A Gyermekvonat Angliába – Egy budai kislány levelei (1920–1921) című kötet különlegességét a szeretetkapcsolat intenzitása adja, az érzelemgazdagság, amellyel a családtagok féltőn, bátorítón és az aggodalmat kissé leplezve hírt adnak a távolból. Az édesanya levelein keresztül világossá válik, hogy a család egyre inkább feléli tartalékait. (Hopp Ferenc műkereskedő cégének vezetője, Petrich Gyula mű- és tanszerkereskedő szalad a pénze után, otthon besegít betegeskedő feleségének, és még a Temesvárról menekülő öccsét is átköltözteti magukhoz családostul.) A hazai valóság: vagonlakók, szénhiány, s közben egy távoli, szebb jövő reményében Kató azt olvassa Angliában: „lehetőleg perfekt Miss legyen belőled, mire hazajössz.” Kató igazán igyekszik megfelelni az elvárásoknak: „Nem is sírtunk olyan nagyon, mint hittem volna. Nagyon jól éreztem magam” – írja első levelében a búcsúzásról, a vonatútról. Sokat fest és rajzol. Ez meg is marad: Petrich Kató festőművész, rajztanár lesz, és már rég nem ír naplót, amikor 1978. április 30-án bejegyzi a naptárba: „Du. régi leveleket olvasok – nem lehet eldobni.”