A haza gepárdjai

Két hete „baleset” történt Iránban a natanzi atomlétesítményben. Semmi komoly – jelentették a teheráni illetékesek. Aztán megérkeztek a műholdfelvételek, amelyekből jelentős károkra lehet következtetni. Mindenki Izraelt emlegette, de Jeruzsálem hagyományosan kétértelmű hallgatással válaszolt.

A ballisztikusrakéta-programhoz köthető iráni „mártír” sírja Teheránban. Az összetűzések hevessége mit sem csökken Fotó: Getty Images

Egy natanzi raktárban tűz keletkezett – jelentette be két hete csütörtökön az iráni televízió, amelyhez kísérőképként alig megégett fészersort mutattak. Az illetékes elmondta, hogy az épületben nem tároltak semmilyen radioaktív anyagot, nincs személyi sérülés, nem mutatható ki környezetszennyezés, és a baleset nem befolyásolja a natanzi létesítmény működését. Az emberek megnyugodhatnak: semmi baj sincs az iráni urándúsítás központjával.

Néhány nap múlva Nyugaton közzétették a natanzi atomlétesítményről készült műholdfelvételeket. Az egyik szárny romokban. A szakértők szerint nem is tűzvész pusztított, hanem valószínűleg nagy erejű pokolgép robbant. Azt nem lehet megmondani, hogy ez az esemény hogyan hátráltatja az iráni urándúsítást, de az biztos, hogy nem fogja felpörgetni. Az elemzők azt is közölték, hogy valószínűleg az az üzemrész semmisült meg, ahol az új generációs uráncentrifugákat szerelték össze, és működésbe állításuk előtt előzetesen tesztelték.

Ki követhette el a szabotázst? – ez a kérdés nem sokáig foglalkoztatta a közel-keleti elemzőket, ugyanis mindenki Izraelt gyanította az eset mögött. Izrael már nem először követett el merényletet iráni nukleáris létesítmény ellen, és idő előtt segített a túlvilágra síita atomtudósokat. Szinte biztosra veszik, hogy a mostani natanzi robbantásban is benne van a Moszad, az izraeli titkosszolgálat keze. „Ha Izrael érintett a natanzi robbantásban, akkor ez már nem a hidegháború része, hanem valódi hadüzenet az Iszlám Köztársaság ellen” – fogalmazott egy teheráni politikatudományi professzor, Hamzeh Szafazi a Le Point francia hetilapnak nyilatkozva. A történtek után a perzsa nyelvű BBC-hez eljuttatott levélben rejtélyes iráni ellenállócsoport vállalta magára az akciót. A haza gepárdjai, mint írták magukról, „az iráni biztonsági szerveken belüli ellenzéket fogja össze”. Ez eléggé hihetetlenül hangzik, de azért a bolhát csak beültették az iráni kémelhárítók fülébe.

A ballisztikusrakéta-programhoz köthető iráni „mártír” sírja Teheránban. Az összetűzések hevessége mit sem csökken
Fotó: Getty Images

A natanzi merénylet az utóbbi napokban nem az első eset volt, amelyet az ország különböző sarkaiban elkövettek. Június 24-én egy Teherántól északra fekvő gáztározónál történt szabotázs. Két nap múlva Chiraznál elektromos központot ért támadás. Június 30-án a fővárosi klinika ellen követtek el merényletet, majd július 4-én másik elektromos központban, az Ahvaznál lévőben robbantottak. Tíz napon belül – a natanzival együtt, amely a legjelentősebb ezek közül – öt nagyobb akció. Ez Iránban nem jellemző. Elszórva előfordultak ilyen esetek, de rövid időn belül ennyi nem. Mintha valaki figyelmeztetni akarná Teheránt, hogy vigyázzon, mert a szemben álló fél is képes károkat okozni. Még a legellenőrzöttebb atomlétesítményekben is, mint azt példázza a natanzi pokolgépes akció. A támadóknak ehhez jól szervezett, mindenre elszánt csoportokkal kell rendelkezniük az országban. Ez pedig csak a Moszad lehet, amely évtizedek alatt beépítette ügynökeit, megtalálta embereit, akik eltökéltségből vagy épp szép halom pénzért hajlandók az ellenség szolgálatába állni. Lehet, hogy alvóügynökként évekig nem foglalkoztatják őket, aztán egyszer csak megszólal az „ébresztőóra”.

Mintha valamire válasz volna ez a támadássorozat. Április végén számítógépes támadás érte az izraeli vízműveket. Ez az első ilyen akció, amellyel a behatolók izraeli polgári, ám stratégiai létesítményt támadtak. A károkat gyorsan elhárították. Az izraeli illetékesek szinte azonnal felderítették, hogy az akció mögött Teherán áll. Az irániak valószínűleg jelezni akarták, hogy már ők is képesek ilyen akciók kivitelezésére. A titkos, hadüzenet nélküli háború új szintre lépett.

A Moszad és az amerikai CIA még 2007-ben közösen fejlesztette ki azt a kártékony vírust, a Stuxnetet, amelyet egy gyanútlan közreműködő bevitt laptopján és elterjesztett a natanzi atomközpontban, és ezzel urándúsító centrifugák ezreit tette tönkre. Teherán azóta komolyan veszi a kiberháborút, hiszen ilyen veszteséget korábban elképzelni sem tudott. Türelmet és pénzt sem sajnál arra, hogy neki is legyenek ilyen ütőképes számítógépes osztagai. Április végén bemutatkoztak. Ez vélhetően annyira feldúlta az izraeli vezetőket, hogy azonnal válaszcsapást rendeltek el. Május 9-én informatikai behatolás érte a Dél-Iránban lévő Sadid Radzsaee kikötő irányítórendszerét. Az Irán és Izrael közötti kiberháború csak most teljesedik ki, egyelőre mindkét fél csak a muszklijait mutogatja.

A koronavírus-járvány és az Amerikát feldúló tüntetések miatt kevesebb médiafigyelem jut a Közel-Keletre, de az összetűzés hevessége semmit sem csökkent. A hosszú ideje húzódó izraeli kormányalakítási hercehurca során a két fél, a jobboldal Benjámin Netanjahu és a mérsékelt bal részéről Beni Ganz szinte csak abban a kérdésben tudott egyetérteni, hogy a legfőbb ellenség Irán. Mostanában Netanjahu miniszterelnöktől sem hallottunk olyan heves Teherán-ellenes kirohanásokat, mint korábban. Nem követelte látványos sajtókonferencián, hogy Amerika bombázza le az őt fenyegető iráni atomlétesítményeket. Inkább csak csendben teszi a dolgát. Jeruzsálemet az viszont nyugtalaníthatja, hogy ha Donald Trump elveszíti a november elejei elnökválasztást, a tengerentúlon ilyen kiváló szövetségesre biztosan nem talál. Netanjahu visszafogottsága ennek is köszönhető, hiszen neki csak hagyni kellett Trumpot, ő magára vállalta Teherán sakkban tartását.

Izrael számára a másik idegesítő tényező, hogy a szomszédos országban, Szíriában állomásozik – Bassár el-Aszad elnök megsegítésére – a legfőbb ellenség, Irán Forradalmi Gárdája és annak libanoni szövetségese. 2011 óta a zsidó állam több száz légi csapást hajtott végre ezen erők fegyverraktárai, logisztikai bázisai ellen. Elgondolkoztató, hogy ma a szíriai légtér ura Oroszország, ennek ellenére úgy jönnek és mennek az izraeli gépek, mintha otthon gyakorlatoznának. Talán létezik valamiféle megállapodás, amely szerint az oroszok félrenéznek, ha jön az izraeli megtorló bombázás, amely a saját szövetségeseit éri?

Az Irán-ellenes gazdasági szankciók, amelyek az olajexportban különleges érvágást jelentenek Teheránnak, keményen érződnek Irán mindennapi életében. De annyi olajat a teheráni rezsim még el tud adni – körülbelül napi nyolcszázezer-egymillió hordónyit –, hogy elkerülje a társadalmi elégedetlenség kitörését. A szakértők szerint csak hiú ábránd az, hogy ilyen körülmények között Teheránban a lakosság által kikényszerített rezsimváltás történik. Sőt, egyelőre biztosan folytatódni fog Irán nem is annyira titkos háborúja.