Vénnek való vidék

A következő év novemberében Michael Bloomberg 78 éves lesz, ha elnyeri az amerikai államfői tisztséget, akkor 82 éves korában ér véget megbízatása. Feltéve, ha nem akar majd újrázni.

Former New York City Mayor Michael Bloomberg arrives for Michael Bloomberg egy New York-i díszvacsorán Fotó: REUTERS/Mike Segarb

A múlt hét végén Michael Bloomberg jelezte, hogy ő is pályázik az amerikai elnöki posztra. Ha minden az ő elképzelései szerint megy, jövő november elején összemérheti erejét Donald Trumppal. Ez lesz az idős milliárdosok csatája.

A legutóbbi amerikai választáson, 2016-ban Donald Trump a legidősebb elnökjelöltként ­győzedelmeskedett. Jövőre 74 éves lesz, és tervezi – hacsak az alkotmányos eljárás ezt nem húzza keresztbe –, hogy elindul a második mandátumáért, tehát még négy évig elnök akar maradni. A következő év novemberében Michael Bloomberg 78 éves lesz, ha elnyeri az államfői tisztséget, akkor 82 éves korában ér véget megbízatása. Feltéve, ha nem akar majd újrázni. Mintha az Egyesült Államok vezetői posztjára pályázók kezdenének hasonlítani azokra az egyre öregebb és betegebb pártfőtitkárokra, akik a gerontokráciának, a vének hatalmának szellemében a ’80-as évek elején a Szovjetunióban egymást váltották az elnöki székben.

De igazán akkor döbbenhetünk meg, ha végigvesszük a Demokrata Párt jelenleg vezető három elnökjelöltjét, mindannyian több mint hetvenévesek: Joe Biden 76., Elizabeth Warren 70., míg Bernie Sanders 78. életévében jár. Ha sikerül, akkor ehhez csatlakozik még Michael Bloomberg. Tudjuk, Amerikában nagyobb a születéskor várható élettartam, és az orvostudomány is csodákra képes. De azért nem kellene meggondolni, hogy bizonyos kor felett már ne engedjenek pályázni bárkit a még egyedüli világhatalom vezető posztjára, amely teljes szellemi és fizikai állóképességet kíván? A pár hónapja elkezdődött kampány alatt Bernie Sanders már elszenvedett egy szívinfarktust.

A másik a vagyon kérdése. Úgy tűnik, mintha ez lenne a döntő: ki tud elég reklámidőt venni, ki tudja megfizetni a legjobb kampánygurukat, ki tud finanszírozni olyan csapatot, amelyik mindenhol jelen van, és meggyőzi a szavazókat. Ha kizárólag ezen múlna, akkor már most kihirdetnénk az Egyesült Államok következő elnökét Michael Bloomberg személyében. Tápláljuk magunkban azt a hitet, hogy mindent azért az Egyesült Államokban sem lehet pénzért megvenni. Bloomberg Amerika hatodik és a világ kilencedik leggazdagabb embere. Vagyonát 58 milliárd dollárra teszik. Trump milliárdjai – amelyek szintén szerepet játszottak 2016-os győzelmében – eltörpülnek e hatalmas gazdagság mellett. Bár pontos adatot Trump részéről nem tudunk, a legjobb esetben is hétszer, de van olyan számítás is, hogy hússzor jelentősebb az a vagyon, amellyel leendő ellenfele rendelkezik. Ha tényleg a pénz dönt, akkor a „meccs” lefutott.

De honnan jött össze neki ennyi milliárd? Bloomberg 1942-ben Boston egyik elővárosában született kelet-európai gyökerű zsidó családban. Apja könyvelő volt egy tejüzemben, évente hatezer dollárnál sohasem keresett többet, anyja titkárnőként dolgozott. A fiuk elnyerte az egyik legrangosabb amerikai ösztöndíjat, amelynek révén bekerült a baltimore-i Johns Hopkins egyetemre. Tanulmányait a Harvard Business Schoolon folytatta, ahol 1966-ban tudományos fo­kozatot szerzett. A Salomon Brothers pénzügyi cégnél helyezkedett el, a technológiai és információs részleget vitte, majd résztulajdonosi rangig küzdötte fel magát. A cég felvásárlásakor tízmillió dollárt kapott a részéért.

Michael Bloomberg egy New York-i díszvacsorán
Fotó: REUTERS/Mike Segarb

Az információ hatalom, és nem mellesleg jó pénzforrás – erre jött rá az évek alatt Bloomberg, mégpedig a nagy technológiai robbanás előtt: 1981-ben megalakította a saját vállalatát, az Innovative Market Systemset, amely később felvette a saját nevét, a Bloomberg LP-t. A számítógép adta lehetőségekkel élve pénzügyi és kereskedelmi információkat – például tőzsdei árfolyamokat, vállalatértékelést, kereskedelmi híreket – nyújtanak azoknak a cégeknek, amelyek előfizetnek rá. Világszerte több százezer előfizetőjük van, Bloomberg húszezer alkalmazottal áll rendelkezésükre, ebből majd háromezer újságíró. A cég számos nagy egyesülésből, felvásárlásból is kivette a részét, például a Businessweek gazdasági hetilap is az övé.

Bloomberg tehát világcéget hozott létre, aztán arra gondolt, kipróbálja magát a politikában. A republikánus párt színeiben 2002-ben meg is szerezte New York polgármesteri címét, tizenkét évig vezette a várost, azaz még kétszer ismételt. Időközben bekövetkezett egy fordulat, 2007-ben bejelentette szakítását a republikánusokkal, ezentúl függetlennek kellett tekinteni, de megkezdte a közeledést a demokratákhoz, így pályázhat vasárnapi bejelentése óta a Demokrata Párt elnökjelöltségi tisztére. Csakúgy mint Trumpnak, Bloombergnek sem volt egyszerű rászánni magát az elnökválasztási küzdelemre. Az idén márciusban kijelentette, hogy nélküle fog lezajlani a jövő évi választás, ő nem pályázik, aztán a múlt héten az eddigi legnagyobb részt hasította ki a választási reklámpiacból, 31 millió dollárért vett hirdetési időt. Világossá vált, hogy mégis beszáll a versenybe.

Mivel magyarázta megváltozott álláspontját? A demokrata oldalon nem lát olyan jelöltet, aki alkalmas lenne arra – vele együtt már tizen-nyolcan vannak –, hogy legyőzze Trumpot. Így hát jönni kellett neki, aki a négyéves felelőtlen politizálás után kész „újjáépíteni Amerikát”. Az amerikai sajtó Bloomberg bejelentkezését úgy ítélte meg, hogy túl sokáig várt, úgy tűnik, elkésett. A kampány már zajlik, és egy új jelöltnek eddig még sohasem használt a késlekedés. Talán kihagyja az első előválasztási államokat, hogy a „szuperkedden”, március elején bocsátkozzon harcba, és onnantól gőzerővel tör előre.

A többi demokrata pályázó nem fogadta jól az új jelölt felbukkanását. Szinte egyhangúlag azt nyilatkozták róla, hogy a pénzével akar győzni. New York-i polgármesterként is csak nagytőkés barátai kedvére cselekedett – ezt már a párt balra húzó jelöltjei fogalmazták meg ellene. Gyaníthatóan épp miattuk döntött úgy a milliárdos, hogy mégis versenybe száll. A Demokrata Párt balra nyit, sőt egyesek szerint szélsőbalra. Példa erre az, hogy Sanders nyíltan hangoztathatja szocialista nézeteit. Warren asszony is ugyanezt az álláspontot támogatja, csak ő a kapitalizmusban látja megvalósulását. Éppen erre figyelmeztetett a ritkán megszólaló Barack Obama volt elnök, aki szerint egyre inkább balra csúszik a párt.

Persze, a jó szándékú figyelmeztetés mögött látni kell azt a személyt, akit Obama minden erejével támogat, a „mérsékelt” Joe Bident, a volt alelnökét. Róla azt tartják, ha ő kerül a Fehér Házba, akkor megkezdődhet a harmadik Obama-elnökség. Biden azon túl, hogy visszaforgatná a történelem kerekét, még egyben jeleskedik, a Trump-gyűlöletben. Ha igaz Rudi Giulianinak, az elnök ügyvédjének bejelentése arról, hogy rendelkeznek bizonyítékokkal a Biden család korrupciós ügyeiről, akkor ezt gyorsan rövidre lehet zárni. Trump is megnyugodhat, hogy egy esélyes kihívóval kevesebb van.

Az elnök határozottan örült annak, hogy esetleg Bloomberggel mérkőzhet meg az elnöki posztért. Jól ismerik egymást még New York-i polgármester korából, ráadásul Trump a város szülötte. Azt azonban jól tudja, hogy mielőtt az általa is vágyott mérkőzésre sor kerülne, neki még lesz egy leküzdendő akadálya, mégpedig az ellene kezdeményezett alkotmányos eljárás. Ha ez lezajlik, akkor jöhet bárki a túloldalról.