A királykisasszony jegyei

Hogyan érdemes alkotóként a hagyományhoz nyúlni? Miért fontos a kultúra rendjének, törvényszerűsé­geinek közvetítése? Azt mondják, minden helyzethez passzol egy mese. Talán a mi tanulságos történetünkhöz is találunk finom megoldásokat ­Jankovics Marcell segítségével.

20200122 Kecskemét Magyar Kultúra Napja alkalmából az Én Trianonom címmel Jankovics Marcell (képen) filmrendező előadása. Közreműködik: Aurin Leánykar Fotó: Bús Csaba BCS Petőfi Népe Fotó: Bús Csaba Forrás: Petőfi Népe

– Népmese, műmese, kortárs mese, népmese-átdolgozás mind egy kalap alá vehető?

– A műmese leminősítő, noha értem, mire vonatkozik a „mű” előtag. Másfelől a kortárs mese is ebbe a körbe tartozik. Én szerzői mesének nevezem, legyen bár kortárs, mint Lázár Erviné, vagy sem, mint Oscar Wilde-é, aki csodálatos és tényleg mindenkinek való meséket talált ki (és nem volt szempont a meséi megítélésénél senki számára, hogy a szerző homoszexuális). A népmeséknek nincs nevesíthető szerzőjük, csak mesélőjük, lejegyzőjük. A népmesék időtlenek: a lét minden szintjét befogják egyszerre, a kozmosztól a természeten, társadalmon, azon belül a családon át az egyén lelkéig; a szerzői mesék szűkebb kört látnak át, és a szerzők rendszerint saját tapasztalataikból merítenek.

– A népmesék fajsúlyosabb olvasmányok volnának?

– Több típusuk van: trufa (tréfa), állat-, lánc-, novella-, legenda-, tündérmese (hősmese, táltosmese). Ez a sorrend egyúttal növekvő súlycsoportot is jelentett régen. Vannak persze nem tiszta műfajú mesék – a keveredés a mesélők lelkén szárad. Ráadásul mindegyik esetében mást értünk a mese szón. Hadd említsek csak egyetlen példát: a tündérmese a mítosz népi szájhagyomány útján terjesztett, alakított változata. A tündér-, hős-, táltosmese tehát maga a mítosz. Ha visszakérdezem, mi a mítosz jelentése, nincs egy válasz, az ógörög–magyar szótár felsorolásában válogatva lehet szó, beszéd, beszély, vélemény, tanács, meghagyás, parancs, ígéret, történet, monda, mese. A népmese szerepének, céljainak ismeretében mondhatjuk, hogy a mítosz többi jelentése a mesében is benne van. Mítosz ma már nem keletkezik, és a fogalmak jelentése is állandóan változik.

– Alkotóként hogyan nyúl a hagyományhoz? Mi szab határt az átiratoknak és feldolgozásoknak: a piac, a fogyasztói igény, a népszerűség, vagy van valami belső etikai mérce is, hogy meddig lehet elmenni, hol van a mese határa?

– Én a mesefilmjeimben olykor engedékenyebb voltam a szokottnál. A napokban hungarikummá lett Magyar népmesék sorozat egyik epizódját a román tévé olyan időpontra tette át, amikor a kisgyerekek már nem nézhetnek tévét. Lett is belőle sajtópolémia. Az alábbi magyarázatot tanulságképpen a nol.hu oldaláról idézem (ha már mese, legyen tanulság is): „A királykisasszony meztelen testét mutatja a kondásfiúnak. Ugyanez a szegény legény később lenyúzza a bőrt a lovak lábáról. Ez a két jelenet felháborította a románokat. A román Audiovizuális Tanács rásütötte a bélyeget: ez az animációs film pajzán és állatkínzó. A tanács figyelmeztette a Minimax televíziós mesecsatorna bukaresti képviseletét: a Magyar népmeséket csak este 22 óra után sugározhatja.”

A Vénusz, a Nap és a Hold a mesehős testén. Felnőtt-tartalmak?
Fotó: Jankovics Marcell

– Romániában tehát felnőtt-tartalom lett A királykisasszony jegyei című animációs filmből. Utólag hogyan látja, tényleg ártalmas a gyerekekre?

– Az erőszak és a pajzánkodás ősi emberi vonás. A magyar népmesékben is megjelennek ezek az elemek. Miért van erre szükségük a gyerekeknek? Ranschburg Jenő pszichológus magyarázata szerint a sztereotipizált hősökkel ­– mint a szegény legény vagy a királylány – a kicsik azonosulnak, így tudják feldolgozni szorongásaikat, amelyeket a külvilág ingerei okoznak. Ha a legkisebb fiú elnyeri jutalmát, győzelmét egy ötéves gyerek a saját sikerének könyveli el. Ha a piros pacsirta bereppen a képernyőre, és népi motívumokkal hálózza be a vásznat, majd felcsendül a jól ismert Kaláka-dallam, mindannyian tudjuk, hogy a Magyar népmesék egyik epizódja következik. A magyar népmeséktől sokat kaptunk: az emberiség fontos kérdéseire adnak választ közérthető nyelven. Okítanak, nem is akárhogyan. Olyanok, akár egy példabeszéd. A kisebbeket felkészítik bizonyos élethelyzetekre, de a felnőtteknek is iránymutatást adnak. Akik csak annyit látnak a mesékből, hogy pajzánok és agresszívak, azok Berecz András szerint sarkítanak: oly erősen, hogy a népművészet és mesevilág „égig érő fájának” egyik fontos ágát metszik le.

– Milyen szempontok alapján válogatott a magyar népmesekincsből?

– A feldolgozandó meséket nem én válogattam, hanem a MTV megbízott meseszakértője. A királykisasszony jegyei csöppet pajzánabb volt a többinél, de ha megcsonkítom, a lényeget öltem volna ki belőle. A lovakkal való „tréfát” szívem szerint én is kihagytam volna. Ezért megértettem a román tévé eljárását. Az MTV illetékesei viszont eredetileg nem emeltek kifogást. A példámból az is kiolvasható, hogy a mese írója, interpretálója osztozik a felelősségben azokkal, akik kiadják, bemutatják, terjesztik a gyerekeknek szánt tartalmakat. De ami a lényeg: a fenti eset A királykisasszonyok „csúnyája” és a románok címmel került a nyilvánosság elé. Látott valaki ebben a mesében akármilyen csúnyát? (Megtekinthető a YouTube-on.) Annak a bizonyos csúnyának a helyén a Hajnalcsillag ragyog, vagyis a Vénusz, a két mellecskét a Nap és a Hold takarja. Ők a tündérmesék állandó főszereplői, amiből kiolvasható a népmesék kozmikus léptékű horizontja. De van földi értelme is ennek a mesés metaforának. A mondott „csúnyán” a valóságban is az úgynevezett vénuszdomb domborodik. Ez az elnevezés szakkifejezés, szemérmesebb változata a szeméremdomb. Mivel arról a helyről van szó, amely a szerelemistennő otthona, logikus, hogy ott a kiskanász és vele együtt mi is a Vénusz bolygót, a Hajnalcsillagot látjuk. Igazán finom megoldás.