Ha egy olyan érettségiző fiatal kérne pályaválasztási tanácsot, aki ritka módon egyesíti magában a kreatív művészek és a „matekagyú” technokraták személyiségjegyeit, annak aligha lehetne jobb pályát a figyelmébe ajánlani, mint az ipari formatervezőkét. Akinek van érzéke a marketinghez, azt is tudja, hogy lényegében a külcsín ad el mindent, a marketinges legfőbb szövetségese tehát a formatervező. A folyamat során persze temérdek kompromisszumra kényszerül a tervező, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az eredetileg extravagáns elképzelésből végül egy korrekt, ám egyben dögunalmas formaterv születik. Minél kisebb cégről beszélünk, annál több az esélye annak, hogy izgalmas, karakteres termék kerül piacra – amennyiben a cégvezetés felismeri a dizájn jelentőségét. Magyarországon sajnos még mindig kevés olyan saját márka létezik, amely mögött hazai szellemi hozzáadott érték található. Ennek következménye, hogy hiába képzik számos helyen (MOME, BME, Metropolitan Egyetem) a dizájnereket, a végzettek többsége – becslések szerint hetven százalékuk – kénytelen külföldön szerencsét próbálni. Ott, ahol van termékfejlesztés, és ahol a dizájn jelentőségét értő cégvezetők rangjukon kezelik a kreatív szakmákat.

Fotók: Teknős Miklós
Pedig, ha a szellemi tulajdonhoz kötődő munkahelyeket tekintjük, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala legfrissebb statisztikái szerint Magyarország az EU-s átlag fölött áll: a szellemitulajdon-intenzív ágazatok a munkahelyek 30,8 százalékát teszik ki az európai 29,2 százalékhoz képest. Hol tart ma a dizájn Európában? Ennek keresztmetszetét adja a Határtalan design / Design Without Borders kiállítás a budapesti Kiscelli Múzeumban. A Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás belsőépítész-dizájnerek által 15 éve alapított és évről évre menedzselt tárlat november 15-ig tekinthető meg Budapesten, ezt követően Pozsonyban, majd Bécsben lesz látható – sokkal kisebb léptékben. Viszont a világjárványra tekintettel a szervezők a kiállítás online megtekintését is lehetővé tették a design-without-borders.eu weboldalon.