Amerikából jöttem

Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) elérte a 25 milliomodik oldalt. Ki mire kíváncsi, megtalálhatja benne, legyen az hazai újsághír vagy tudományos szaklapban napvilágot látott publikáció. Somfay Örs marketingigazgató szerint a magyar sajtó történetét teljes egészében felvonultató adatbázis megvalósulása közös érdek.

– Napról napra bővül a lexikonokat, könyvgyűjteményeket, folyóiratokat, heti- és napilapokat tartalmazó Arcanum Digitális Tudománytár. Várható még ismeretlen sajtótermék felbukkanása?

– Nyolc évvel ezelőtt a könnyebb ellenállás felé indultunk, először a tudományos lapokat dolgoztuk fel, aztán jött a hazai sajtó, és mára eljutottunk a hiányok pótlásáig, kisebb sorozatokat is igyekszünk felkutatni, illetve időben visszamentünk az 1800-as évek első felébe, a legelső magyar nyelvű sajtóorgánumokig. Egyre nehezebb azonban új címeket találni, emiatt nyitottunk a határon túli tartalmak felé. Az elmúlt hónapokban Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, majd székelyföldi települések könyvtáraiban digitalizáltunk helyi magyar lapokat. Kárpátalján szintén megkezdtük a munkát.

– A diaszpórában is körülnéznek?

– Mivel minden honfitársunk – éljen bárhol is a világban – része a magyar közösségnek, szeretnénk, ha az országhatáron kívül élők történeti forrásait össze lehetne illeszteni végre a hazai sajtóanyaggal. Akkor össze lehetne hasonlítani, mit gondoltak Magyarországon, mit írtak Kolozsváron, New Yorkban, Sydney-ben vagy Párizsban egy-egy esemény kapcsán. A nemzet újraegyesítését szolgálja ez a szándék, ugyanakkor látni való: a diaszpóra közösségei eltűnőben vannak. Mára felbomlott az a társadalmi szövet, amely az elmúlt száz-százötven évben kialakult Amerikában, amikor a Monarchiából kivándorolt bányászok és vasmunkások vagy a nagy világválságok idején tömegesen emigrált honfitársaink egy tömbben letelepedtek, és természetes közösséget alkottak. Igaz, az újabb kiáramlások nyomán újabb közösségek születnek, de a leszármazottakat már nem köti össze a közös lakóhely és a munka, így a magyar csoportok lassanként feloldódnak a soknemzetiségű környezetben. Pedig volt idő, amikor Amerikában közel azonos számú magyar nyelvű lap jelent meg, mint itthon.

– Clevelandben például már 1900-ban több magyar közösség működött, amelyek megalapították a katolikus és református egyházukat, valamint önsegélyező egyesületüket.

– A XIX. századi amerikás magyar, Kuntz ­Tivadar cégénél kizárólag magyarok dolgoztak – több ezren. Az 1920-as években pedig már több száz magyar tulajdonú cég és szervezet működött Clevelandben, lapjaikra viszont aligha fogunk rátalálni, hiszen ezek a közösségek mára felbomlottak. Az amerikai magyarok nagy része minimálisan beszéli nyelvünket, legjobb esetben hétvégi iskolában ismerkedik hagyományainkkal. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy összegyűjtsük, amit még lehet. Az egyházak közösségmegtartó ereje egyre gyengül, Clevelandben, ahol mind a mai napig több tízezer magyar él, két evangélikus templom szűnt meg a közelmúltban, katolikusból is már csak egy maradt. Ha New Brunswickban végigsétálunk a magyar utcán, szinte kizárólag mexikóiakkal találkozunk, és a négy magyar templomból csak egy működik. Pedig hihetetlen értékeket őriznek! De gyönyörű gyűjteményüket a fogyatkozó közösség miatt egyre nehezebben tudják fenntartani, ezért mentjük, ami menthető: egy helyi alapítvánnyal együttműködve egymillió oldalnyi amerikai magyar sajtóanyagot hoztunk haza New Brunswickból az elmúlt hetekben.

– Itthon már nincs esély jelentős gyűjtemények nyomára bukkanni?

– Hazatelepült magyarok hagyatékában természetesen találni kincseket. Legutóbb a több tízezer oldalas Kállay Gyűjteményt dolgoztuk föl a nyíregyházi Jósa András Múzeum együttműködésével. A Sárospataki Református Kollégium gyűjteménye átadott egy hagyatékot, amely nem tartozott a gyűjtőkörébe, ezt is digitalizáltuk, majd a papírállományt átadtuk a nemzeti könyvtárnak. Mert legalább olyan fontos – miután hazai gyűjteményekben feltártunk vagy külföldről hazahoztunk egyedi sorozatokat –, hogy gondoskodjunk a források hosszú távú megőrzéséről.

A New Brunswick-i sajtóanyag a Petőfi Irodalmi Múzeum periodikagyűjteményébe kerül majd, és reményeink szerint a határon túli lapokat is a PIM fogja befogadni a feldolgozást követően.

– Ha állami intézményekkel is együttműködik az Arcanum, miért nem lehet ingyenesen böngészni az oldalait?

– Az Országgyűlési Könyvtár fenntartásában működik a Hungaricana, amelynek az Arcanum a fejlesztője és a működtetője. A Hungaricana közgyűjteményi portál teljesen ingyenes, ott található minden államilag finanszírozott tartalom. Az Arcanum Digitális Tudománytárba kerül viszont mindaz, amit mi finanszírozunk – ott a keresés ingyenes, a megjelenítés előfizetéshez kötött. De azon dolgozunk, hogy az ADT is ingyenessé váljon. A magyar állam előfizeti kutatóintézetek és egyetemek számára, így jelenleg 700 intézmény közel 600 telephelyén elérhető az adattár; oktatók és egyetemi polgárok ingyenesen, sőt bizonyos esetekben akár otthonról is használhatják.

– A szerzői jogdíj is befolyásolja, melyik tartalom hol található, ingyen vagy előfizetéssel hozzáférhető? Előfordulhat, hogy valamelyik adatbázisukra felkerül, majd a szerzői jogok miatt lekerül egy tartalom?

– Tartalmat eddig még nem kellett szerzői jogi okból eltávolítani, egyébként is törekszünk arra, hogy ami egyszer elérhetővé vált, az ott is maradjon. Periodikák esetében a lapgazdákkal kötünk szerződést, a napilapoknál szintén jelentős jogdíjakat fizetünk. De a kereslet is egyre nő: az ADT napi látogatottsága öt-hatezer fő. A Hungaricanát naponta mintegy 15 ezren látogatják, egy-egy érdekes sajtóhír kapcsán akár nyolcvan-százezer olvasó is megnyitja a közgyűjteményi portált.

– Nemegyszer új kutatási irányokat is kijelölnek az adatbázisok. Milyen lehetőségeket lát az egyre könnyebben kereshető tartalmakban, az átlátható, egymással kapcsolatban álló felületekben?

– A mi munkánkra is jellemző a feltáró jellegű, sajtótörténeti kutatómunka, amely megelőzi a digitalizálást. Különösen nagy lehetőséget látok az általunk adatbázisba szervezett, hatalmas mennyiségű tartalom feldolgozásában. Híve lennék a diaszpórakutatásnak – tapasztalatom szerint nem sokat tudunk a kivándorolt magyarokról. Márpedig, ha azt szeretnénk, hogy a hazai társadalom honfitársaként tekintsen minden egyes elvándoroltra s az utódaikra is, akkor igen hasznos lenne megismerni családtörténetüket, sorsukat. A kint élő magyaroknak, különösen a fiatal nemzedék tagjainak fogódzót jelenthet a digitalizált forrásanyag, és a vasárnapi iskolák is kiegészíthetik az anyaországról szóló tananyagot a saját történeteikkel. Csak így lehetséges egységes nemzettestté formálni a magyarságot. De az Arcanum magáncég – lehetőségeink korlátozottak. Munkánk során természetesen összekapcsolunk egymással gyűjteményeket, és rengeteg intézmény segít bennünket: könyvtárak, levéltárak, egyetemek, az utóbbi időben már magánszemélyek is. Mindazok, akik belátják, hogy a magyar sajtó történetét teljes egészében felvonultató adatbázis megvalósulása közös érdek. Padlásokról, hagyatékokból rendszeresen kerülnek elő egyedi lapszámok, amelyek egyetlen közgyűjteményben sem fellelhetők ma már. Az Arcanum Digitális Tudománytár oldalán feltüntetjük a hiányokat, ezeket böngészik át az olvasók. A napokban is vagy tízezer oldalnyi pótlás érkezett lelkes felhasználóktól.