Nagyon eltérő helyzetben vannak az európai kisebbségek

Miért nem sikerült az európai régiók ügyében még 4 tagállamban megszerezni a szükséges aláírás-mennyiséget?

Katalónia függetlenségét követelő tüntetők Barcelonában, 2018. Nem rúgnak labdába Fotó: Enric Fontcuberta Forrás: MTI/EPA–Enric Fontcuberta

Korzikát sem igazán izgatják az európai pénzek, vagy épp nem jutott el a tudatukig ez a lehetőség. A Franciaországhoz tartozó földközi-tengeri szigeten a helyi terrorszervezet, az FLNC 2014-ben felhagyott a fegyveres harccal, és átváltott a politikai színtérre, ahol komoly eredményeket ért el. Korzika adminisztratív autonómiát élvez, a sziget regionális gyűlése bizonyos döntések és szabályok meghozatalára élvez jogot. Ezek közé tartozik az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem, a regionális kérdések, a mezőgazdaság, a turizmus, a közlekedés, az energia, a média és számos pénzügyi szabályozás. Egy 2002-es francia jogszabály szerint a gyűlésnek joga van különvéleményhez a párizsi törvényhozással szemben, igaz, ezzel még nem élt Korzika. Létezik a végrehajtó tanács, gyakorlatilag helyi kormány, amely hat tagot számlál. A szakértők szerint ezeknek az igen kiterjedt jogköröknek a biztosításával Franciaország kihúzta az elszakadási törekvések méregfogát. De Korzikának nincs joga például saját jelképek, így egyedi zászló használatához sem. A párizsi központ irányítja a közbiztonságot, az igazságszolgáltatást, a kül- és társadalompolitikát.

A finnországi svéd anyanyelvűek autonómiája, amelyet magasan fejlett funkcionális önrendelkezésnek tartanak, kevésbé fejlett, mint a korzikai. Itt nem található egy tömbben élő svéd lakosság, kivéve Åland várost és környékét. Hasonló a helyzet a Baltikumban élő orosz kisebbséggel is, akik a szovjet érából maradtak itt milliószámra, csak kevés helyen élnek nagyobb számban, jogaikat számos kérdésben semmibe veszik. Az kétségtelen, hogy a háromszázezer lakosú, dán fennhatóságú területen a Feröer-szigeteki kabinet bír az autonómia legkiterjedtebb fokával. A feröeri kormány már a 2005-ös koppenhágai törvény előtt is rendelkezett törvényhozási hatalommal, ami további növelte felhatalmazását.

Ezekből a példákból is látszik, hogy mennyire eltérő helyzetben vannak az európai kisebbségek, nem beszélve az általuk kivívott autonómiahelyzetről. Ez valahogy nem izgatja az unió vezetőit, ellentétben a bevándorlók és szexuális kisebbségek jogainak különleges ápolásával. De mindegyik hasonló sorsúval meg lehet értetni, hogy miért fontos számukra is, ha csatlakoznak a székelyföldi kezdeményezéshez.