Királyi korrupció

Spanyolországban is minden hírt megelőznek a koronavírusról szóló anyagok. Ezek mellett I. János Károly ügyei­nek svájci kivizsgálása ad még témát a spanyol sajtónak. Vajon hogyan lehet összeegyeztetni az ország demokratikus fejlődésében kivételes szerepet játszó koronás fő tevékenységét magánbűneivel?

I. János Károly volt spanyol király (középen) egy bikaviadalon a madridi Las Ventas arénában 2019 júniusában. A bika nem úszta meg Fotó: MTI/EPA-EFE/Juan Carlos Hidalgo

A védett elefántok kilövésével megvádolt spanyol királyt a genfi Mirabaud bank felkérte, hogy a saját „jó hírneve megőrzése” érdekében helyezze át máshová a számláját. Igen, de ekkor már alig volt rajta pénz. Vajon akkor is így járt volna el a pénzintézet, ha százmillió dollár pihen a számlán? A király és Corinna 2012-ben szakítottak. A dán asszony megpedzegette, ha nem kap méltányos „végkielégítést”, amelyből ő és a király által szeretett fia normális életet tud élni, akkor pert indít Nagy-Britanniában az eltartási összegért. Ha idáig eljut a jelek szerint nem éppen békés elválás, úgy az eljárásban könnyen felmerülhetnek „bizonyos spanyol államérdekek”, amelyekről nem ártana hallgatni. Végül I. János Károly átutalt 65 millió dollárt Corinna számlájára – legalábbis így tudja svájci forrásaiból az El Mundo spanyol napilap. Még egymillió jutott az egyik régi genfi szeretőjének is.

I. János Károly volt spanyol király (középen) egy bikaviadalon a madridi Las Ventas arénában 2019 júniusában. A bika nem úszta meg
Fotó: MTI/EPA-EFE/Juan Carlos Hidalgo

De hol van a maradék, a 34 millió dollár? Valószínűleg a volt uralkodó és pénzügyi tanácsadói úgy megkeverték az átutalásokat, hogy svájci könyvelő legyen a talpán, aki el tud igazodni azokon.

A számos súlyos betegséggel küszködő I. János Károlynak nagyobb gondja is van, mint az ellene folyó eljárás állása. Ez ügyben szinte minden bizonnyal sohasem fog bíróság elé állni, Spanyolországban ez kizárt. A madridi alkotmány kimondja a király teljes büntethetetlenségét, mégpedig az uralkodása idején elkövetett köz- és magánjogi cselekményekre vonatkozik ez a védelem, kivéve a hazaárulás és emberölés esetét. Külföldön persze lefolytathatják a pert, abban azonban nem köteles a volt király közreműködni, és megjelenni sem.

Bárhonnan nézzük is, ez államügy, sőt állambotrány. A Madridban hatalmat gyakorló koalíció, a szocialista párt, a PSOE, és a nála radikálisabb baloldali tömörülés, a Podemos még ebben az igen fajsúlyos témában sem értenek egyet.

A Podemos egyik vezetője követelte, hogy vizsgálják ki az ügy minden részletét. „Egy modern demokráciában nem lehet azt megengedni, hogy egy ilyen ügy kétségeket keltsen a polgárokban az uralkodó iránt, aki sok évtizedig Spanyolországot államfőként irányította” – szólt a párt szóvivőjének üzenete. A PSOE viszont határozottan elveti ezt az álláspontot. A szocialisták, akik a jelenlegi koalíció többségét adják, az I. János Károly vezette Spanyolország 38 évéből 21-ben irányították az országot. Talán attól tartanak, hogy a vizsgálódás következtében előbukkanhat egy olyan mozzanat, amely kellemetlenül érintheti a pártot. A király büntetlenségét kimondó alkotmánymódosítást már egyszer megszavaztuk, semmi értelme azt újra elővenni – ez a szocialisták magyarázata. Ez újabbal szaporítja azoknak a kérdéseknek a számát, amelyekben a két koalíciós partner nem ért egyet. Az egyik – ennél sokkal súlyosabb – a koronavírus kezelésének módja.

A fenti vita jól kifejezi azt a kettősséget, amely megosztja a spanyol társadalmat a volt uralkodó ügyeit illetően. Egyrészt ott van az a történelmi személyiség, aki Franco tábornok halála után átvette az immár alkotmányos királysággá vált ország irányítását, amelyet a demokrácia felé terelt. A volt királyt ezért a tettéért vitathatatlan rokonszenv kíséri még ma is spanyol földön, és hatalmas nemzetközi elismertség övezi. Másrészt ott vannak a magánbűnök, amelyeket jobb lenne tisztáznia. Bár igencsak kétséges, hogy ezekre még életében sor kerül. Az eldiario spanyol internetes médium újságírója így fejezte be jegyzetét: „A király egyszer meghal, és a tettei a történelem részei lesznek, de könnyen megeshet, hogy ezzel véget is vet a királyságnak.”