Szabadságvágy

Deborah Feldman saját szökését meséli el Esther, vagyis ahogy mindenki nevezi, Esty életén keresztül.

Magyar hátterű New York-i zsidók radikalizmusa (képünkön Shira Haas) Forrás: Netflix

Deborah Feldman 2012-es életrajzi írását dolgozta fel négyrészes minisorozatban Maria Schrader­ rendező és a Netflix. A másik út a jelenben játszódik: az írónő saját szökését meséli el Esther, vagyis ahogy mindenki nevezi, Esty életén keresztül, mielőtt és miután Berlinbe menekült williamsburgi ultraortodox zsidó közösségéből.

A regény világszerte nagy port kavart, hiszen a könyv részletes betekintést nyújt a magyar hátterű New York-i szatmári zsidó közösség radikalizmusába. New Yorkban több mint kétmillió zsidó vallású ember él, közéjük tartozik a történet színhelye, Williamsburg is, amelyet még a Szatmárnémetiből a holokauszt idején emigrált zsidóság alapított. A haredi közösség tagjai jiddisül beszélnek, de több mint húsz százalékuk folyékonyan beszél magyarul is – a sorozatban el is hangzik, hogy a főszereplő nagymamája Magyarországról menekült New Yorkba. A williamsburgi zsidókat újfehértói zsidóknak is nevezik, hiszen a főrabbik a Nyíregyháza melletti településről származnak.

Ez az ultraortodox közösség sajátos, szigorú szabályok szerint él a mai napig: a New York állam által elfogadott párhuzamos iskolarendszerük csak 16 éves korukig engedi taníttatni a lányokat, a fiúk pedig kizárólag a vallást tanulmányozzák. Nem lehet okostelefonjuk, nem használhatják az internetet, és csak egymással kommunikálhatnak. A nők haját leborotválják, miután férjhez mentek, és onnantól parókát kell viselniük, nem dolgozhatnak, nem zenélhetnek, és nem olvashatják a Talmudot sem. Elrendezett házasságokban élnek, elsődleges feladatuk a gyermeknemzés és -nevelés, azaz, hogy beteljesíthessék földi küldetésüket: újraépítsék a holokauszt révén megcsappanó zsidó népességet.

Ebben a környezetben nőtt fel Esther Shapiro (Shira Haas), akit az írónő, Deborah Feldman önmagáról mintázott. Esty tizenhét évesen férjhez megy Yakov Shapiróhoz (Amit Rahav), akivel az esküvő előtt csak egy teára találkozhatott. A fia­talok eleinte boldogan kezdik meg közös életüket, a gyermeknemzés azonban túl nagy feladatnak bizonyul a lány számára, az egyre növekvő családi és közösségi nyomás hatására pedig Berlinbe szökik édesanyjához, aki hasonló okokból még Esther gyermekkorában hagyta el a közösséget. A fiatal nő hamar talál új barátokat a német fővárosban, és még egy zenei ösztöndíjat is megpályáz, azonban az elhagyott férj és a közösség nem mond le róla. Yanky és egy kuzinja, Moishe (Jeff Wilbusch) utána mennek, hogy hazavigyék.

Magyar hátterű New York-i zsidók radikalizmusa (képünkön Shira Haas)
Fotó: Netflix

Erős a kontraszt a liberális német főváros és a williamsburgi mindennapok között, a párhuzamosan vezetett történetmesélés is ezt hivatott aláhúzni. Láthatjuk, hogyan éli meg valaki hithű zsidóként a holokauszt-emlékmű előtt szelfiző turisták látványát, és milyen a náci diktatúra székhelyének árnyékában gondtalanul fürdőzni, A másik út legerősebb pillanatai viszont kétségkívül a sokak számára teljesen ismeretlen világ hagyományainak és mindennapjainak autentikus bemutatása. Az alkotók már-már dokumentarista módon láttatják a nézővel ezt a huszonegyedik században is évezredes tradíciók szerint élő, zárt közösséget.

Shira Haas jó választás volt Esther szerepére, a madárcsontú színésznő arcáról néha valóban évszázadok tükröződnek, máskor pedig olyan, mint egy átlagos tinédzser. Amit Rahav kifejezetten szimpatikus Yanky szerepében, ezáltal pedig fontos üzenetet közvetít: a történet nem fekete-fehér, nincsenek jó és rossz emberek. Kiemelkedő még a Moishét alakító Jeff Wilbusch, aki maga is elszökött tizenhárom éves korában egy ultraortodox családból, hogy művész lehessen, akár a főszereplő Esther. Moishe karaktere talán a legérdekesebb: mindennél jobban vágyik a közösség és a rabbi elfogadására, de abban a pillanatban, amint úgy érzi, hogy Isten nem figyel, alámerül a bűnben.

Esty nem született lázadó, aki dacból szembemegy a hagyományokkal, amelyekbe beleszületett, csupán egy ponton úgy érzi, Isten túl sokat vár el tőle. A másik út nem általánosít, és nem ítélkezik. Főhősének utazása nagyon személyes, azt mutatja be, hogy Esther számára miért volt elviselhetetlen az a fajta zárt és szabályokkal teli élet, amelyből kiutat keresett. Erős metafora, hogy Esty számára a holokauszt eredetországa jelenti a megváltást.

Esther ugyan elmenekül, az egyensúly viszont megmarad, a néző pedig minden porcikájában átérzi a gyökerek és az identitás fontosságát, amikor a fiatal nő végül egy jiddis dallal felvételizik a berlini zeneakadémiára. Esther Shapiro útja megindító, amit a négyrészes sorozat képes feszültségekkel és intim pillanatokkal megfűszerezni, miközben bemutatja a hit megélésének különböző lehetőségeit.

(A másik út [Unorthodox]. Amerikai–német drámasorozat, 4 rész, 50 perc, 2020. Rendező: Maria Schrader. Forgalmazó: Netflix)