Széktolvaj papok

Szó, ami szó, Óra Kálmán nem vetette és ma sem veti meg a földi örömöket, pláne hogyha nővel kapcsolatosak. Ám Óra hitoktató kezdeti népszerűsége hanyatlani kezdett, amikor erkölcstelen, felháborító magánélete kipattant. Márpedig egy kisvárosban nehéz az intim dolgokat titokban tartani. A népszerűségből – népszerűtlenség lett s végül is a püspök a nép felbőszült haragja elől sürgősen áthelyezte Óra Kálmánt Szombathelyre.

Óráról mindenki tudta, hogy a város egyik jómódú szépasszonyával igen szoros barátság köti össze. Teltek-múltak a hetek, hónapok s a fiatalok idilljét nem árnyékolta be felhő. Mindaddig, amíg ki nem derült, hogy Óra Kálmán nem éri be eggyel, az asszonyok mellett főleg a diáklányok között szedi áldozatait.

(Vasmegye, 1950. június 8.)

*

– A templom toronyszobájából viszik azokat a székeket, amelyek eredetileg – és jogosan most is – a sárvári fiúiskola tulajdonát képezik – kapjuk a választ. – Az iskolák államosítása során azok felszerelései is az állam, a dolgozó nép jogos tulajdonába mentek át. Ám nem mindenütt történt ez így, például Sárváron sem. Ugyanis Grineusz György plébános már jóelőre gondoskodott – egyes hasonszőrű társaival együtt –, hogy a dolgozó nép állama az iskola egyes felszereléseit ne vehesse tulajdonába. Az államosítás előtt felhordták a templom toronyszobájába, gondolva, ott eldughatják a nép elöl, sőt titkos összejövetelek alkalmával ülőhelyül is szolgálnak.

[…] A székek ellopása mellett is sokkal több húzódik meg, mint amit egyesek gondolnának. Grineusz azon törte a fejét, hogy a toronyszobát felhasználja illegális, demokráciaellenes uszító gyűlések, megbeszélések, hitoktatás tartására. A törvény ellen nyíltan ma már nem mer fellépni. Burkoltan, titokban azonban mindent megtesz, hogy maga köré gyűjtse a hozzá hasonló ellenséges elemeket; kulákokat, volt csendőröket, levitézlett horthysta katonatiszteket és azokat a becsületes dolgozókat is, akiket még megtud téveszteni és rajtuk keresztül ártani.

(Vasmegye, 1950. szeptember 5.)

*

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete

1. §. A Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek működési engedélye ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépésével megszűnik. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a katolikus egyházi Iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére.

2. §. Mindazok a szerzetesrendek, amelyek működési engedélyeinek hatálya az 1. § értelmében megszűnik, kötelesek működésüket a Magyar Népköztársaság területén ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépésekor megszüntetni.

3. §. A belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg azt, hogy az 1. § alapján mely tanítórendek folytathatják működésüket.

4. §. Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben gondoskodik annak figyelembevételével, hogy azoknak a szerzetesrendeknek tagjai, amelyeknek a jelen rendelet értelmében a működési engedélye megszűnik, három hónapon belül a volt rendházakat elhagyják.

(Magyar Közlöny, 1950. szep­tember 7.)

*

„Mint ferencesrendi áldozópap, régi és legfőbb vágyam együttműködni a demokráciával és szolgálatot tenni a szocializmusnak, a Népköztársaságnak, örömmel üdvözlöm a megegyezést az egyház és a demokratikus Magyarország kormánya között, mely megnyitja az utat minden becsületes, jóakaratú katolikus pap számára is, hogy az új Magyarország felépítésén együtt dolgozzék a néppel. Remélem, hogy ez az új szellem tért hódít a magyar katolikus papság soraiban. Ez az új magyar katolikus papi élet meg fogja mutatni a világnak, hogy lehetséges az együttműködés az egyház és a magyar demokrácia között, amint azt én mindig hittem, reméltem és hirdettem is.”

(Népszava, 1950. szeptember 8.)

Hetven éve, 1950. szeptember 7-én jelent meg az Elnöki Tanács rendelete a magyarországi szerzetesrendek működésének betiltásáról, a rendek feloszlatásáról a kommunista hatalomátvételt követő egyházüldözés újabb fejezeteként. Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár.