Fáradt gőz

A Rudas fürdő életének legújabb tiltakozó akciója szeptember közepén robbant ki, amikor a vezetőség bejelentette, hogy a már régóta koedukált hétvége mellé a péntek délután is fürdőruhás, ezzel férfi-női nap lesz. A hagyományos törökfürdőben nem tartózkodnak egy időben nők és férfiak, és a Rudasnak sokáig sikerült is megőrizte ezt a tradíciót. Állampolgári kezdeményezésre csak 2006-ban, a felújítása után nyitotta ki a kapuit hétköznaponként a nők előtt. Akkor is volt tiltakozás, de a rendszer maradt és működik, a kedd máig a nők napja.

Első látásra csak újabb, múló férfihiúsági sérelemnek tűnhetett fel a péntekenként bevezetett változás elleni tiltakozás, de felbukkant mögötte egy másik képlet. A különnemű törökfürdőzés lényege ugyanis, hogy fürdőruha helyett mindenki kötényt hord, mely nevéből adódóan elöl mindent, hátul semmit nem takar. (Lehet persze fordítva is hordani. A forró gőzben a padon a többség nyilván a kötényt a hátsója alá fordítja.)

A nyitvatartási rend legújabb megváltoztatása miatt született petíció pedig így hangzott: „Péntek délután a Rudas általában telt házzal üzemel: munkaidejük végén számos férfi – családapa és választópolgár használta találkozásra és hétlezáró kiengedésre, beszélgetésre a patinás fürdőt. […] Nyilvánvalóan lehet azt mondani, hogy fürdőruhában is lehet gőzt kiengedni a hét végeztével, de azok számára, akik megszokták és megszerették a »kötényes« Rudast, elképzelhetetlen, hogyan lehetne ugyanezt a kötetlen hangulatot olyan kényelmetlenségek ellenére megőrizni, amelyek a fürdőruha egész napos hurcolásával, nem higiénikus viselésével, majd a vizes ruhadarab további cipelésével járnak.”

Álprobléma, ügyetlen érvelés és próbálkozás, mondhattuk volna, ha nem jelenik meg erre a fürdőigazgatóság válasza: „Döntésünket mind a megnövekedett turistaforgalom, mind az elharapózott nyílt színi szex megakadályozása is befolyásolta. Sajnos a megerősített biztonsági szolgálat sem tudta egyértelműen ezeket a közerkölcsöt sértő jeleneteket megakadályozni, viszont a többi vendégünk pihenési relaxációját már zavarta volna az ennél nyomatékosabb biztonsági szolgálat megléte.”

A férfiszerelem nyilvános fürdőben való művelése, illetve az annak visszaszorítására tett kísérlet nem új kezdeményezés. Az LMBTQI emberek érdekeit védő Háttér Társaság 2011 áprilisában szomorúan számolt be arról, hogy több évtizedes folyamat utolsó állomásaként a budai Fő utcai Király fürdőt is bezárják a melegek előtt. Erkölcsrendészeti megfontolásokból megszűnnek a külön férfi- és női napok, és minden nap koedukált lesz. És ez azóta is így van a Királyban.

Senki nem gondolja természetesen, hogy minden „családapa és választópolgár” csak kötényben tudná kiengedni az egész heti fáradt gőzt, sőt a többség nem is a ledér ruhadarabban rejlő szexuális lehetőség miatt jár a törökfürdőbe. Ellenkezőleg. Épp ezért közegészségügyileg és erkölcsrendészetileg is hasznosabb, ha a meleg fürdőzés és a meleg randi szétválik. Ha a meleg vízen kívül más örömöket is keresők egyazon helyre gyűlnek. Ez nekik is jobb, hiszen nem kell szemérmeskedni, titkolózni, bujdokolni. Erre ma már, legalábbis a fővárosban, speciális szolgáltatások léteznek. 2001 óta működik például szauna kimondottan melegeknek – így is hirdeti magát –, ami nem csak a férfigőz kiengedésére szolgál. Itt lehet ismerkedni, szobák is vannak, ahová az alkalmi vagy állandó partnerrel, partnerekkel elvonulhatnak, biztonságosan, kíváncsi vagy megvető tekintetektől nem kísérve.

Eltelt több mint egy hónap, és a Rudas fürdő férfi törzsközönsége is elcsendesedett. A törzsvendég egyébként a fürdővezetők barátja és réme egyszerre. A félmilliós éves bérletért ugyanis úgy érzi, hogy előjogokat is vásárolt, és lenézi a jöttmenteket, akikből amúgy a fürdők élnek, akik a fenntartásukhoz szükséges napi hasznot termelik.

Ne gondoljuk persze, hogy a meleg víz csak az azonos neműeket csábítja szerelemre. Ahogy azt egyik beszélgetőtársam mondta: őt erősen zavarja az is, amikor férfiak és nők veszítik el a fejüket, és esnek egymásnak a strandon, a medencében. Ez azonban csak egy az olyan helytelen viselkedési formák közül, amelyeket a vendégek a fürdőkben gyakorolnak. A nyilvános fürdő megmutatja, kinek milyen volt a gyermekszobája, vagy ahogy az általunk megkérdezett fürdődolgozók mondták: itt már nevelni nem, csak szabályozni, vagyis tiltani és engedni lehet. A problémák, mondják, alapvetőek és állandóak. Forrásuk a higiéniai igénytelenség és a közösségi együttélés szabályainak figyelmen kívül hagyása.

Férfifürdőruha-divat az 1930-as években. A meleg víz nem csak az azonos neműeket csábítja szerelemre
Fotó: Fortepan

Vajon mire gondol, aki közstrandon WC helyett a medencét használja? Talán arra, hogy úgyis óránként megfordul a vize? Vagy az, aki a lábát, a hátsó felét áztatja a babamedencében? Aki nem veszi fel a fürdősapkát, nem köti össze a hosszú haját? Talán arra, hogy ha őt nem zavarja az ujjai között tekeredő hajszál, akkor biztosan mást sem? És aki elkerüli az előzuhanyt, és átlépi a lábmosót?

Izlandon még azt is alaposan megnézik, ki hogyan zuhanyozott le medencébe merülés előtt, meséli egy messzire kalandozott szakember.

A szaunába pedig senkit nem engednek be törülköző nélkül. Igaz, normális ember nem is ül le pucéran, de még fürdőruhában sem a nedves, forró padra, főként, mert nem tudhatja, kik ültek ott előtte. És nem lépked rajta papuccsal sem.

A fürdőruhás koedukált törökfürdő ugyanúgy a változó világ, a kultúrakeveredés jele, mint az egykori gyógyfürdők élményfürdővé alakítása. Ezeket a szükség, vagyis a nyereségkényszer is szülte. Ezért azután ma már összekeveredik a gyógyfunkció és a kikapcsolódás, nem feltétlenül szerencsésen. Ahogy egyik beszélgetőpartnerünk felvetette, ma már szabad az átjárás a gyógyászati és a wellnessrészlegek között, és ezt a betegek ki is használják. Csakhogy ha a kezelés után beülnek a számukra szigorúan ellenjavallt százfokos szaunába, majd bemennek a 35 fokos meleg medencébe, ne csodálkozzanak, hogy nem gyógyul a gyulladásuk.

Mindig voltak és lesznek olyan vendégek, akik magasról tesznek a szabályokra, mondják a beszélgetőtársaink. Ők azok, akik a nyugágyban vágják le jól kiázott lábkörmüket, akik a medencében rágyújtanak, esznek, isznak, orrot fújnak, akik szétköpködik a szotyolahéjat, még véletlenül sem a kosárba dobják a szemetet, sőt borotválkoznak a szaunában.

Gyógyfürdőinkben egyre több, sőt már a többség külföldi. Velük megjelentek az uszodákban, fürdőkben a kor új problémái, és velük a sokat emlegetett emberi jogok. Állandó vita például a burkiniben, illetve burkában való fürdőzés kérdése. Hivatalosan nem lehet fürdőruhánál nagyobb textilben bemenni a medencébe, pólóban sem. Az az érv, hogy ezek a ruhadarabok túl sok vizet vesznek fel. De vajon többet-e, mint egy XXXL kosaras női fürdőruha, kérdezi az egyik, a problémával naponta szembesülő fürdővezető. És mi élvez elsőbbséget? Az emberi jogok vagy a higiéniai előírások?

Felüdülés a Szent Gellért Gyógyfürdő termálmedencéjében
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Sok a fiatal külföldi, akik köztudomásúlag mulatni érkeznek hozzánk. Hangosak akkor is, amikor kipróbálják a fürdőinket, a termálban azonban, mondja egy úszómester, mindenki elcsendesedik. Ott megáll az idő. Az emberek ellazulnak, pihennek és beszélgetnek, mert a fürdés végül is társas műfaj.

El kellene mondani a világnak, mekkora kincsünk a gyógyvíz, mondja az egyik fürdővezető. A jól reklámozott Karlovy Varyban csak hideg víz van, mégis özönlenek oda az emberek. Tömegek sétálgatnak a főtéren, isszák a hideg vizet, ülnek a hideg vizű kádakban. Hol van annak a haszna, az élvezeti értéke a mi meleg fürdőinkétől? Gyógyvízbe menni nem akkor kell, amikor már mindenünk fáj, hanem előtte, hogy később se fájjon. Valóban egyedülálló, hogy Magyarországon ennyi termálvíz tör fel.

Nemcsak használni kellene, hanem jobban megbecsülni.