Sztahanovista gyárfosztogatás

A sztahanovista versenyben nem számított a kvalitás, hanem csak a kvantitás. Egyik-másik tiszt másnap nekünk is eldicsekedett, hogy tegnap ő teljesítette a legtöbbet és dicséretet kapott.

Így aztán érthető volt az a vandalizmus, ahogyan a leszerelést végezték. Ha a módszer gyorsabb volt, azt választották, ha pusztítással járt is. A gépek kábeleit elvágták, a gázvezetékeket, ahelyett, hogy lecsavarozták volna, elfűrészelték.

[…] – Csomagolják a könyveket, és hordják kifelé. – Azonnal futunk az ezredeshez. Alszik. Zemcovot valósággal megrohanom: – Ön is jelen volt, mikor közölték velünk, hogy a könyvtár a miénk marad – mondom neki. A válasz igen egyszerű, minden különösebb emóció nélkül:

– A Szovjetunióban kevés a német szakkönyv, önök pedig ezeket újra megvásárolhatják. – Mondtam neki, hogy „a Vörös Hadsereg megszállva tartja fél Németországot, s ott nem kevés a német szakkönyv.” Hiába, itt már semmi vitának nincs eredménye. A katonaruhát azért adták rájuk, hogy „robotember”-ként tudjanak viselkedni.

Horváth Tóni még egy reggelen átszaladt: „viszik a műhelyünket.”

– Nem baj, Tóni, fontos az, hogy több ilyen hírrel nem jöhetsz, mert most már nincs semmi. Okosabb, ha te is leülsz és megiszol velem egy csésze teát, az többet ér.

Mikor az oroszok elmentek a gyárból a leszerelés után, és először mentünk be a kutató épületébe, ott teljes pusztítás és szenny tárult elénk ugyanúgy, mint a gyári épületekben. Kivétel volt az én földszinti irodám, a szabadalmi irattár és a két privát laboratórium.

A földszinti szobámban nagyjából minden a helyén állt. Hiányzott az előszobából az írógép, és a szobámban levő bőrgarnitúráról le volt fejtve a bőr. A fotelek olyanok voltak, mint a nyúzott állatok.

A szabadalmi irattárunk ép maradt. Úgy látszik, nemcsak a marxizmus-leninizmus tartja a szabadalmat a kapitalizmus egyik ferde kinövésének, hanem az orosz katona is meg­veti. Csodálatosképpen még arra sem méltatták, hogy szétszórják.

A két laboratóriumban megvolt minden épen. De a padlón itt is, ott is emberi maradványok.

– Az orosz katona nem szereti az illemhelyet – mondta az egyik.

– Nem is demokratikus, mindig csak az illemhelyet megcsúfolni – mondta a másik.

– Elmentek – mondtam én –, és most kezdhetjük elölről.

(Részlet Bay Zoltán Az élet erősebb című memoárjából. Hitel, 1990/3. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Százhúsz éve, 1900. július 24-én született Bay Zoltán világhírű magyar fizikus, a radarcsillagászat szülőatyja