Valószínűleg nem mindenki érti, miért volt sok hívő számára könnyfakasztó pillanat, amikor katolikus egyházmegyékben ismét látogathatóvá váltak a templomok szertartásai. Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye rendelkezését május 16-án tette közzé Erdő Péter bíboros érsek, ennek megfelelően hétfőtől – néhány biztonsági korlátozás megtartása mellett – újból a nép jelenlétében zajlanak az istentiszteletek. Március 21-től május 18-ig erre nem volt lehetőség.
A baljós előjelekből a komolyabb korlátozásokat megelőzően sem volt hiány. Az itáliai hírek már március elején előrevetítették, mire készülhet az egész kontinens. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia március 5-én úgy rendelkezett, hogy ürítsék ki a szenteltvíztartókat, a szentmisében kiengesztelődéskor maradjon el a kézfogás és a nyelvre áldoztatás. A gyóntatószékek rácsaira fóliát ragasztottak, a szentmisét bemutató papok és az áldoztatók alkoholos kézfertőtlenítőt használtak. Ezek a járványügyi intézkedések azonban nem sokáig tartottak: nagyböjt negyedik vasárnapjától a püspöki konferencia határozata szerint a ragály veszélye miatt valamennyi nyilvános szertartást szüneteltetni kell. Az utolsó „nép előtt” bemutatott szentmiséken minden templomban megcsappant a hívek száma: a betegek és idősebbek már a teljes korlátozás bevezetése előtt otthon maradtak. Az utolsó miséken szívszorító volt látni az üres padokat a máskor zsúfolt templomokban. De ami ezután következett, még megdöbbentőbbnek bizonyult.
Az utóbbi évtizedekben ehhez hasonló húsvéti készülettel senki sem találkozhatott Európában. Elmaradtak a lelkigyakorlatok, a közös imaalkalmak, a keresztutak, a húsvét előtti gyóntatások. Bár a közösségek tudták, hogy közeleg a legfontosabb ünnep, a készület megszokott formáira a járvány miatt nem volt lehetőség. Ötvenegy nap súlyos csönd következett, annak ellenére is, hogy a legtöbb plébánián igyekeztek gyorsan alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Az internet segítségével közvetítették a „sine populo”, nép nélkül megtartott szentmiséket, hallhatók voltak a szentbeszédek, az elmélkedések, a lelkigyakorlatok. Mobiljukon gyakran a főpapok is „élőztek”. Sok plébános meglepődve tapasztalta, hogy az okostelefonokon közvetített szertartásokat többen követik, mint ahányan egy átlagos vasárnapon megjelennek a szentmisén.