Szegeden így hívták a homoki bort: buckai. Szigorú utalással a „terroir”-ra. De a ’buczkai karcos’ mellett tisztelték még buckai vinkónak, és láttam gunyorosan: ’Vins de l’Homok, de Boutzka’ név alatt. És aztán így is: lőre, káposztalé, bokorugrós, bicskanyitogató, guggolós, kétemberes stb.
Iskolavárosom nagy írója, Tömörkény István viszont többször és szépen ír róla; a buckai szóhasználata nála oly természetességgel íródik, mint többi alapszavai, a dallosalma, fisér, vizenjáró vagy a darvadozás; utóbbi mint a sötétben való beszélgetés művészete. De nemcsak ő, hanem az egész szegedi irodalom és sajtó használja a ’buckai’ elnevezést; Szigethy Vilmos, vagy az eredetileg borbély mesterségű Cserzy Mihály, Homok is, aki külön feljegyzéseket is tett a „bor-dolgokról”, összegyűjtögetve a boriváshoz való szóláshagyományokat. (A félrészeg ember nála ’szekszinás’, ’pikós’ vagy ’gajszinás’. A részeg emberre a ’bekáfolt’ vagy a ’beaszekurált’ nyelvi gyöngyöket is használta.) S a homoki megbecsülésére idézhetjük az anekdótot is: mikor megkérdezték Ferenc császárt, melyik a legjobb bor a Monarchiában, azt válaszolta, hát a szabadkai buckai. És miért? „Mert az olyan jó, hogy nem is lehet belőle kapni, mert a termelője mind megissza maga.”
A buckai nevével a Szegeden töltött kilenc diákévemben, a hatvanas-hetvenes években szinte nem is találkoztam, vagy csak nem emlékszem rá. Szeged, homok, bor; a triász korántsem így állt össze. Akkoriban rettenetes borokat lehetett kapni (már ami telt a diákpénzből) – jobb rájuk nem emlékezni. A kimért borok mind „termelői” borok voltak; vezető klasszikusa a bizonytalan eredetű ’olaszfröccs’. Hol volt már akkorra a csodás szegedi borkultúra? Pedig olvashatjuk Tömörkénynél és kortársainál, legújabban a tudós Mód László néprajzos kiváló összegző könyvében, a Magyarkák, kadarkák, kövidinkák címűben. Nagy és komoly tradíció ez: még Szeged nagy homoki borkonjunktúrája előtt, a jelentős saját bortermelés és fogyasztás előtti Szegeden 1853–54-ben, olvasom egy összeírásban, kereken 12 kávéházat, 15 vendégfogadót, 56 kocsmát és 234 bormérést írtak össze. És csak ezután köszönt be a filoxéravész utáni homoki szőlészet elképesztő konjunktúrája.