Szerencsétlen helyzetben vannak a hajógyártó vállalatok, annak ellenére, hogy a világ összes szállított rakományának 95 százaléka tengeren, óceánon keresztül jut a szárazföldre, ahonnan vasúttal vagy kamionnal, illetve repülővel hordják tovább az árut a célállomásra. Annak, hogy mostanra jelentős deficitet halmoztak fel a monstrumokat összeszerelő konszernek, nem csupán a koronavírus okozta forgalomcsökkenés az oka.
A szálak az előző, 2008-as gazdasági-pénzügyi világválsághoz vezetnek a G7 gazdasági portál beszámolója szerint. Ezt megelőzően rengeteg áruszállító úszó erődöt rendeltek a legnagyobb fuvarozók, mint az A. P. Moller-Maersk, a Mediterranean Shipping Company vagy a CMA CGM Group. Ezeket a krízistől függetlenül át kellett venni, így nem csoda, hogy 2007 és 2010 között szinte elárasztották a nagy vizeket az új járművek. Ez lenyomta a fuvardíjakat, a társaságoknál nem keletkezett akkora nyereségtömeg, hogy újabb és újabb flottafejlesztésekre költöttek volna. Ráadásul az idén szigorodtak a hajók károsanyag-kibocsátására vonatkozó szabályok, ezért vagy részecskeszűrő beépítésére, vagy a tisztább, ezért drágább üzemanyag beszerzésére is költeni kell. Ezt a problémát akár át is lehetne hidalni korszerű járművek beszerzésével, ám a vállalatok nem biztosak benne, hogy nem lesznek újabb szigorítások, amelyek még elavultabbá tennék az amúgy is 20-25 éves élettartamra tervezett gépeket.
Mindehhez jött a járvány okozta gazdasági bizonytalanság, ezért az új hajómegrendelések húszéves mélyponton vannak: a világ teljes kereskedelmi flottájához viszonyítva csak a nyolc százalékot éri el a mostanában gyártott arány. A helyzet bonyolult, annak ellenére, hogy most sem rossz üzlet a tengeri árufuvarozás. Sőt. Az ágazat egyik jelentős útvonalán, Hongkong és Los Angeles között a konténeres szállítás díja több mint a duplájára emelkedett május óta, és magasabb, mint bármikor az utóbbi öt évben. A legnagyobb vállalatok ugyan tavasszal leállították a flottájuk jelentős részét, ám azóta fokozatosan újra szolgálatba helyezték azokat. Ilyen körülmények között elvileg a járművek iránti igénynek is növekednie kellene, azonban ehhez néhány hónapnyi kedvező üzleti környezet kevés. Elég csak arra gondolni, hogy milyen bizonytalanságokat okoz a második járványhullám. Az eddigi exportveszteség globálisan már elérte a kétszázmilliárd dollárt – innen kell felkelni a tengeri fuvarozótársaságoknak.
