Harmincnyolc zsák

Borsi József történész és Csontos Pál egykori tanácselnök műkincslopás vádjával került bíróság elé 1988-ban. 1999-ben a Goldmann házaspár hasonló bűnügyében született jogerős ítélet.

A békéscsabai múzeumból több tonna régészeti leletet vittek ki Fotó: Rosta Tibor Forrás: MTI/Rosta Tibor

Nem sokszor rabolnak ki múzeumot Magyarországon álarcos banditák, olyan esetről pedig szinte nem is hallani, amikor az elkövetők „belsősök”, vagyis közgyűjteményi dolgozók, sőt vezetők. Békéscsaba azon kevés városok közé tartozik, ahol ez többször is megtörtént. Országos visszhangot természetesen nem kapott egyik ügy sem, jóllehet az elítéltek között akadt olyan is, aki nemzetközi hírűvé tette a történteket. Az esetek annak kapcsán kerültek elő a múltból, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum egyik volt főmuzeológusa idén vallotta be: éveken át lopott a közgyűjteményből.

Borsi József, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum történész muzeológusa 1985-ben ismerte meg Csontos Pált, Tótkomlós megbízott tanácselnökét. Borsi szakértője, Csontos pedig szenvedélyes gyűjtője volt a régiségeknek, műkincseknek. Alkalomadtán együtt jártak be a múzeum raktárába, nézegették a történelmi kincseket, fegyvereket. Végül nem tudtak ellenállni a kísértésnek: kezük nyomán csappantyús pisztoly, kuruc szablya, huszáregyenruha, tajték- és gyökérpipa tűnt el az intézményből. Hasonlóképpen tettek kárt a Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeumban, ahol Csontos a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatójaként mutatkozott be, így megnyíltak előtte a raktárak. Megkönnyítette dolgukat, hogy az ellopott tárgyak nem szerepeltek a nyilvántartásban.

A 243 600 forint értékű kár végül megtérült: részben a későbbi lefoglalásokkal, részben a végelszámolásnál, amikor Borsi a még hiányzó hatvanezer forintot önként megtérítette. Őt 1987 szep-temberében elsőrendű vádlottként a Békéscsabai Városi Bíróság két év és két hónap börtönbüntetésre ítélte, a másodrendű vádlottat, Csontos Pált két év és tíz hónapra. A közügyek gyakorlásától mindkettőjüket két évre tiltották el. Mivel az ítélet nem volt jogerős, a vádlottak és védőik enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek.

Az eljárás bírósági szakaszában az ellopott tárgyak forgalmi értékének, árának megállapítása szerepelt kiemelt súllyal. Ekkor több szakértőt is meghallgattak, nevezetesen a BÁV, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársait. Véleményük alapján több mint 300 ezer forint elkövetési értéket állapítottak meg. A Békés Megyei Bíróság 1989 márciusában az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, s a büntetést Borsi József esetében egyévi börtönbüntetésre csökkentette, Csontos Pál pedig kétévi börtönbüntetést kapott, és a közügyektől is eltiltották két évre.

A Goldmann házaspár bűnügyében négy és fél év után, 1999. január 12-én született jogerős ítélet, ügyük 2011-ben zárult le. A történet azzal kezdődött, hogy 1994 nyarán Goldmann György, a békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékház igazgatója és felesége, Szénászky Júlia, a Munkácsy Mihály Múzeum régésze engedély nélkül több tonna régészeti leletet vitt ki a Munkácsy Mihály Múzeum területéről. Az ügyészség számításai alapján 2,6 millió forint értékben.

Augusztus 4-én Mazán Mátyás muzeológus volt az ügyeletes. Ő figyelt fel arra, hogy direktora, aki egyben Békéscsaba megyei jogú város kulturális bizottságának elnöki tisztét is betöltötte, illetve a felesége, aki tagja volt a testületnek, dobozokat pakolgat a raktárból saját személygépkocsijába. Mazán utólag azt állította, megkérdezte őket, hová viszik a múzeum tulajdonát, mire Goldmann György, akinek semmi köze nem volt az intézményhez, azt válaszolta, megbeszélte Szabó igazgatóval. Erre Mazán bezárta a kaput, de azt Goldmann kirántotta a helyéből, majd nejével együtt sietve elhagyta a helyszínt. Az ügyeletes egyet tehetett: értesítette a rendőrséget. Tettét nem úszta meg szárazon. Goldmann György azonnal feljelentette a múzeumot fenntartó testület, a megyei közgyűlés MSZP-s elnökénél, Simon Imrénél. Azzal vádolta, hogy minden előzmény nélkül rátámadt és szidalmazta. Másnap állítólag személyesen is megkereste Mazánt, inzultálta és meglökte.

Később kiderült, Goldmannék az anyagot több fordulóban vitték ki a múzeumból. Az akkori megyei múzeumigazgató-helyettes, Grin Igor azt nyilatkozta, az eset egyértelműen fegyelmi vétséget jelzett. Tudniillik Goldmannéknak nem volt engedélyük a leletek elszállítására, de ha lett volna, akkor is súlyos kötelességszegést követtek volna el, hisz a kölcsönzés előfeltétele, hogy legyen erről hivatalos irat, átadó és átvevő.

A két alkalmazott ellen mégsem indult fegyelmi eljárás. A munkaszerződésüket sem bontották fel. Nem lehetett. Szabó Ferenc igazgató arra hivatkozott, hogy amennyiben felmenti őket a munkavégzés alól, végkielégítést kell kapniuk, a múzeum pedig munkaerő nélkül marad. A vezetőség szerint szakmailag sem bizonyultak alkalmatlannak.

A békéscsabai múzeumból több tonna régészeti leletet vittek ki
Fotó: MTI/Rosta Tibor

Ezt követően ahányszor szóba került az eset, a házaspár mindannyiszor ártatlannak vallotta magát. Azt mondták, rágalomhadjárat áldozatai, mert ők tulajdonképpen az állam érdekében „menekítették” ki a leleteket a múzeumi káoszból, csak a munkájukat végezték. Az anyagot részben haza, részben a Munkácsy-emlékházba vitték. Ám ez a felosztás is csak később derült ki. Azután, hogy 1994 szeptemberében házkutatást tartottak náluk és az emlékházban, ahol a hatóságok négy teherautónyi muzeális anyagot foglaltak le. Ezek egy része a Munkácsy Mihály Múzeum törzsleletéből származott, és volt leltári számuk. A maradékról viszont, 822 tételről, azt gyanították, hogy az ásatás helyszínéről, többek között a 1993. évi zsadányi és mezőgyáni kutatóárkokból lettek az emlékházba szállítva. Az sem derült ki, legálisan, vagyis az ásatási bizottság engedélyével folytak-e ezek a kutatások, vagy sem. A házaspár azzal védekezett, azért nem a Munkácsy-múzeumba juttatták el a különböző korok felszínre került tárgyi tanúit, mert ott nem volt hely.

A nyomozók egy restaurálásra alkalmassá tett helyiséget is találtak. Ebben 38 zsák régészeti lelet várt jobb jövőre az emlékházban. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint Goldmannék házából ennél jóval kevesebb anyag került elő: egy doboz cserépdarab, egy idol, egy bronzüst, csontból készített dobókockák, kőkorszaki pattintott pengék és ragasztott cserépedények. A padlástér műhelynek volt berendezve, az ásatási anyagokat itt dolgozták fel. A vitrinből lefoglalt tárgyak eredetére vonatkozó kérdésekre a házaspár azt válaszolta, az egyik cserépedényt György az édesanyjától kapta, a bronzüstöt az ócskapiacon vették, a többi tárgyat felszíni ásatások során találták, illetve Görögországból hozták.

A másodfokú jogerős ítélet 1995 áprilisában született meg. Ennek alapján Szénászky Júliát visszahelyezték az állásába, sőt az ezt megelőző időszakra járó bérét is meg kellett kapnia, amely járulékokkal együtt csaknem félmillió forinttal rövidítette meg a múzeum költségvetését.

Az igazi meglepetés ezután következett. Miután a múzeumigazgató az év végén nyugdíjba vonult, a megyei közgyűlés pályázatot írt ki a poszt betöltésére. A felhívásra négyen jelentkeztek, köztük Szénászky Júlia. Annak ellenére, hogy büntetőeljárás folyt ellene, a megyei közgyűlés képviselő-testületéből kilencen rá szavaztak. Amikor Simon Imrét, a testület elnökét megkérdezték, aláírja-e a régésznő kinevezését, amennyiben a többség őt választja, azt felelte, igen. Minekutána a versenyvizsgát újból meghirdették, Szénászky Júlia ismét jelentkezett.

A békéscsabai bíróság 1996 őszén hozta meg ítéletét a Goldmann-ügyben. Mivel a férfinek korábban is volt hasonló esete a múzeummal, folytatólagosan elkövetett csalás, sikkasztás és magánokirat-hamisítás miatt is kérdőre vonták. Enyhítést az jelentett, hogy a vádlottak két gyermek eltartásáról gondoskodtak. Védőügyvédjük arra is kiért, hogy az ügyet belső ellentétek robbantották ki, mivel Goldmann György az SZDSZ színeiben alapozta meg helyét a közéletben.

Bűnsegédként elkövetett sikkasztás miatt a Munkácsy-emlékház igazgatóját végül egy év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték, Szénászky Júliát sikkasztás bűntettében mondták ki bűnösnek, amiért egy év és hat hónap börtönbüntetést szabtak ki rá. Mellékbüntetésként mindkettőjüket eltiltották két évre a közügyek gyakorlásától, és arra kötelezték őket, fizessenek be az államkasszába 124 600 forint bűnügyi költséget. Mivel a házaspár fellebbezett, 1998. május 21-én a Békéscsabai Városi Bíróság újabb ítéletet hozott: mindkét vádlott börtönbüntetését egy évben állapította meg, aminek végrehajtását két évre felfüggesztette.

A Békés Megyei Bíróság ezt 1999. január 7-én hagyta jóvá. Miután letelt a két év, 2001. január 7-én a házaspár mentesült a büntetett előélethez fűződő jogkövetkezmények alól. Goldmann Györgyöt 1999 februárjában mentették fel a Munká-csy-emlékház igazgatói állásából. Távoznia szep-tember 12-ig kellett. Felesége munkaviszonyát már korábban megszüntették a Munkácsy-múzeumban, ahonnan a közgyűlés az emlékházba helyezte át, férje mellé.

Az 1994-ben kipattant ügy azonban nem ért végett. Goldmannék 2001. szeptember 5-én perújítási kérelmet terjesztettek elő, így 2005-ben még mindig napirenden szerepeltek. Ebben az évben Magyarország ellen is pert indítottak az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Goldmann György 57 200 euró, Szénászky Júlia 67 600 ezer euró vagyoni kártérítést követelt, továbbá 12 ezer euró nem vagyoni kártérítést is kértek fejenként. Mivel panaszukat a bíróság megalapozatlannak találta, igényüket elutasította. A taláros testület úgy vélte, a kérelmezők nem szenvedtek vagyoni kárt, ezért méltányossági alapon fejenként 6400 eurót ítélt meg számukra. A döntés 2011. február 28-án lett végleges 25 évi pereskedés után.