A tábla másik oldala

Csalódást keltően szerepelt a magyar sakkválogatott a batumi Európa-bajnokságon. Szabó László, a Magyar Sakkszövetség májusban megválasztott elnöke az irányt kijelölte, de eredményekkel még nem dicsekedhet. Külső és belső viszonyokról, pénzről és a sakk jövőjéről beszélgettünk.

Fotó: Kapás Gergely

– A nők a tizedik, a férfiak a 26. helyen végeztek az Eb-n, ilyen gyengén régóta nem szerepelt a magyar sakkcsapat. Van magyarázat?

– A nők kisebb csalódás okoztak. Hetedik kiemeltként érkeztek, tizedik helyezettként távoztak, vagyis nagyjából ott vannak, ahol voltak. Nagyobb baj, hogy átlagéletkorát tekintve a csapatunk az egyik legidősebb, és a mostani öt válogatott versenyzőn kívül kicsi a választék. A férfiak a vártnál sokkal rosszabb eredményére annyi a magyarázat, hogy részben rutintalan csapat és kezdő szövetségi kapitány utazott ki, emellett nem volt pénz edzőtáborra, felkészülésre. Az a csoda, hogy el tudtunk indulni.

Öt kattintás

– És hol voltak a magyar top versenyzők? Visszavonultak, vagy nem volt idejük a magyar színeket képviselni Georgiában (Grúzia)?

– Ha a három legjobb férfi sakkozónkkal utazunk, nem ez lett volna az eredmény. Írtam felkérést Lékó Péternek, Rapport

Richárdnak és Almási Zoltánnak. Almási válaszolt, hogy nem vállalja, mert felhagyott a sakkal. Egyébként épp most próbálom őt visszacsábítani. Lékónak és Rapportnak is a válogatottban a helye. Hozzáteszem: szerintem, aki rendszeres juttatást, járadékot kap az államtól az olimpiai érmei után, annak a nemzeti válogatott rendelkezésére kell állnia. Minden sportágban.– Radikálisan átalakítják, végső esetben kiveszik a nemzetközi vérkeringésből azokat a sportágakat, amelyek nem felelnek meg a korszerű látvány igényeinek. Pörgés kell, izgalom, hogy sok nézőt le lehessen kötni. A sakk viszont nem a pörgésről szól. Merre lehet a kitörés?

– Nagy változások történtek, és ennek nem csak a médiaigények változása az oka. Amikor elkezdett pénz érkezni a sportágba, látványosabb lett, mert a szponzoroknak is ez az igényük. Személyiségek kellenek, bátrak, akik kockáztatnak, támadnak, új variációkkal próbálkoznak. Ma már rendeznek sakkshow-kat is nagy színpadokon műsorvezetővel, fényekkel, zenével, szimultán partikkal.

A digitalizáció is elérte a sakkot. Egy top sakkozó napi hat-nyolc órát ül a számítógép előtt, elemez, variációkat pörget. Vagyis aki szorgalmas, gyorsan tud klikkelni, és nagyobb a processzora, kiismeri az ellenfele minden korábbi gondolatát. Ám a digitalizált sakkból eltűnhet az ész, az improvizáció, a tudás és a tehetség. Amikor 1997-ben Kaszparov kikapott a Deep Blue-tól, az IBM által a sakkozásra kifejlesztett számítógéptől, azt mondta rá: villámgyors idióta. Nemrégiben egy mesterséges intelligenciával működő szoftver négy óra alatt tanult meg sakkozni a nulláról, és verte meg a legjobb sakkszámítógépet. De a góhoz és a kínai sakkhoz sem volt tíz-tizenegy óránál többre szüksége. Meg kell próbálni emberközelben tartani a sakkot, hogy ne emberi robotok versenyezzenek, akik jól számolnak. A FIDE, a Nemzetközi Sakkszövetség kötelezi az országokat, hogy töltsék fel az összes versenymérkőzést, tehát valaki öt kattintással átnézhet ötszáz játszmát, és máris tudja, kivel ül szemben. A meglepetés és az improvizáció lehetősége a minimálisra kezd csökkenni. A profik azért nem játszottak sokáig online versenyeken, mert nem lehetett kizárni, hogy a másik számítógépet is használ az elemzésre. Ma már olyan mesterséges intelligenciát működtetnek, amelyik ezt ki tudja szűrni. Én nagy híve vagyok a digitalizációnak, és el sem tudjuk képzelni, hogy mindez még hová vezethet, de a sakk éppen az a példa, amelyen jól kimutatható az előnye és a hátránya. Vagyis mi minden érhető el általa, és mi minden veszíthető el. Vannak kitörési kísérletek ebből a helyzetből. Bobby Fischer kitalálta a Fischer random sakkot vagy Chess960-at. Ebben a gyalogokat a szokásos helyükre állítják, a tiszteket viszont bizonyos szabályok betartásával az alapvonalakon véletlenszerűen lehet elhelyezni. Összesen 960-féle megengedett alapállás van, innen a név. A hagyományos elrendezéssel szemben, melyet a számítógépek már feldolgoztak, a random sakkot sokkal nehezebb megtanulni, az eredmény az észen múlik. Magnus Carlsen világbajnok is, akit lassan nevezhetünk minden idők legnagyobb sakkozójának, leült már randomot játszani.

Globális háló

– Milyen körülmények között találta májusban a Magyar Sakkszövetséget? Elődje arról panaszkodott, hogy üres a kassza, az állami pénzek elapadtak. Az új elnök kapott ígéretet, szebb jövőképet?

– Az ez évi költségvetésben szerepel 11 millió forint működésre, 25 millió a Sport XXI utánpótlásprogramra, és 12 millió a felzárkóztató sportági támogatás. Ezt is csak most tudjuk lehívni, olyan elmaradásban volt a szövetség. A versenyzők állandó fizetést nem kapnak, az Eb-ért jár pénz, de ezt egyelőre a saját zsebemből fizettem. Ribli Zoltán elvállalta az ifjúsági szövetségi kapitányságot, vagyis ő felel a 18 év alatti tehetségek egyéni képzéséért. Jelenleg 27 név van a listáján, tíz és 16 év közötti lányok és fiúk, őket tartja egyben.

– A programjában az szerepelt: a magyar sakkot egy nagy közös táblaként kell elképzelni. Ebben a programban, a táblát szimbolizálva, 64 pont szerepel az amatőr sakk felvirágoztatásától az iskolai bevezetésén át az olimpiáig. Ambiciózus tervek. Hogy fogadták?

– Először is ilyen átfogó fejlesztési és működési programja nemhogy a magyar sakknak nem volt, de sok más magyar sportágnak sincs. Másodszor: jól fogadtak engem is, a programot is.

– Hogy került ön egyáltalán szóba? A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, médiaszakember, de eddig a sakk vidékén még nem tűnt fel. Tud egyáltalán sakkozni?

– Bátor amatőr vagyok. A nagyapám tanított, aki a Horthy-hadsereg repülőtisztje volt. Amikor hazatért az amerikai fogságból, nagy sportember lévén Tapolcán vívóklubot alapított. Tőle ismerek egy csomó sakksztorit. Engem a sakk kultúrája fogott meg: az, hogy személyiség kell hozzá, hogy benne van a művészetekben, az irodalomban, egyszóval globális háló. A sakkszövetségben nyilván azért merülhetett fel a nevem, mert 2012-ben, amikor Töröcskei István aspirált az elnökségre, hívott elnökségi tagnak. Belőle nem lett elnök, Seszták Miklósból lett, én viszont akkor elmondtam, hogy mit szerettem volna csinálni a szövetségben. Ez a beszéd maradhatott meg a fejekben, ezért gondolhattak rám.

Semmi titok

– Ambiciózus tervei egyike, hogy bevigye a sakkot az iskolába. Erre már korábban több kísérlet is történt.

– A Nemzeti alaptanterv lehetőséget ad arra, hogy alternatív tantárgyként felvehető legyen. Megpróbáltam minden illetékes helyen adatot szerezni arról, jelenleg hány iskolában, hány szakkörön, iskolai foglalkozáson hány és milyen felkészültségű tanár hány gyermeket tanít sakkozni, de egyelőre teljes körű adatbázis nem létezik. A sakk tanítása, meggyőződésem, nem azért fontos, hogy tehetségekre leljünk. Ez is kell, de melléktermék.

A sakk megtanít előre gondolkodni, arra, hogy egy lépésnek következményei vannak, amelyeket vállalni kell, valamint hogy át lehet menni a tábla másik oldalára, és onnan is megnézni a játszmát. Nincs titok, minden ki van rakva, mindenki mindent lát.

Fotó: Kapás Gergely

A sakk tehát jobb, toleránsabb, okosabb embereket nevelhet. Ezért azon kell dolgoznunk, hogy a gyerekek megismerkedjenek vele, legyenek kulturált körülmények között rendezett versenyek, és a szülőnek legyen hová vinnie a gyerekét. Fontosnak tartom a női sakk fejlesztését, a gyerekek sportválasztásáról ugyanis az anyukák döntenek. Ami nekik nem teszik, azt a gyerek nem csinálja. David Beckhamet annak idején azért is szerződtették az észak-amerikai fociligába, hogy rávegyék a nőket a meccslátogatásra. Vele tették szexivé a focit. És sikerült, azóta is megmaradtak a női nézők. Én a sakkot szeretném szexivé tenni.

– Nem kisebb ambíciója, bár más közegben, a sportdiplomáciában, hogy idehozza a 2024-es sakkolimpiát. E tekintetben számít, hogy épp hogyan állunk a nemzetközi tabellán?

– Olimpiát kétévente rendeznek. Mivel nincs kvóta, csak nevezés, rendszeres a 3500 résztvevő, nagyjából 190 férfi és 160 női válogatott csapat. A sakkban hagyományosan a posztszovjet országok a legerősebbek, a FIDE elnöke is orosz. Ott a sakk nemcsak erős, de nagy állami támogatást is kap, komoly fejlesztési programok vannak. Az orosz és posztszovjet országok versenyzőit jól meg is fizetik. A sakk ott mindig politikai kérdés is volt, emlékszünk még a régi világbajnoki összecsapásokra, ahol Kelet és Nyugat harcolt egymással. Indiában és Kínában is nagy állami programok vannak, érkeznek is a tehetségek. Az élmezőnyhöz tartoznak még hagyományosan az európai országok, Lengyelország, Hollandia, Anglia, hiszen a sakk mindig is európai sport volt. Az olimpia 15 napos, ezer táblán folyik a csata,

online közvetítés van, melyet százezerek, milliók követnek.

A pályázat beadási határideje jövő év május 1. A FIDE szeptember elején Budapesten tartotta az elnökségi ülését, ez lehetőség volt a sportdiplomáciai kapcsolatok ápolására. Ha sikerül elnyernünk a 2024-es olimpia rendezését, az nagyon felhozná a magyar sakkot. A tradícióink nagyszerűek, reménykedem.

– Kiket tart a legnagyobb magyar sakkozóknak?

– A legnagyobb magyar sakklegenda Maróczy Géza, akinek jövőre lesz a születésének 150. évfordulója. Dolgozunk azon, hogy a FIDE-ben 2020 Maróczy-év legyen. Szerintem minden idők legjobb magyar sakkozója Portisch Lajos, aki húsz évig volt topon, csak az egyéni világbajnoki cím nem sikerült neki. Lékó Péter viszont világbajnoki kihívó lett, egy apró lépésre volt attól, hogy legyőzze Kramnyikot, a három Polgár lány, Zsuzsa, Judit és Zsófi kétszeres olimpiai bajnok, Zsuzsa női világbajnok volt. A sakkhagyományaink páratlanok.

– És ott van a magyar Élő Árpád, akiről a sakkvilágban használt mérőszámot, az Élő-pontot elnevezték.

– Tervezem is, hogy szülőhelyén, a Veszprém megyei Egyházaskeszőn emléktáblát állítunk neki.

Élő-Pont

Élő Árpád 1903-ban született Egyházaskeszőn. A családjával 1913-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. 1926-ban a Chicagói Egyetemen fizikus oklevelet szerzett, majd a milwaukee-i Marquette Egyetem elméletifizika-professzora lett. Nevéhez fűződik a sakkozói teljesítményt számszerűen értékelő Élő-pontszámok rendszerének kidolgozása, melyet 1970-ben a Nemzetközi Sakkszövetség is bevezetett, és máig alkalmaz. Maga is sakkozott, 1935 és 1965 között kilenc alkalommal lett Wisconsin állam bajnoka. 1935-től 1937-ig Az Egyesült Államok Sakkszövetségének elnöke, majd 1939-ben részt vett az Egyesült Államok újabb szövetségének, az USCF-nek (The United States Chess Federation) a megalapításában. 1956-tól elnöke lett a szövetség minősítő bizottságának. 1992-ben, 89 éves korában Brookfieldben hunyt el.