Ha egy olyan érettségiző fiatal kérne pályaválasztási tanácsot, aki ritka módon egyesíti magában a kreatív művészek és a „matekagyú” technokraták személyiségjegyeit, annak aligha lehetne jobb pályát a figyelmébe ajánlani, mint az ipari formatervezőkét. Akinek van érzéke a marketinghez, azt is tudja, hogy lényegében a külcsín ad el mindent, a marketinges legfőbb szövetségese tehát a formatervező. A folyamat során persze temérdek kompromisszumra kényszerül a tervező, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az eredetileg extravagáns elképzelésből végül egy korrekt, ám egyben dögunalmas formaterv születik. Minél kisebb cégről beszélünk, annál több az esélye annak, hogy izgalmas, karakteres termék kerül piacra – amennyiben a cégvezetés felismeri a dizájn jelentőségét. Magyarországon sajnos még mindig kevés olyan saját márka létezik, amely mögött hazai szellemi hozzáadott érték található. Ennek következménye, hogy hiába képzik számos helyen (MOME, BME, Metropolitan Egyetem) a dizájnereket, a végzettek többsége – becslések szerint hetven százalékuk – kénytelen külföldön szerencsét próbálni. Ott, ahol van termékfejlesztés, és ahol a dizájn jelentőségét értő cégvezetők rangjukon kezelik a kreatív szakmákat.
Beszédes életrajzi töredék
Pósa történetei nem öncélúak, hanem közösségi okulásra készültek, mindezt hitelesen, remek stílusban közli velünk, az olvasókkal.