Fotó: Netflix
Erős a kontraszt a liberális német főváros és a williamsburgi mindennapok között, a párhuzamosan vezetett történetmesélés is ezt hivatott aláhúzni. Láthatjuk, hogyan éli meg valaki hithű zsidóként a holokauszt-emlékmű előtt szelfiző turisták látványát, és milyen a náci diktatúra székhelyének árnyékában gondtalanul fürdőzni, A másik út legerősebb pillanatai viszont kétségkívül a sokak számára teljesen ismeretlen világ hagyományainak és mindennapjainak autentikus bemutatása. Az alkotók már-már dokumentarista módon láttatják a nézővel ezt a huszonegyedik században is évezredes tradíciók szerint élő, zárt közösséget.
Shira Haas jó választás volt Esther szerepére, a madárcsontú színésznő arcáról néha valóban évszázadok tükröződnek, máskor pedig olyan, mint egy átlagos tinédzser. Amit Rahav kifejezetten szimpatikus Yanky szerepében, ezáltal pedig fontos üzenetet közvetít: a történet nem fekete-fehér, nincsenek jó és rossz emberek. Kiemelkedő még a Moishét alakító Jeff Wilbusch, aki maga is elszökött tizenhárom éves korában egy ultraortodox családból, hogy művész lehessen, akár a főszereplő Esther. Moishe karaktere talán a legérdekesebb: mindennél jobban vágyik a közösség és a rabbi elfogadására, de abban a pillanatban, amint úgy érzi, hogy Isten nem figyel, alámerül a bűnben.
Esty nem született lázadó, aki dacból szembemegy a hagyományokkal, amelyekbe beleszületett, csupán egy ponton úgy érzi, Isten túl sokat vár el tőle. A másik út nem általánosít, és nem ítélkezik. Főhősének utazása nagyon személyes, azt mutatja be, hogy Esther számára miért volt elviselhetetlen az a fajta zárt és szabályokkal teli élet, amelyből kiutat keresett. Erős metafora, hogy Esty számára a holokauszt eredetországa jelenti a megváltást.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!