Láthatatlan ellenség

Az őszi amerikai elnökválasztás azon a kérdésen dől el, hogy az elnök tudja-e kezelni a koronavírus-járványt, ezzel egyidejűleg beindítani a gazdaságot. A szakértők szerint a kezdetekben nem vette komolyan a pandémiát,­ és most is vitatható döntésekre készül. A demokrata jelölt, Joe Biden pedig arra játszik, hogy Trump hibázni fog.

Az amerikai elnök (balra) és Mark Esper védelmi miniszter búcsúztatja a haditengerészet Comfort nevű kórház hajóját, amint az elhagyja Norfolk kikötőjét Fotó: MTI/AP–Patrick Semansky

Amerikában összetett a helyzet a szövetségi kormány és az ötven állam viszonyában.

A szövetségi államok kiterjedt autonómiával rendelkeznek. Példa erre az egészségügyi ellátás, amelybe a központi irányításnak nem lehet beleszólása. Az államok rendelkeznek a forrásokkal, ők nyithatnak vagy zárhatnak be egészségügyi szolgáltatókat, ők gondoskodnak a különböző védőeszközök beszerzéséről, tárolásáról. Ám ilyen helyzetekben szinte mind a központi kormányzatra mutogat: az hagyta ilyen helyzetben a szövetségi államok egészségügyét. Ez nem egészen így van.

Trump választói joggal érezhették úgy, hogy a baloldali média kelti a hisztériát. Mindenáron bizalmatlanságot akarnak gerjeszteni az államfővel szemben – ebben egyetértett a republikánus párt vezetősége is. Az elnök több mint egy hónapja mindennap kiáll a Fehér Házban – tanácsadó stábjával kísérve –, hogy tájékoztassa a sajtót a járvány állásáról, és válaszoljon a kérdésekre. A Trump tevékenységét kezdetben hatvanszázalékosan támogató lakosság körében az elnök népszerűsége a szokásos szintjére, 45 százalékra esett vissza. Felmerül a kérdés, valóban jó-e „vezénylő hadvezéri” pózt felöltenie.

Valóságos Trump-show-t látunk: van itt szó mindenről, például a Netflixen elérhető, nagy népszerűségnek örvendő Tigrisvilág sorozatról is kifejtette véleményét. A járvány miatt az elnökválasztási kampány áll, Trump pedig ragyogó lehetőséget lát arra, hogy megerősítse, sőt kibővítse támogatói körét. A szeme előtt olvadt el egyik legnagyobb tette, hogy gazdasági intézkedéseivel húszmillió embernek adott munkát. Ma az állástalanok száma a huszonötmillióhoz közelít. Hát persze, hogy újból be akarja rúgni a gazdaság motorját.

Donald Trump koronavírustesztek dokumentumaival a Fehér Házban
Fotó: Reuters

A láthatatlan ellenséggel vívott harcban mindent megtesz azért, hogy kezdeti bizonytalanságát palástolni tudja. Hárít is ez ügyben: a WHO-tól, az Egészségügyi Világszervezettől vonta meg Amerika támogatását, mert szerinte Kína befolyása alá került, amikor nem közölt valós adatokat a járvány lehetséges méreteiről. Ebben igaza is van.

Ma Trump a sztár – ezt még az ellenzék sajtó­munkásai is elismerik. De mi lesz majd százezer, kétszázezer vagy még több halottnál? – mint amilyen számokat jósolt Anthony Fauci, a legfőbb járványügyi tanácsadó, az ember, aki ellent mer mondani az Egyesült Államok elnökének is. Vajon megfordul-e az öntömjénező elnök megítélése a társadalomban? Ez az igazi kérdés.

Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikaiak többségének nem marad más választása, mint hogy november elején a demokrata jelöltre adják le a voksaikat. De hol van Joe Biden? – ez a kérdés foglalkoztatta a Bernie Sanders kilépésével egyedül maradó volt alelnökben bízó szavazókat.

Kihalt autópálya-csomópont Los Angelesnél. Új utakra kényszerített gazdaság
Fotó: Reuters

A pincében. Majd egy hónapig csendben követte az eseményeket, majd a múlt hónap végén megszólalt a Delaware államban lévő wilmingtoni házának alagsorában berendezett stúdióból. Ez a hallgatás is a demokrata kampánystratégia része, igaz, azóta Biden több interjút adott. Hagyni kell beszélni Trumpot, az elrettentő halálo­zási mutatók és mellényúlásai majd elintézik őt – erre számít Obama volt 77 éves alelnöke. És ez nem is rossz stratégia. Biden a jelenlegi helyzetben igyekszik visszafogott lenni, de azért a közelmúltban mégiscsak odaszúrt az államfőnek: „Használja ki minden hatalmát, elnök úr. Harcban állunk. Úgy viselkedjék, mint egy hadsereg főparancsnoka” – ezt tanácsolta Trumpnak legfőbb vetélytársa, aki rövid hatásszünet után mosolyogva hozzáfűzte: „Ez nem kritika volt.”