– Hogy bírja a bezártságot, mivel foglalja el magát?

Sátáni gyűlölet, isteni szeretet
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
– Hogy bírja a bezártságot, mivel foglalja el magát?
– Zenét hallgatok, olvasok, gyakorolok, tartom a kapcsolatot a zenekar tagjaival. Mi március közepétől amúgy is két hónap szünetet tartottunk volna.
– Mi lesz így jubileumi koncertjükkel?
– Addigra talán helyreáll az élet. Bízom abban, hogy az ezredik koncerten a zenekar összes énekesével és zenészével felléphetünk július 9-én a Budapest Parkban. Ha nem, akkor későbbi időpontban bepótoljuk.
– Miért alakult úgy a pályája, hogy előbb lett a 100 Tagú Cigányzenekar vezető prímása, és utána végezte el a Zeneművészeti Főiskolát?
– Tizennégy évesen kerültem a zenekarba, s mivel folyamatosan utaztunk, nem tudtam középiskolába járni, így nekem a gimnáziumi évek kimaradtak. Tizennyolc évesen lettem a zenekar egyik vezető prímása. Aztán az ott eltöltött tizenkét év után úgy éreztem, hogy szeretnék más zenei stílusokkal is megismerkedni. Elsősorban a klasszikus zene vonzott, ezért esti iskolában leérettségiztem, és felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolára, ahol hegedűtanári és kamaraművészi diplomát szereztem. Dénes László professzor növendéke voltam, aminek azért is örültem, mert ötévesen az ő kottáiból kezdtem el hegedülni tanulni.
– Vannak tanítványai?
– Csak néhány alkalommal foglalkoztam fiatalokkal. Ösztöndíjjal jutottam ki kétszer három hónapra Brazíliába, ahol hegedűt, zongorát és negyvenfős gyerekkórust tanítottam. Itthon inkább csak mentorként vállalok feladatot, mert a sok koncert miatt nem tudok rendszeresen a növendékek rendelkezésére állni.
– Zenészcsaládból származik. Rokonai közül kik és milyen hangszeren játszottak?
– Édesapám, Farkas István is a 100 Tagú Cigányzenekarban játszott, a brácsaszólam egyik vezetője volt. Anyai ágon dédnagyapám, Damu Elemér Bécsben szerzett diplomát, karmesterként dolgozott. Édesanyám nagybátyja, Jónás Jancsi is híres cigányprímás volt. Apai nagyapám – amikor édesapám kétéves volt – 1956-ban Amerikába ment, és jazzhegedűsként bejárta a világot. Apám a Rajkó Zenekarban tanult, és 1972-ben, az egyik amerikai turné végén találkozhatott vele.
– Szigorúan fogták a szülei?
– Meglehetősen. Zenészcsaládban az apa felelőssége, hogy a gyerek tanulmányaira odafigyeljen. Iskola után rögtön haza kellett mennem. Az osztálykirándulásokon sem vehettem részt, nehogy megsérüljön a kezem, mert eleven gyerek voltam.
– Igaz, hogy tízévesen patinás kávéházakban múlatta az időt?
– Igaz, édesapám vitt el magával, főleg péntekenként. A New York Kávéházban, a Grand Hotel Hungáriában, a Gellért Szállóban mutatta meg nekem, hogyan muzsikálnak élőben. Magukkal ragadtak a gyönyörű helyek, de amikor megszólalt a zene, akkor már nem tudtam másra figyelni. Meghatározó élmény volt.
– Mi a különbség az autentikus és a kávéházi cigányzene között?
– Az autentikus zenét általában gitárokon, kannákon, ritmushangszerként kanállal kísérve adják elő. Az éttermi muzsika során a magyar nóta és a csárdás kap főszerepet, míg a kávéházi cigánymuzsikát a kuplék, operettek, sanzonok, az amerikai jazzsztenderdek alkotják.
– Hatéves korától zeneiskolába járt, tizenkét évesen zongorázni tanult, huszonévesen harmonikázni. Mióta gitározik?
– Tizenhárom éve. Nagyon megtetszett a hangszer. Az internetről megtanultam az alapgyakorlatokat, és amikor Brazíliában tanítottam, akkor két kiváló gitárművésztől tanulhattam is. Számomra fontos, hogy sok műfajban otthon legyek. Az első kalandom a Besh o droM volt, akikkel balkáni zenét játszottunk, a Romano Dromban autentikus cigányzenét, de felléptem a Pannónia Klezmer Banddel is. Kollár-Klemencz Lászlóval a Kistehén Tánczenekarban zenéltünk együtt. A Budapest Bár zenei műhelyében jött létre a Zabolátlan lovaim című dalest. Az új formációban Kollár-Klemencz Lászlóval és Dargay Marcell-lel dolgozunk együtt, én hegedűn, brácsán, harmonikán, gitáron és buzukin is játszom.
– Mi volt a célja, amikor 2007-ben megalapította a Budapest Bár zenekart?
– Egy lemez elkészítése. Az előtte alapított kvartettemmel feldolgoztuk a Halálos tavasz című dalt. A feleségem, Gáncs Andrea – aki a Besh o droM, ma pedig a zenekarunk menedzsere – ötlete volt, hogy vegyünk fel régi dalokat a fiatalok kedvenc énekeseivel. Szerettünk volna olyan albumot készíteni, amelyen húszas-harmincas évekbeli kávéházi muzsika szólal meg. Tényleg csak egy lemezre készültünk, eszünkbe sem jutott, hogy valaha koncertező zenekar lehetünk. A stúdiómunkálatok idején még lemezbemutató koncertet sem terveztünk. Az énekesek kérdezgették, hogy mi lesz a következő lépés, ha elkészül az album. Szintén a feleségem ötlete volt, hogy a lemezt ne koncertteremben mutassuk be. A Budapest Bár 2007 decemberében a Katona József Színházban dupla telt házas előadással indult. Mivel a fellépés után kaptunk néhány felkérést, az énekesekkel és a zenekarral úgy gondoltuk, folytatjuk a közös munkát.
– Mit tanulnak egymástól a pop-rock sztárok és a cigányzenészek?
– Sok mindent. Mi a rockzenészektől az egyszerűséget tanuljuk, ők tőlünk a bonyolult zenék megszólaltatását lesik el. Szeretjük és tiszteljük egymást és a másik munkáját. Eddig nem volt olyan nehézség, melyen ne tudtunk volna felülkerekedni. Mindig tanulságos, amikor egymásnak dalokat mutatunk vagy hangszerelünk.
– Hogyan jött létre közös produkció a Magyar Nemzeti Cirkusszal?
– Nagyon szeretünk a Balatonra járni, nemcsak koncertezni, pihenni is. Lellén ismerkedtünk meg ifjabb Richter József cirkuszigazgatóval, akivel elkezdtünk gondolkodni egy olyan előadásról, ahol a Budapest Bár koncertjét artistaprodukciók egészítik ki. Én vállaltam egy nem veszélytelen mutatványt is. Miközben a porondon hegedültem, lovak száguldottak körülöttem. Szeretem a kihívásokat…
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
Most kiderül, Zelenszkijnek a fotel vagy a tűzszünet a fontosabb
Kiadták a figyelmeztetést: ne küldj több SMS-t, különben...
Végre Trump is megszólalt az orosz bombázók ukrán megsemmisítéséről
Eddig titkolta Törőcsik Franciska, most végre megmutatta: a rajongók szóhoz sem jutottak!
Egy vérfürdő után benyújtotta lemondását az ukrán szárazföldi erők parancsnoka
Orosz válasz: ballisztikus csapás Ukrajnára
Ezek az ételek jobban károsíthatják a májadat, mint az alkohol
Döbbenetes, mit vittek el Münchenből a PSG vandál szurkolói a BL-döntő után + videó
A Fradi megkezdte a bevásárlást a magyar játékosokból – Lisztes Krisztián is hazatérhet
Ukrajna légicsapása globális kockázatokat rejt
Eldőlt, Orbán Viktor lesz 2026 után is a miniszterelnök újabb négy évre
Fraknói Vilmos béketörekvéseinek bemutatása arra is figyelmeztet minket, hogy az emberi élet és a békés építkezés fontosabb, mint a pusztító háború.
A Nagyik cselekménye egy kulturális-kulináris alapvetésre támaszkodik: az étel és az élet szoros kapcsolatára.
Kábán nézünk magunk elé. Sodortatjuk magunkat a tömeggel. Ez most tényleg megtörtént?
Már röpirata címe is provokáció volt: Magyar conservativ politika – s még inkább az a benne kifejtett, a liberális korszellemmel és a korabeli politikai fősodorral szembemenő konzervatív ideológia és pártprogram.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.