Nemrégiben izgalmas feladatot kaptam; összefoglalót készítettem arról, mi mindent olvasnak, néznek, játszanak mostanság gyermekeink. Közismert, hogy a hazai és nemzetközi könyvpiac egyik legprosperálóbb területe a gyermek- és ifjúsági könyvek mezőnye, éppen ezért egyáltalán nem mellékes, milyen kötetek, milyen mesék, regények kerülnek gyermekeink kezébe.
Ennél talán még hangsúlyosabb, mit néznek kölykeink a televízió képernyőjén, a laptop monitorján – ez minden szempontból élesebb és több fiatalt érintő kérdés. Említhetem még a számítógépes és mobiljátékokat, online videótartalmakat – összességében ezek sok százszor több időt rabolnak el gyermekeinktől, mint a lista élén álló könyvek, filmek, tv-sorozatok, és jóval kevésbé kontrollálhatóak azoknál.
Az összkép egyrészt izgalmas, gazdag, másrészt erősen nyugtalanító volt.
A legszembetűnőbb az, milyen földrengésszerű változás állt be a gyermek- és ifjúsági könyvek piacán az elmúlt néhány évtizedben. Könnyen összehasonlítható a helyzet, legalábbis számomra; gyermekeim polcain ott sorakoznak az elmúlt időszak emblematikus művei. S őszintén szólva akad a lakás egy sarkában egy polc, amely – ki tudja, tán nosztalgiából – azoktól a könyvektől roskadozik, melyek számomra voltak meghatározóak annak idején.
A két polcnak szinte semmi köze egymáshoz.
A kötelező olvasmányokon kívül nincs közös halmaz, nincs átfedés. Ilyenkor nyilall az ember szívébe, mi minden tűnt el a süllyesztőben, s vált poros lommá az ifjúság szemében. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely igen gazdag könyvválasztékból szemezgethetett, és tekintettel arra a nem mellékes körülményre, hogy sem internet, sem számítógép, sem mobiltelefon nem volt, rengeteg időnk jutott még olvasásra. Televízió ugyan már boldogított minket, de – a mai gyerekek számára felfoghatatlan módon – mindössze másfél csatorna nem épp bőkezű kínálatából csemegézhettünk, már ha ez a kifejezés egyáltalán értelmezhető ebben az összefüggésben. A hétfői adásszünetre már szót se vesztegessünk, a mai fiatalok számára annak a képzete, hogy televízió, online, Facebook és egyéb alapvető felületek nélkül semmi sem állt rendelkezésre anno a szórakoztatásunkra, maga lehet a sötét középkor nehezen múló utóhatása.