A királykisasszony jegyei

Hogyan érdemes alkotóként a hagyományhoz nyúlni? Miért fontos a kultúra rendjének, törvényszerűsé­geinek közvetítése? Azt mondják, minden helyzethez passzol egy mese. Talán a mi tanulságos történetünkhöz is találunk finom megoldásokat ­Jankovics Marcell segítségével.

20200122 Kecskemét Magyar Kultúra Napja alkalmából az Én Trianonom címmel Jankovics Marcell (képen) filmrendező előadása. Közreműködik: Aurin Leánykar Fotó: Bús Csaba BCS Petőfi Népe Fotó: Bús Csaba Forrás: Petőfi Népe

– Az elmúlt hetekben kiderült, hogy még a hagyományainkat elutasító vagy kigúnyoló Labrisz Leszbikus Egyesület is alapműként tekint a magyar népmesékre, hiszen önálló művek helyett népmeseátiratokkal rukkolt elő. Honnan a mesének ez az ereje?

– Az érdeklődés nem a mese erejét mutatja, hanem botrányt jelez. Logikus, hogy aki hatni akar a gyerekekre, az mesébe ágyazza a mondandóját, mert azzal éri el őket. A kisgyerekek beavatása a szexualitás rendhagyó formáiba szerintem megrontás. Törvényi tiltást érdemel. Más lenne a helyzet, ha a mesekönyv nem kerülne ki az LMBTQ stb. közösségből, de mivel minden gyerek célpont, ezért több tízezer embert mozgósított a mesekönyv megjelenése, épp a gyerekek védelme érdekében. Köztük Orbán Viktor miniszterelnököt, Bagdy Emőke pszichológust és Borbély Lénárd csepeli polgármestert – utóbbi élt is a törvény adta felhatalmazásával, és kitiltotta a kerületi óvodákból a könyvet.

– Az egyik legtöbbet hangoztatott érv, hogy a mese minden korosztályt megszólít, tehát semmiképpen nem ártalmas ilyen-olyan történetet adni a kisebbeknek, mert majd az ovis kiszűri magának belőle, ami neki való, a többit meg úgysem érti.

– A kisgyerek nem szűr, és ha valamit nem ért, az mindennél jobban izgatja. Aki ismeri a kicsiket, az tudja, hogy a csúnya szavakat azonnal megjegyzik, és boldogan használják, függetlenül attól, hogy értik-e vagy sem, mit jelentenek.

Fotó: Petőfi Népe/Bús Csaba

– Erre tekintettel voltak a falusi mesemondók? A hallgatóság összetételétől függően változott például az előadásmód vagy a történet?

– A népmesemondók másképp mesélték ugyanazt a kisgyerekeknek, mint a felnőtteknek. Az utóbbiak körébe a házasulandó nagylányok és a legények is beszámítódnak. A felnőtteknek mondott népmesék szabadszájúak, obszcénok és túl félelmetesek lehetnek. Ugyanaz az ember, aki így mesélt felnőtt társaságban, cenzúrázta magát, ha gyerekekből állt a közönsége. Többtucatnyi népmesegyűjteményem van, ezekben a mesemondók anyagát mindig korosztály szerinti bontásban közlik. Az is igaz, hogy a mainál egészségesebb szellemiségű időkben nem szelektálták a közönséget, legfeljebb csak a mese helyét, idejét választották meg bölcsen. Templomban, ahol minden korosztály együtt van (volt), nem volt szokás pajzán meséket mondani, a késő esti kukoricamorzsolásból meg már kimaradtak a kicsik. És még valami: a falusi gyerek igen korán beavatódott az „élet dolgaiba”. Én is kitelepített gyerekként falun szembesültem ezekkel először, még a pedofil plébános zaklatásával is. Amelyet – Istennek hála – megúsztam. Ahogy régente a könyvek belső borítójára ráírták, hogy „az érettebb ifjúság számára”, „csak felnőtteknek”, „tudományos kutatóknak”; ahogy a tévéműsorok korosztályi megjelölést kapnak, úgy kellene bánni a manapság megjelenő könyvekkel is. Ha nem kiált cenzúrát senki azért, mert egy film korosztályi besorolást kap, akkor azért se kiabáljanak, ha ezt elvárnám a könyvkiadóktól is.

– Népmese, műmese, kortárs mese, népmese-átdolgozás mind egy kalap alá vehető?

– A műmese leminősítő, noha értem, mire vonatkozik a „mű” előtag. Másfelől a kortárs mese is ebbe a körbe tartozik. Én szerzői mesének nevezem, legyen bár kortárs, mint Lázár Erviné, vagy sem, mint Oscar Wilde-é, aki csodálatos és tényleg mindenkinek való meséket talált ki (és nem volt szempont a meséi megítélésénél senki számára, hogy a szerző homoszexuális). A népmeséknek nincs nevesíthető szerzőjük, csak mesélőjük, lejegyzőjük. A népmesék időtlenek: a lét minden szintjét befogják egyszerre, a kozmosztól a természeten, társadalmon, azon belül a családon át az egyén lelkéig; a szerzői mesék szűkebb kört látnak át, és a szerzők rendszerint saját tapasztalataikból merítenek.

– A népmesék fajsúlyosabb olvasmányok volnának?

– Több típusuk van: trufa (tréfa), állat-, lánc-, novella-, legenda-, tündérmese (hősmese, táltosmese). Ez a sorrend egyúttal növekvő súlycsoportot is jelentett régen. Vannak persze nem tiszta műfajú mesék – a keveredés a mesélők lelkén szárad. Ráadásul mindegyik esetében mást értünk a mese szón. Hadd említsek csak egyetlen példát: a tündérmese a mítosz népi szájhagyomány útján terjesztett, alakított változata. A tündér-, hős-, táltosmese tehát maga a mítosz. Ha visszakérdezem, mi a mítosz jelentése, nincs egy válasz, az ógörög–magyar szótár felsorolásában válogatva lehet szó, beszéd, beszély, vélemény, tanács, meghagyás, parancs, ígéret, történet, monda, mese. A népmese szerepének, céljainak ismeretében mondhatjuk, hogy a mítosz többi jelentése a mesében is benne van. Mítosz ma már nem keletkezik, és a fogalmak jelentése is állandóan változik.

– Alkotóként hogyan nyúl a hagyományhoz? Mi szab határt az átiratoknak és feldolgozásoknak: a piac, a fogyasztói igény, a népszerűség, vagy van valami belső etikai mérce is, hogy meddig lehet elmenni, hol van a mese határa?

– Én a mesefilmjeimben olykor engedékenyebb voltam a szokottnál. A napokban hungarikummá lett Magyar népmesék sorozat egyik epizódját a román tévé olyan időpontra tette át, amikor a kisgyerekek már nem nézhetnek tévét. Lett is belőle sajtópolémia. Az alábbi magyarázatot tanulságképpen a nol.hu oldaláról idézem (ha már mese, legyen tanulság is): „A királykisasszony meztelen testét mutatja a kondásfiúnak. Ugyanez a szegény legény később lenyúzza a bőrt a lovak lábáról. Ez a két jelenet felháborította a románokat. A román Audiovizuális Tanács rásütötte a bélyeget: ez az animációs film pajzán és állatkínzó. A tanács figyelmeztette a Minimax televíziós mesecsatorna bukaresti képviseletét: a Magyar népmeséket csak este 22 óra után sugározhatja.”

A Vénusz, a Nap és a Hold a mesehős testén. Felnőtt-tartalmak?
Fotó: Jankovics Marcell

– Romániában tehát felnőtt-tartalom lett A királykisasszony jegyei című animációs filmből. Utólag hogyan látja, tényleg ártalmas a gyerekekre?

– Az erőszak és a pajzánkodás ősi emberi vonás. A magyar népmesékben is megjelennek ezek az elemek. Miért van erre szükségük a gyerekeknek? Ranschburg Jenő pszichológus magyarázata szerint a sztereotipizált hősökkel ­– mint a szegény legény vagy a királylány – a kicsik azonosulnak, így tudják feldolgozni szorongásaikat, amelyeket a külvilág ingerei okoznak. Ha a legkisebb fiú elnyeri jutalmát, győzelmét egy ötéves gyerek a saját sikerének könyveli el. Ha a piros pacsirta bereppen a képernyőre, és népi motívumokkal hálózza be a vásznat, majd felcsendül a jól ismert Kaláka-dallam, mindannyian tudjuk, hogy a Magyar népmesék egyik epizódja következik. A magyar népmeséktől sokat kaptunk: az emberiség fontos kérdéseire adnak választ közérthető nyelven. Okítanak, nem is akárhogyan. Olyanok, akár egy példabeszéd. A kisebbeket felkészítik bizonyos élethelyzetekre, de a felnőtteknek is iránymutatást adnak. Akik csak annyit látnak a mesékből, hogy pajzánok és agresszívak, azok Berecz András szerint sarkítanak: oly erősen, hogy a népművészet és mesevilág „égig érő fájának” egyik fontos ágát metszik le.

– Milyen szempontok alapján válogatott a magyar népmesekincsből?

– A feldolgozandó meséket nem én válogattam, hanem a MTV megbízott meseszakértője. A királykisasszony jegyei csöppet pajzánabb volt a többinél, de ha megcsonkítom, a lényeget öltem volna ki belőle. A lovakkal való „tréfát” szívem szerint én is kihagytam volna. Ezért megértettem a román tévé eljárását. Az MTV illetékesei viszont eredetileg nem emeltek kifogást. A példámból az is kiolvasható, hogy a mese írója, interpretálója osztozik a felelősségben azokkal, akik kiadják, bemutatják, terjesztik a gyerekeknek szánt tartalmakat. De ami a lényeg: a fenti eset A királykisasszonyok „csúnyája” és a románok címmel került a nyilvánosság elé. Látott valaki ebben a mesében akármilyen csúnyát? (Megtekinthető a YouTube-on.) Annak a bizonyos csúnyának a helyén a Hajnalcsillag ragyog, vagyis a Vénusz, a két mellecskét a Nap és a Hold takarja. Ők a tündérmesék állandó főszereplői, amiből kiolvasható a népmesék kozmikus léptékű horizontja. De van földi értelme is ennek a mesés metaforának. A mondott „csúnyán” a valóságban is az úgynevezett vénuszdomb domborodik. Ez az elnevezés szakkifejezés, szemérmesebb változata a szeméremdomb. Mivel arról a helyről van szó, amely a szerelemistennő otthona, logikus, hogy ott a kiskanász és vele együtt mi is a Vénusz bolygót, a Hajnalcsillagot látjuk. Igazán finom megoldás.