A kialakult helyzet nemcsak a híveknek jelentett nehézséget, hanem a lelkipásztoroknak is. Az üres templomokban, kápolnákban napról napra bemutatott áldozat szokatlansága sok hibát is okozott. Más az üres kamerának beszélni, mint a padokban ülő embereknek. A keresztútvégzés valószínűleg a legtöbb esetben kettévált: a templomokban, kálváriákon a lelkipásztorok, kántorok, segítők stációról stációra haladtak, énekeltek, imádkoztak, letérdeltek – a hívek pedig képernyők, monitorok előtt karosszékből nézték az eseményeket. Miért hajtsanak térdet a laptop előtt? Valószínűleg ugyanez a logika vezette azoknak a vatikáni döntéshozóknak az állásfoglalásait, akik nem támogatták a misekönyv, evangéliumos könyv elektronikus eszközökre cserélését.
Még nem tudjuk, lesz-e következménye a járvány miatt váratlanul kialakult digitális hitéletnek. A személyes jelenlétet azonban csak részben pótolja. Akiknek hétfőn reggel alkalmuk volt szentmisére menni, azoknak nem csupán a kötelező légzésnehezítő maszkok és az alkoholos fertőtlenítők következtében vált párássá a tekintetük. II. János Pál századik születésnapján a templomkapuk újra kitárultak a szertartásra indulók előtt.
