A járvány miatt több ezer magyar munkás tért vissza külföldről

Zárul az olló a hazai és a nyugati fizetések között, amely utóbbinak a hetven százalékáért már hajlandók itthon maradni az építkezéseken dolgozó szakmunkások és mérnökök. Tavaly Európában az első helyen állt az ágazat növekedési üteme a 2015-öshöz képest.

Építési terület Londonban kézfertőtlenítésre figyelmeztető táblákkal Fotó: Toby Melville Forrás: Reuters

Gazdaságunk egyik legérzékenyebb területe az építőipar, amely tökéletes képet fest az ország állapotáról. A teljesítmény tükrözi a gazdasági helyzetet, elég megvizsgálni, hogy mikor voltak a legnagyobb körbetartozásokkal, cégfelszámolásokkal, fantomvállalkozásokkal, pénzmosással kapcsolatos botrányok. A viharfelhők a kilencvenes évektől egyre növekedtek, ellenben ahogy 2016-tól felpörgött az ingatlanpiac, úgy kezdett az ágazat tisztulni, amihez nagyban hozzájárult a hatósági szigor is. A sok állami megrendelés, a családok lakásépítési, illetve -felújítási kedve, a kormányzati támogatás meghozta az eredményt: tavaly Európában már az első helyen állt építőiparunk növekedési üteme a 2015-ös állapothoz képest. Azóta közel hatvan százalékkal bővült a termelési érték, amely forintban kifejezve 2019 végére több mint négyezernégyszáz-milliárdra duzzadt.

Mindennapos kiabálás

Ezeket a számokat folyamatos munkaerőhiánnyal küzdve sikerült elérni. Főleg úgy, hogy nemrég még arra számítottak a vállalkozók: 2023-ig összesen huszonötezer-milliárd forintnyi megrendelésük lesz. A koronavírus azonban felülírta a mesés terveket.

A nálunk dolgozó külföldi munkások azonnal hazautaztak, jellemzően ukránok, szerbek, legalább tizenötezren hagyták el az országot. Visszatérésük időpontját megjósolni sem lehet, mert a munkájuk vagy akadozik, vagy leállt. A folyamat a másik irányba is működött: Magyarországra pár hét alatt legalább ötezren érkeztek vissza, legtöbben Nyugat-Európából. Jelentős részük tervezi a visszatérést, ám amíg itt vannak, addig kell, illetve kellene „megfogni” őket. De bőven maradtak külföldön magyar „szakik”, a statisztikák szerint 2008 óta mintegy harmincezer építőipari szakmunkás és mérnök helyezkedett el határainkon kívül. Ennek az állománynak tizenöt-húsz százaléka jöhetett vissza a járvány miatt. Közülük jó néhányan azt mondják, ha a vírushelyzet már így alakult, akkor még egyszer nem hagyják itt a családjukat.

– Nem értették a német kollégák, hogy miért adtam be a felmondásomat, és miért nem ideiglenesen jöttem haza márciusban. Viccelődtek, hogy kalandvágyból, de nem tervezem, hogy visszatérjek ahhoz a düsseldorfi vállalkozóhoz, ahol csőszerelőként dolgoztam – mondja a Pest megyében élő Fülöp Károly. – Fel is mondtam, megvan az új magyar munkahelyem. Igaz, hogy a kinti fizetésem havi hétszázezer forint felett volt, de azt nem árulom el, hogy ebből mennyit kaptam legálisan és mennyit zsebbe. Ennek ellenére mégsem milliomosként fejezem be a Rajna-parti pályafutásomat. Sokan irigykednek ránk, helyzetünket itthonról másként látják. Megelégeltem a munkásszállón eltöltött hét évet, ahol ezt a hosszú időt lehúztam, legtöbbször török és szerb kollégával közös, háromágyas szobában. A türelmem akkor fogyott el, amikor tavaly kétszer emelték a bérleti díjat, így a szoba-konyhás lakrészért havonta már sokalltam a fejenkénti több mint hetvenezer forintot. Ez rengeteg egy nyolcvan négyzetméteres, amerikai konyhás helyiségért, főleg úgy, hogy a fürdő a folyosón közös volt, és tucatnyian osztoztunk rajta. A feszültség, a kiabálás mindennapos volt, hiszen nem egyszerű a különböző országokból érkezőknek más-más életritmusban egy fedél alatt élni.

Márpedig az építőipar kemény világ, pihenni kell, ugyanis itt a munkások kétszáz-kétszázhúsz órát is dolgoznak havonta. Cserébe egy segéd nettó ezernégyszáz eurótól, azaz négyszáznyolcvanezer forinttól, egy szakmunkás ezernyolcszáz eurótól, azaz ötszáznyolcvanezer forinttól is kereshet – sorolja a kezdő béreket a több évtizedes gyakorlattal rendelkező Fülöp Károly. A cég, ahol dolgozott, csupán részmunkaidőre jelentette be, fizetésének felét elvitte a megélhetéséhez szükséges pénz, amelyben benne volt például az egészségbiztosítás, az utazási költség és az élelmiszer, viszont nyugdíjjárulékról szó sincs. Némi zsebpénzt magánál tartva a maradékot hazautalta a feleségének és a gyermekeinek.

– A külföldi építőipari világban az érdekes az – mutat rá a fővárosban dolgozó Nagy Erik –, hogy pár évvel ezelőtt valóban sokat lehetett spórolni, hiszen az élelmiszer, a rezsi is kevesebbe került, mint manapság. Sőt meg lehet nézni, hogy mennyivel többet dolgoztatják honfitársainkat. Sokszor feketén, nem úgy, mint a helyieket – meséli a férfi, aki egy éve tért haza Nagy-Britanniából. Mint mondja, elege lett abból, hogy folyamatosan más városban, illetve országban ébredt, ugyanis autó­pálya-mérnökként hol ide, hol oda vezényelték. Igaz, ehhez nettó egymillió forintos alapfizetést kapott céges autóval, teljes munkaidős, bejelentett állással együtt. A 2008-as válság idején ment ki, hiszen itthon leállt szinte minden nagyberuházás. – A nemzetközi holdingnál, amely fővállalkozóként vett részt az építkezéseken, a legapróbb magyar porszem voltam. Időközben megszületett a kisfiam, a család és a karrier hiánya „hozott vissza”. Itthon, ha nem is ennyi pénzért, de elismert vezetőként dolgozom – mondja a szakember, aki szerint könnyelműség úgy kiköltözni, hogy a kalandvágyók maguk mögött mindent felégetve hagyják el az országot. Nagy Erik állítja, hogy az építőipari „okoskodásokból” Nyugat-Európa egyes államaiban biztos, hogy most már több van, mint nálunk. Sok dolgozó ugyanis akkor szembesül azzal, hogy nem fizették be az utánuk kirótt adókat, szociális járulékokat és az egészségbiztosítást, amikor az építkezésen megsérül, és orvosi kezelésre szorul. Az is gyakori, hogy vállalkozóként mennek ki öt–tíz fős csapatok, ám az első fizetésnél, netán problémánál kiderül a turpisság: „valahogy átsorolódtak” alkalmazottá a brigád emberei, akikre így más jogszabályok vonatkoznak, mint ha alvállalkozóként együtt alkalmazták volna őket. Ez látszatfoglalkoztatás, amely büntetendő. Németországban és Ausztriában tízből kilenc esetben erről van szó, ha alvállalkozói csapatok állnak össze – avat be a külföldi munkavégzés sötétebb régióiba Nagy Erik. Mint ahogy az is gyakori – például kőműves vagy festő esetében –, hogy egy-két nap „próbafalazás” vagy „próbafestés” után megköszönik az ingyenmunkát.

Természetesen akad kint is tisztességes ajánlat és szerződés, különben nem vállalna munkát az összesen egymillió külföldi és helyi dolgozó a német, illetve hatszázezer az osztrák építőiparban. Ellenben lecsengett az a nagy kiköltözési hullám, amely 2012 és 2014 között volt jellemző a magyarokra. Sőt Németországban az elmúlt négy-öt évben jelentős visszaesés tapasztalható, kevesebb a szerencsét próbáló kalandor.

Azok, akik nem mennek vissza a járvány után, itt is megtalálhatják számításukat, a cégek kénytelenek versenyképes fizetést adni a szakembereknek. Lassan zárul az olló a külföldi és a magyar bérek közt. A fizetésen kívül sok tényező is szerepet játszhat a most hazaérkező munkavállalók döntésében. A kinti jövedelem esetében körülbelül ezernyolcszáz–kétezer eurós nettó bérekkel számolhatunk, de sajnos a jelenlegi euró-forint árfolyam ebből a szempontból nem kedvez az iparágnak. Ennek a kinti bérnek hetven százaléka körül lehet az a határ, amely alapján már itthon maradnak a szakemberek – mondja hazánk egyik legnagyobb építőipari vállalatának, a több ezer dolgozót foglalkoztató KÉSZ Csoportnak a vezérigazgatója. Vida Tamás úgy véli, az ágazat egyik legfontosabb feladata, hogy perspektívát biztosítson, és meggyőzze a hazatérő szakembereket az itthon maradásról. Szerinte is érdemes mérlegelni, hogy az ismert anomáliák miatt megéri-e visszamenni, hiszen alternatíva lehet a külföldről hazaérkezők számára a bejelentett munkaviszony.

Jelenleg építésvezetőből, projektvezetőből, vállalkozásmérnökből, beszerzőből, villamosipari és szerkezetszerelőből, minősített hegesztőből és lakatosból van a legnagyobb hiány. Azok, akik ilyen végzettséggel rendelkeznek, azonnal munkába is állhatnak. – Most a legnagyobb gondot a vírus miatt a nyersanyagbeszerzés és a projektek esetleges leállása jelenti. Ellenben kedvező, hogy az ágazat tovább fehéredik, köszönhetően a jogszerű foglalkoztatásnak – hangsúlyozza a vezérigazgató. – Ugyanis a mostani krízis mutatja meg a munkavállalók számára azt is, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek ilyen helyzetekben is stabilak és fizetőképesek. Ám ahhoz, hogy a külföldről hazatért munkaerőt hosszú távon be tudjuk vonni, és itthon tudjuk tartani, az állam szerepvállalására is számítunk – mondja a vezérigazgató, akit az esetleges veszteségükről is kérdezünk. Az idei évre várt közel kétszázmilliárd forintos árbevétel esetében húsz-harminc százalékos visszaesésre számítanak. Egyelőre csak hat projektjüket kellett leállítani, és több mint száz olyan munkájuk van, amelyet zavartalanul folytatnak Európa-szerte.

Építési terület Londonban kézfertőtlenítésre figyelmeztető táblákkal
Fotó: Reuters

Ide-oda vándorlók

A munkaerőpiac átrendeződése nem csupán a legnagyobbakat, hanem a kis méretű, legtöbbször a családi építkezéseken, illetve nagyberuházásokon alvállalkozóként tevékenykedő, pár fős cégeket is érinti, ahol szintén nagy a dolgozókért a harc. Probléma, hogy a jó szakembereket az Európai Unió elszippantja, természetes, hogy mindenki a magasabb fizetés reményében keresi a boldogulását. Ezért a segédmunkásoknál, betanított alkalmazottaknál igen nagymértékű a fluktuáció. További gond, hogy főként a segédeknél, de néha a szakképzetteknél is gyenge az elvégzett munka minősége. Cserébe viszont egyre több pénzt kérnek – avat be a részletekbe a halásztelki Sztojka Árpád, aki főként út- és csatornaépítéssel foglalkozik. Olyannal is találkozott, aki még a lapátot sem fogta tisztességesen. Nem is maradnak sokáig, ők az igazi ide-oda vándorlók.

– Most jó a csapatom, az itthon élők mellett több kettős állampolgárságú kárpátaljai, erdélyi dolgozóm is van, ám a vírus miatt hazautaztak. Ígérték, amint lehetséges, azonnal jönnek vissza, hiszen uniós csatornaépítési projekteken dolgozunk, amelyek előre lekötött munkák. Négy-hat főnek biztosítok betanított munkát, rajtuk kívül gépkezelő szakmunkást, illetve sofőrt alkalmazok. Nálam tíz embernek mindig jut feladat. Az óradíjuk tizenháromezer forinttól indul, aki szeret, ügyes és tud is dolgozni, az tizennyolc-, olykor húszezret is megkereshet óránként. Viszont egy szakképzett gépkezelő húszezer alatt már szóba sem áll velem.

A harang és az új tető beemelése a soponyai református templom tornyára 2020 márciusában
Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Nagy Norbert

Megváltozott körülmények

A járvány előtt hazánkban teljes munkaidőben körülbelül háromszázharmincöt-háromszáznegyvenezren dolgoztak az építkezéseken. A betegség lecsengésével az esetleges vesztesek azok a nem alvállalkozói rendszerben dolgozó mikro- és kisvállalkozások lehetnek, amelyeknek rövid átfutású munkájuk van. Új megrendeléshez nehezebben jutnak majd, mivel több beruházás megtorpanhat, például a lakásfelújítások. Ezért főként Budapesten és az agglomerációban lehet elbocsátás, amelynek mértéke tíz-húsz százalék között alakulhat – mondja Koji László, az Építőipari Vállalkozások Országos Szakszövetségének (Évosz) elnöke. Véleménye szerint a helyzet azért érdekes és várakozással teli, mert a korábbi hazahívó programok, illetve a most visszajöttek éppen az állománybővítést szolgálják. Tehát azok a dolgozók, akiket munka hiányában nem tudnak a kis cégek tovább alkalmazni, szinte percek alatt találnak nagyvállalatnál építkezést, ahol tovább tevékenykedhetnek.

– Csupán néhány százan lehetnek azok, akik a most hazatértek közül elhelyezkedtek magyar cégeknél. Sokan felkapják a fejüket, ezt én is keveslem. Ennek az az oka, hogy rájuk fokozottan érvényes volt a többhetes karantén, illetve nem sürgős számukra a munkahelykeresés, hiszen rendelkeznek némi megtakarított pénzzel. Úgy gondolom, mostanában várható erőteljesebb munkaerőpiaci átrendeződés – magyarázza Koji László. – Az pedig a jövő zenéje, hogy pontosan miként alakul az építőipar helyzete, hiszen a magánszemélyek közül a koronavírus miatt sokan elhalasztják az építkezést.

Addig viszont van idő a külföldön dolgozó honfitársainknak szétnézni az itthoni vállalkozásoknál, ugyanis az Évosz szerint a kintiek szinte semmit nem tudnak a mai magyarországi építőipari munkakörülményekről, a készülő és átadott projektekről, a különböző cégek referenciáiról. Nincsenek tisztában a hazai lehetőségekkel, egymástól szerzik az informá­ció­kat, amelyek sokszor a korábbi állapotot tükrözik. A mostani ugyanis már nem egészen az az építőipar, mint amelyet egykor maguk mögött hagytak.