Ennél már csak a személyszállítással foglalkozó légitársaságok helyzete rosszabb: tavasszal egyetlen nap alatt 1173 géppel bővült a földön tartott gépek állománya. A nyáron, illetve kora ősszel ugyan javult a helyzet, de a gazdasági ciklusokra különösen érzékeny légi közlekedés pontosan mutatja, hogy a kilábalás szinte egyetlen országban sem megy akkora ütemben, mint ahogy remélték. Ékes bizonyíték, hogy a légitársaságok a második pénzügyi negyedévet több mint negyvenmilliárd dollár veszteséggel zárták. Hiába repül több gép, még mindig zsúfolásig vannak a parkolók, hangárok, gurulóutak a használaton kívüli monstrumokkal.
A hosszan tartó tárolás legnagyobb ellensége az erózió, nem mindegy, hogy melyik éghajlati övezetben várakoznak a sok millió dolláros eszközök. Erre leginkább a száraz, forró hőmérséklet az ideális. Miután nemcsak a pára, az eső, hanem a homok és a por is ellenség, az összes rést és nyílást különleges takarókkal, ponyvákkal kell védeni. Kontinensünkön is sok helyen pihennek gépek. A veszteglés sokba kerül, ami a légitársaságok helyzetét tovább nehezíti. Például a tulsai repülőtéren egy Boeing 777-300ER típusú gépért napi százötven dollár fizetendő. Az ár természetesen a helyszíntől, a súlytól és a tárolási napok számától is függ. Ha mindez nem lenne elég, a repülőgép rendszereit, hidraulikáját, elektronikáját, szoftvereit rendszeresen kell ellenőrizni, mégpedig a karbantartási kézikönyvekben leírtak szerint. Ez akár a 650 ezer forintnyi összeget is elérheti gépenként a parkolási díjon felül.
A fő kérdés, hogy a tengeri, illetve a légi fuvarozásban részt vevő társaságok miként heverik ki a vírus és a megváltozott körülmények okozta sokkot, és hogyan tudnak a sok ellentmondás ellenére mielőbb talpra állni. Mert pillanatnyilag a pénz lyukas zsebekbe áramlik.
