Láthatatlan ellenség

Az őszi amerikai elnökválasztás azon a kérdésen dől el, hogy az elnök tudja-e kezelni a koronavírus-járványt, ezzel egyidejűleg beindítani a gazdaságot. A szakértők szerint a kezdetekben nem vette komolyan a pandémiát,­ és most is vitatható döntésekre készül. A demokrata jelölt, Joe Biden pedig arra játszik, hogy Trump hibázni fog.

Az amerikai elnök (balra) és Mark Esper védelmi miniszter búcsúztatja a haditengerészet Comfort nevű kórház hajóját, amint az elhagyja Norfolk kikötőjét Fotó: MTI/AP–Patrick Semansky

Az ilyen kiélezett válsághelyzetek mutatják meg, hogy ki az igazi államférfi, és ki az a paprikajancsi, aki az események összejátszása folytán hatalomra került. Az amerikai elemzők Donald Trumpnak, az Egyesült Államok elnökének az elmúlt negyedéves tevékenységét értékelve számos bizonytalanságot, téves megítélést, sőt hibát jegyezhettek fel. Az elnök nem állt a helyzet magaslatán. A korononavírus-járvánnyal új időszámítás kezdődött Amerikában is. Vajon a Fehér Ház időben reagált-e erre? A szövetségi kormány hathatós intézkedésekkel áll-e a vírus terjedésének útjába? Sikerül-e majd visszarántani Amerikát a gazdasági válságból, és meggátolni a száguldó munkanélküliséget? – ezekre a kérdésekre kell felelnie egyetlen személynek. Mégpedig az elnöknek november 3-án, amikor a választók arról döntenek, hogy Trump újabb négy évig folytathatja-e államfői tevékenységét.

Az év első két hónapjában olyan kedvező helyzetben volt Donald Trump, hogy arról korábban talán nem is álmodott. Mindenkinél ő volt a toronymagas esélyes a novemberi elnökválasztáson. De ezért tett is. Az amerikai gazdaság zakatolt, csak annak nem volt munkahelye, aki nem akart dolgozni. Akik az ellenzékben minden reményüket az elnök elleni alkotmányos eltávolítási eljárásba fektették, szomorúan látták, hogy kezdeményezésük kisiklott. Sőt Trump mesterien előnyt kovácsolt a demokraták vádaskodásaiból. Jelentős külpolitikai sikert is elkönyvelhetett: sikerült elkerülni a nyílt háborút Iránnal.

Január első napjaiban érkezett meg a Fehér Házba az az amerikai hírszerzői jelentés, mely szerint a kínai Vuhanban kitört koronavírus-járvány akár világméretűvé is válhat.

Az amerikai elnök (balra) és Mark Esper védelmi miniszter búcsúztatja a haditengerészet Comfort nevű kórház hajóját, amint az elhagyja Norfolk kikötőjét
Fotó: MTI/AP–Patrick Semansky

A hónap utolsó napján az elnök megtiltotta a légi utasforgalmat Kínával. Ezt követően semmilyen járványellenes rendelkezés nem látott napvilágot, pedig jó másfél hónap rendelkezésre állt volna. Február 10-én New Hampshire-ben mondott beszédében Trump az influenzajárványhoz hasonlította a vírust: „Áprilisra, mire kicsit felmelegszik az idő, ez a járvány egyszer csak el is tűnik.” Ebben sem jött be híres előrelátása: ma a járvány dühödt erővel tombol, a halottak száma ötvenezerhez, a megbetegedéseké pedig egymillióhoz közelít a 328 milliós országban. Az elnök fő szempontjai között szerepel a gazdaság újraindítása, amelyre szerinte a hónap végén kerülhet sor, de szabad kezet biztosít az államok kormányzóinak, hogy ebben belátásuk szerint döntsenek.

Amerikában összetett a helyzet a szövetségi kormány és az ötven állam viszonyában.

A szövetségi államok kiterjedt autonómiával rendelkeznek. Példa erre az egészségügyi ellátás, amelybe a központi irányításnak nem lehet beleszólása. Az államok rendelkeznek a forrásokkal, ők nyithatnak vagy zárhatnak be egészségügyi szolgáltatókat, ők gondoskodnak a különböző védőeszközök beszerzéséről, tárolásáról. Ám ilyen helyzetekben szinte mind a központi kormányzatra mutogat: az hagyta ilyen helyzetben a szövetségi államok egészségügyét. Ez nem egészen így van.

Trump választói joggal érezhették úgy, hogy a baloldali média kelti a hisztériát. Mindenáron bizalmatlanságot akarnak gerjeszteni az államfővel szemben – ebben egyetértett a republikánus párt vezetősége is. Az elnök több mint egy hónapja mindennap kiáll a Fehér Házban – tanácsadó stábjával kísérve –, hogy tájékoztassa a sajtót a járvány állásáról, és válaszoljon a kérdésekre. A Trump tevékenységét kezdetben hatvanszázalékosan támogató lakosság körében az elnök népszerűsége a szokásos szintjére, 45 százalékra esett vissza. Felmerül a kérdés, valóban jó-e „vezénylő hadvezéri” pózt felöltenie.

Valóságos Trump-show-t látunk: van itt szó mindenről, például a Netflixen elérhető, nagy népszerűségnek örvendő Tigrisvilág sorozatról is kifejtette véleményét. A járvány miatt az elnökválasztási kampány áll, Trump pedig ragyogó lehetőséget lát arra, hogy megerősítse, sőt kibővítse támogatói körét. A szeme előtt olvadt el egyik legnagyobb tette, hogy gazdasági intézkedéseivel húszmillió embernek adott munkát. Ma az állástalanok száma a huszonötmillióhoz közelít. Hát persze, hogy újból be akarja rúgni a gazdaság motorját.

Donald Trump koronavírustesztek dokumentumaival a Fehér Házban
Fotó: Reuters

A láthatatlan ellenséggel vívott harcban mindent megtesz azért, hogy kezdeti bizonytalanságát palástolni tudja. Hárít is ez ügyben: a WHO-tól, az Egészségügyi Világszervezettől vonta meg Amerika támogatását, mert szerinte Kína befolyása alá került, amikor nem közölt valós adatokat a járvány lehetséges méreteiről. Ebben igaza is van.

Ma Trump a sztár – ezt még az ellenzék sajtó­munkásai is elismerik. De mi lesz majd százezer, kétszázezer vagy még több halottnál? – mint amilyen számokat jósolt Anthony Fauci, a legfőbb járványügyi tanácsadó, az ember, aki ellent mer mondani az Egyesült Államok elnökének is. Vajon megfordul-e az öntömjénező elnök megítélése a társadalomban? Ez az igazi kérdés.

Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikaiak többségének nem marad más választása, mint hogy november elején a demokrata jelöltre adják le a voksaikat. De hol van Joe Biden? – ez a kérdés foglalkoztatta a Bernie Sanders kilépésével egyedül maradó volt alelnökben bízó szavazókat.

Kihalt autópálya-csomópont Los Angelesnél. Új utakra kényszerített gazdaság
Fotó: Reuters

A pincében. Majd egy hónapig csendben követte az eseményeket, majd a múlt hónap végén megszólalt a Delaware államban lévő wilmingtoni házának alagsorában berendezett stúdióból. Ez a hallgatás is a demokrata kampánystratégia része, igaz, azóta Biden több interjút adott. Hagyni kell beszélni Trumpot, az elrettentő halálo­zási mutatók és mellényúlásai majd elintézik őt – erre számít Obama volt 77 éves alelnöke. És ez nem is rossz stratégia. Biden a jelenlegi helyzetben igyekszik visszafogott lenni, de azért a közelmúltban mégiscsak odaszúrt az államfőnek: „Használja ki minden hatalmát, elnök úr. Harcban állunk. Úgy viselkedjék, mint egy hadsereg főparancsnoka” – ezt tanácsolta Trumpnak legfőbb vetélytársa, aki rövid hatásszünet után mosolyogva hozzáfűzte: „Ez nem kritika volt.”