Bartók szekéren

Bartók Béla népzenekutatói munkája a Kárpát-medencében – szlovák és román népzenék gyűjtése, feldolgozása Kodállyal egyetértésben – a saját népzenénk jobb megértéséhez járult hozzá. A múlt század elején jelentősen megnőtt az érdeklődés az ősi kultúrák iránt, oxfordi kiindulással megjelent a kulturális antropológia, Berlinben az összehasonlító népzenetudomány, s a németek olyan hangarchívumot alapítottak, amelybe a világ minden tájáról gyűjtötték az ősi zenéket.

Bartók, aki kapcsolatban állt a berlini hangarchívummal, arra jutott, hogy a környező népek népzenéjéből kitekintve tovább kutat. Elsőként Algériában járt, ahol 1913-ban három hónap alatt 118 felvételt sikerült rögzítenie. Talált egyezéseket, a Máramaros vidékén gyűjtött „hosszú énekek”-kel egyező perzsa–arab eredetű dallamtípust. A gyűjtésről írt tanulmányban mutat rá: „még nem tudjuk, megvan-e, vagy megvolt-e az ozmanli-törököknél, bolgároknál.” Gyűjtőútjait nem folytathatta az első világháború kitörése miatt.

Törökországba utazni 1936-ban adódott alkalma, ahol az említett rokonságot fellelte: „bozlak uzun hava”, azaz „hosszú dallam” néven. Törökországi területen 101 dallamot gyűjtött, a tervezett folytatást ezúttal a második világháború kitörése akadályozta meg. A török gyűjtés eredményeinek összegzésére már Amerikában került sor, a Columbia Egyetem zenei könyvtárában helyezte el az erre vonatkozó munkáját. Ezt jóval halála után, 1976-ban adták ki angol nyelven először Amerikában és Magyarországon is, később Törökországban török fordításban 1991-ben és 2017-ben.

Sipos János mind a török terület, mind pedig Bartók népzenegyűjtésének jó ismerője, játszott az egykori Kalamajka együttesben, és aktívan gyűjtött népzenét, több évig élt Ankarában, tanulmányai jelentek meg a török népzenéről. Vállalkozott Bartók e munkájának magyar nyelvű fordítására, megjelentetésére, többek között a Bartók Archívum és a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány támogatásával, amelyek vezetői, Vikárius László és Szalai István előszavát olvashatjuk a kötetben.

A közreadó és fordító Sipos János bevezetőjében a Bartók-gyűjtés körülményeit, a magyar–török kultúrtörténet izgalmas eseményeit ismerhetjük meg. A törökországi múzeumok akkori főigazgatója, Hamit Koşay mint egykori Eötvös-kollégista működött közre abban, hogy Bartókot hívják meg előadást tartani többek között a magyar és török zene kapcsolatáról. Rásonyi László, az alakuló Ankarai Egyetem meghívott professzora közvetített, majd létrejött az utazás, előadás, népdalgyűjtés. „A pentaton stílusnak az eredete ázsiai, és az északi törökségre mutat” – nyilatkozta Bartók, aki maga is írt bevezetőt munkájához, megemlítve török kísérőit, Necil Kázim és Ulvi Cemal urakat, az ankarai konzervatórium tanárait, valamint tolmácsát, egyben a gyűjtött népdalok szövegét lejegyző Ahmet Adnan Saygun tanárt és zeneszerzőt – mindhárman a török Ötök zeneszerzőcsoport tagjai. Saygun és Bartók közeli barátok lettek, az 1976-ban megjelent kötet Saygun közreadásával e barátság hozadéka.

Az immár magyarul is olvasható munka Bartók Béla török népzenegyűjtéséről tartalmazza a lejegyzett énekek török szövegét és magyar fordításukat, kottaképeket a változatokkal, Bartók tanulmányát a dallamok szerkezetéről, az előadásukról, dallam és szöveg kapcsolatáról. Több összehasonlítást tesz, talál megfeleléseket a szövegfelépítésben is. Egy szép részlet az énekek szövegéből:

„Erdő szürke ugarán / Együtt sétál két lány / Ha sólyom lennék, vadásznék / A kebledbe bújt fajdra”

Végül megjegyezzük, hogy talán annyi haszonnal járt az időbeli késés a magyar nyelvű kiadással, hogy a témához kapcsolódó irodalmat naprakészen találhatjuk a bibliográfiában. Nem mellékesen a szép kiállítású könyv végén fotók láthatók a török kollégákról és az utazásról, Bartók éppen egy szekérről mosolyog ránk. Ez a szekerező Bartók-fotó akár Magyarországon is készülhetett volna.

(Bartók Béla: Török népzene Kis-Ázsiából. Magyar fordítás és kották. Közreadja: Sipos János. L’Harmattan – TIT Kossuth Klub Egyesület – MTA BTK Zenetudományi Intézet – Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány, Budapest, 2019, 276 oldal. Ára: 3990 forint)