Királyi korrupció

Spanyolországban is minden hírt megelőznek a koronavírusról szóló anyagok. Ezek mellett I. János Károly ügyei­nek svájci kivizsgálása ad még témát a spanyol sajtónak. Vajon hogyan lehet összeegyeztetni az ország demokratikus fejlődésében kivételes szerepet játszó koronás fő tevékenységét magánbűneivel?

I. János Károly volt spanyol király (középen) egy bikaviadalon a madridi Las Ventas arénában 2019 júniusában. A bika nem úszta meg Fotó: MTI/EPA-EFE/Juan Carlos Hidalgo

A La Tribune de Genève svájci napilap még március elején jelentette, hogy Yves Bertossa ügyész hivatalos vizsgálatot indított pénzmosás gyanújával, amelynek egyik érintettje I. János Károly volt spanyol király, aki 2014 nyarán lemondott a madridi trónról fia, VI. Fülöp javára. A svájci hatóság azt kívánja megtudni, hogy milyen úton és kinek a révén került százmillió dollár a jelenleg 82 esztendős volt uralkodó bankszámlájára, amelyet az alpesi országban birtokol.

Hogy nem tisztességes üzletből származott ez az összeg, az már korábban is felmerült. A feltételezések szerint ennek a jelentős juttatásnak Szaúd-Arábia a kiindulópontja. Egy spanyol konzorcium elnyerte a Medinát Mekkával összekötő gyorsvasút építését. A szerződést 2011-ben írták alá, hét év múlva ünnepélyes keretek közt át is adták a Dzsiddát is érintő vasútvonalat. A megállapodás hétmilliárd dollárra rúgott. Ebből busásan meg tudták fizetni azokat az embereket, akik az üzletet előmozdították. „Az uralkodó nélkül ezt a megállapodást nem írták volna alá” – szögezte le véleményét az akkori spanyol jobboldali külügyminiszter, José Manuel García-Margallo. Miért a szaúdiak fizettek, hiszen ők voltak a megrendelők, ez egyelőre a homályba vész.

Az is tisztázandó kérdés, hogy már három évvel a szerződés megszületése előtt, 2008-ban átutalták a százmilliós összeget, amely tett egy kört a panamai adóparadicsomban, majd kikötött a Lucum nevű alapítvány svájci bankszámláján. Ennek egyetlen tulajdonosa I. János Károly. Ő évi 200 ezer eurót utalt ki magának mint a számla kezelőjének, de enélkül is volt pénzmozgás a számlán.

Hogy kerül a képbe a dán állampolgárságú, ötvenes éveiben járó Corinna Larsen? – e kérdés megválaszolása is érdekli a svájci nyomozó szerveket. A spanyoloknak is ismerős lehet ez az asszony, ha a volt férje nevét használja: Corinna zu Sayn-Wittgenstein. Ő volt az a hölgy, aki 2012-ben részt vett I. János Károllyal emlékezetes botswanai elefántvadászatán, amely elvezetett a király lemondásáig. A spanyol sajtó még mostani cikkeiben is előszeretettel használja a „barátnő” kifejezést, de ne bonyolítsuk, a szeretője volt az uralkodónak. Olyannyira, hogy van egy közös fiuk is. A sármos I. János Károly mérhetetlen vonzalmat érzett a női nem iránt, és általában szándékaiban sikerrel is járt.

A védett elefántok kilövésével megvádolt spanyol királyt a genfi Mirabaud bank felkérte, hogy a saját „jó hírneve megőrzése” érdekében helyezze át máshová a számláját. Igen, de ekkor már alig volt rajta pénz. Vajon akkor is így járt volna el a pénzintézet, ha százmillió dollár pihen a számlán? A király és Corinna 2012-ben szakítottak. A dán asszony megpedzegette, ha nem kap méltányos „végkielégítést”, amelyből ő és a király által szeretett fia normális életet tud élni, akkor pert indít Nagy-Britanniában az eltartási összegért. Ha idáig eljut a jelek szerint nem éppen békés elválás, úgy az eljárásban könnyen felmerülhetnek „bizonyos spanyol államérdekek”, amelyekről nem ártana hallgatni. Végül I. János Károly átutalt 65 millió dollárt Corinna számlájára – legalábbis így tudja svájci forrásaiból az El Mundo spanyol napilap. Még egymillió jutott az egyik régi genfi szeretőjének is.

I. János Károly volt spanyol király (középen) egy bikaviadalon a madridi Las Ventas arénában 2019 júniusában. A bika nem úszta meg
Fotó: MTI/EPA-EFE/Juan Carlos Hidalgo

De hol van a maradék, a 34 millió dollár? Valószínűleg a volt uralkodó és pénzügyi tanácsadói úgy megkeverték az átutalásokat, hogy svájci könyvelő legyen a talpán, aki el tud igazodni azokon.

A számos súlyos betegséggel küszködő I. János Károlynak nagyobb gondja is van, mint az ellene folyó eljárás állása. Ez ügyben szinte minden bizonnyal sohasem fog bíróság elé állni, Spanyolországban ez kizárt. A madridi alkotmány kimondja a király teljes büntethetetlenségét, mégpedig az uralkodása idején elkövetett köz- és magánjogi cselekményekre vonatkozik ez a védelem, kivéve a hazaárulás és emberölés esetét. Külföldön persze lefolytathatják a pert, abban azonban nem köteles a volt király közreműködni, és megjelenni sem.

Bárhonnan nézzük is, ez államügy, sőt állambotrány. A Madridban hatalmat gyakorló koalíció, a szocialista párt, a PSOE, és a nála radikálisabb baloldali tömörülés, a Podemos még ebben az igen fajsúlyos témában sem értenek egyet.

A Podemos egyik vezetője követelte, hogy vizsgálják ki az ügy minden részletét. „Egy modern demokráciában nem lehet azt megengedni, hogy egy ilyen ügy kétségeket keltsen a polgárokban az uralkodó iránt, aki sok évtizedig Spanyolországot államfőként irányította” – szólt a párt szóvivőjének üzenete. A PSOE viszont határozottan elveti ezt az álláspontot. A szocialisták, akik a jelenlegi koalíció többségét adják, az I. János Károly vezette Spanyolország 38 évéből 21-ben irányították az országot. Talán attól tartanak, hogy a vizsgálódás következtében előbukkanhat egy olyan mozzanat, amely kellemetlenül érintheti a pártot. A király büntetlenségét kimondó alkotmánymódosítást már egyszer megszavaztuk, semmi értelme azt újra elővenni – ez a szocialisták magyarázata. Ez újabbal szaporítja azoknak a kérdéseknek a számát, amelyekben a két koalíciós partner nem ért egyet. Az egyik – ennél sokkal súlyosabb – a koronavírus kezelésének módja.

A fenti vita jól kifejezi azt a kettősséget, amely megosztja a spanyol társadalmat a volt uralkodó ügyeit illetően. Egyrészt ott van az a történelmi személyiség, aki Franco tábornok halála után átvette az immár alkotmányos királysággá vált ország irányítását, amelyet a demokrácia felé terelt. A volt királyt ezért a tettéért vitathatatlan rokonszenv kíséri még ma is spanyol földön, és hatalmas nemzetközi elismertség övezi. Másrészt ott vannak a magánbűnök, amelyeket jobb lenne tisztáznia. Bár igencsak kétséges, hogy ezekre még életében sor kerül. Az eldiario spanyol internetes médium újságírója így fejezte be jegyzetét: „A király egyszer meghal, és a tettei a történelem részei lesznek, de könnyen megeshet, hogy ezzel véget is vet a királyságnak.”