Perfekt Miss

A nagy háború és a trianoni békediktátum gyökeresen megváltoztatta a Magyar Királyság képét. Ráadásul gyermekek száz­ezrei éltek nyomorúságos körülmények között – erre már a nyugat-európai semleges államok is felfigyeltek, és keresztyén segítséget kínáltak. Clinge J. Fledderus holland főkonzul és magyar származású felesége közbenjárására 1920 februárjában elindult az első gyermekvonat Hollandiába.

Gyermekvonat néven emlegetik azt a segélyakciót, amelynek keretében 6–13 éves magyar fiúk és lányok utazhattak nyugati országokba, hogy a sok nélkülözés után megerősödjenek. Az 1920-as években több mint hatvanezer rászoruló került nevelőszülőkhöz néhány hónapra, de voltak, akik örökre kint maradtak. Elsőként Hollandia, Svájc, Svédország fogadott magyar gyerekeket, majd Belgium, és már az akció elején a háborúban ellenséges Anglia is jelezte fogadókészségét.

A százéves évforduló emlékezésre késztet sokakat. A centenárium alkalmából megjelent A gyermekvonatok – Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után című kötet Maarten J. Aalders, Pusztai Gábor és Réthelyi Orsolya szerkeszté­sében. A segítségnyújtás egyik magyarországi szervezője a református egyház volt, amely dokumentumkiállítást rendez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. A tavasszal megnyíló tárlat társszervezője, a Károli Gáspár Református Egyetem olvasóinktól is várja a témával kapcsolatos, a családban megőrzött írott vagy tárgyi emlékek közrebocsátását „gyermekvonatok” jeligével.

A téma feldolgozottságát jelzi, hogy több mint tíz éve volt már hasonló kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Akkor panaszként elhangzott: milyen kár, hogy hiányoznak teljes egészében megőrzött levelezések, hiszen a személyes emlékekről kizárólag naplókból, levelekből vagy interjúkból értesülhetünk.

A közelmúltban előkerült Petrich Kató naplója és levelezése, amelyből valóban kiderül, hogyan élt egy tizenkét éves lány közel egy éven át az angliai nevelőszülőknél. A dokumentumokból megismerhetők egy angol kisváros, Bridg­water hétköznapjai Kató szemszögéből és az otthoni események a szülők tollából.

A Gyermekvonat Angliába – Egy budai kislány levelei (1920–1921) című kötet különlegességét a szeretetkapcsolat intenzitása adja, az érzelemgazdagság, amellyel a családtagok féltőn, bátorítón és az aggodalmat kissé leplezve hírt adnak a távolból. Az édesanya levelein keresztül világossá válik, hogy a család egyre inkább feléli tartalékait. (Hopp Ferenc műkereskedő cégének vezetője, Petrich Gyula mű- és tanszerkereskedő szalad a pénze után, otthon besegít betegeskedő feleségének, és még a Temesvárról menekülő öccsét is átköltözteti magukhoz családostul.) A hazai valóság: vagonlakók, szénhiány, s közben egy távoli, szebb jövő reményében Kató azt olvassa Angliában: „lehetőleg perfekt Miss legyen belőled, mire hazajössz.” Kató igazán igyekszik megfelelni az elvárásoknak: „Nem is sírtunk olyan nagyon, mint hittem volna. Nagyon jól éreztem magam” – írja első levelében a búcsúzásról, a vonatútról. Sokat fest és rajzol. Ez meg is marad: Petrich Kató festőművész, rajztanár lesz, és már rég nem ír naplót, amikor 1978. április 30-án bejegyzi a naptárba: „Du. régi leveleket olvasok – nem lehet eldobni.”

„Anyukám, nem dobtam el őket!” – ezzel a mondattal zárul a könyv. Petrich Kató lánya, Petneki Katalin nemcsak hogy megőrizte, de a család többi ága-bogától visszakapott leveleket maradéktalanul fel is dolgozta. Az édesanya levelei gyermeki hangon szólnak, lányáé a dokumentumokat közreadó, értelmező hang. Nyíltszívű, bájos csacsogás mellett meghatóan lelkiismeretes elemzés, amely feltárja a múltat, és bepillantást enged egy család életébe.

(Petneki Katalin–Petrich Kató: Gyermek­vonat Angliába – Egy budai kislány levelei [1920–1921]. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019, 290 oldal. Ára: 4000 forint. A gyermekvonatok – Élő híd Magyarország, Hollandia és Belgium között az első világháború után. L'Harmattan Könyvkiadó, Budapest, 2020, 208 oldal. Ára: 4990 forint)