Joe nagybácsi

Az Amerikai Egyesült Államokban zajlik a választások második menete, ez a jogi csaták ideje. Ha másért nem is, hogy legalább megpróbálják visszaadni az amerikai demokrácia – immár nem először – ugyancsak megtépázott hitelét. A hivatalos végeredményre még akár heteket kell várni, de a jelenlegi számítások szerint Joe Biden teszi le január 20-án az elnöki esküt. Ki ez az idős ember, aki négy évig irányíthatja a világbirodalom sorsát?

Democratic 2020 U.S. presidential nominee Joe Biden points a finger at his election rally, after news media announced that Biden has won the 2020 U.S. presidential election, in Wilmington, Delaware, U.S., November 7, 2020. REUTERS/Kevin Lamarque - RC2QYJ953Q4U Fotó: Kevin Lamarque

Nyilvánvaló csalások övezték az amerikai választást. Számtalan helyen többen regisztráltak, mint amennyi szavazópolgár lakik az adott területen. Hirtelen előkerült nagy halom szavazat, amely mind Bidenre érkezett. Kötegszámra „kézbesítettek” az út mellé és kukákba voksokat. Olyan szoftver működött, amely csak a Trumpra leadott voksokat nem számolta. Amikor a demokrata jelöltnek nagy szüksége volt szavazatokra, varázsütésre egyszer csak felstócolva rábukkantak egy postahivatal rejtett zugában. Amerikában a holt lelkek is kinyilváníthatják véleményüket, hogy kit szeretnének a Fehér Házban látni. Államonként eltérő szabályozások, amelyek újabb lehetőségeket adnak azoknak, akik nem kedvelik a tisztességes játszmát.

Mit tehet a Trump-csapat? Csak azt, amit már az amerikai filmeken felnőtt nemzedék nemegyszer látott: perel, perel és perel. Mire vezethet ez? Szakértők szerint egyes államokban újraszámolhatják a leadott szavazatokat, pár ezerrel korrigálhatják az eredményt, de ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy a mérleg nyelve véglegesen a hivatalban lévő felé billenjen. Ha az egyes ügyek a legfelsőbb bíróságon végződnek, attól sem várható fordulat, különösen nem olyan mértékű, hogy az egész szavazást országosan megismételnék. Most már az amerikai polgároknak bele kell törődniük abba, hogy még ennél is trükkösebb eszközökkel próbálják meg elcsalni az elnökválasztás eredményét? De ennek ellenére küzdeni kell, hogy legalább megpróbálják visszaadni az amerikai demokrácia – immár nem először – ugyancsak megtépázott hitelét.

A jelenlegi tudásunk szerint a Demokrata Párt jelöltje, Joe Biden nyerte meg a számszerű adatok alapján az amerikai elnökválasztást. De vajon milyen ember, aki – ha megkapja a hivatalos megbízatást – négy évig fogja irányítani az Egyesült Államok ügyeit? Vagy mint a rossz nyelvek mondják: neki nem lesz más feladata, mint szolgaian aláírni az őt „kitaláló”, demokrata párthoz közel álló személyiségek beadványait. Fenn és lenn – a 77 éves Joe Biden életét ez jellemezte. Látványos sikerek, majd tragédiák sorozata.

Elnöki dilemma: merre is? Nyolc évig hű és megbízható társa volt Barack Obama államfőnek, ez a szolgai munka most meghozta gyümölcsét
Fotó. Reuters

A katolikus vallású politikus itt a földön is a menny­ben érezhette magát, majd a pokol legmélyebb bugyraiban kellett élnie. Huszonkilenc évesen, 1972 végén – az egyik legfiatalabbként nyerte el ezt a megbízatást – Delaware szenátorává választották. Hát persze, hogy mindenki örült a sikernek! Joe Washingtonba ment, a szenátusba a jövendő irodáját berendezni, felesége otthon maradt, hogy három gyermekükkel készüljön a karácsonyra. December 18-án Joe telefonhívást kapott, amely tudatta vele a tragikus hírt: felesége, Neilia autóbalesetet szenvedett, amelyben életét vesztette, meghalt egyéves kislánya, Naomi is, a két fiú életéért jelenleg is küzdenek az orvosok. Letaglózta a hír. Megfordult a fejében az öngyilkosság is, aztán azon gondolkodott, hogy minden politikai tervét feladja, és beáll papnak. Egy józanabb percében eldöntötte, hogy a balesetet túlélt két fiúról, Joseph Juniorról, akit csak Beau-nak hívtak, és Hunterről is neki kell gondoskodnia. Összeszedte magát, és később annak a kórháznak a kápolnájában, ahol gyermekeit is kezelték, a fiai jelenlété­ben letette a szenátori esküt.

Harmincnyolc év az amerikai szenátusban,­ amelyet követett nyolc esztendő Barack Obama­ alelnökeként. Joe Biden tartotta magát fogadalmához, és mindennap hazajárt wilmingtoni otthonukba vonattal, hogy személyesen is kapcsolatot tarthasson a fiaival. Több ezer vonatútja alatt barátságot kötött a vasutasokkal.

A második házassága is a gyermekneveléssel köthető össze: Jill volt az a tanító-nevelőnő, aki Joe távollétében felügyelt a srácokra. 1977-ben összeházasodtak, egy lánygyermekük született. Jó pár évtizeddel később újabb tragédiát kellett elszenvednie. Utódjaként számon tartott idősebb fia, Beau, 2015-ben, 46 évesen agydaganatban meghalt. Ekkor az alelnök vissza is mondta, hogy induljon a következő évi elnökjelöltségi versenyben.

Joseph Robinette Biden, Jr. egy pennsylvaniai kisvárosban, Scrantonban született 1942-ben. Apja ír, míg anyja francia hugenotta gyökerekkel rendelkezett, középosztálybeliek voltak. ­Amolyan átlagemberek – szenátor korában gyakran így jellemezte szüleit és saját magát. Születése után nem sokkal átköltöztek Delaware-ba. Joe jó kiállású, eszes fiú volt, ám dadogása miatt az iskolában az a veszély leselkedett rá, hogy társai kiközösítik. Kitartására jellemző, hogy minden egyes nap tükör előtt amerikai költők verseit szavalta, próbált mind jobb kiejtéssel beszélni. Végzős diákként ő mondta a búcsúbeszédet a gimnáziumban.

Jogot végzett, de ez a munka nem nagyon ízlett neki, 27 évesen a politika felé fordult, rá két évre megválasztották demokrata párti szená­tornak Washingtonba. Az amerikai politika döntéseinek részese volt az eltelt majd ötven évben. Ám sem a vietnami háborúról, sem a két iraki beavatkozásról döntő törvénykezésben, de még a faji megkülönböztetés ellen folytatott harcban sem találjuk ott a nevét az első sorokban. ­Egyedül a nőket ért bántalmazás ügyében fejtett ki maradandó tevékenységet. És még egy törvény megszületésénél: a fekete fiatalokkal szembeni törvénymódosításkor, amikor 1994-től ­tömegével küldték börtönbe a színes bőrű fiatalokat. „Ez hiba volt” – ismerte el az idei kampányban Biden a fekete közösség előtt mosakodva.

Háromszor pályázta meg, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje legyen. Ezekből legalább egy csúfos fiaskóval végződött. 1988-ban plágiumbotrányba keveredett. Egyik beszédét Neil Kinnock brit munkáspárti vezetőtől „kölcsönözte”. De olyannyira, hogy még az életrajzi utalásokat is követte, még arra sem vette a fáradságot, hogy azokat kijavítsa. Apját bányászként mutatta be, miközben valójában használtautó-kereskedő volt. Aztán elkezdték vizsgálni kampánybeszédeit, és a sajtó számos olyan esetre bukkant, ahol más gondolatát úgy adta elő, mintha az övé lenne. A demokraták égtek, élükön a szenátorral közröhej tárgyai lettek. De ez sem tartotta vissza attól, hogy még kétszer elinduljon, és ráadásul harmadszor sikerrel vette az akadályt.

Trump szimpatizánsai már csak az ügyvédek csapatát lelkesíthetik
Fotó: Reuters

Joe Bidennek az igazsághoz és a valósághoz való kapcsolata igencsak sajátságos: az idei kampányában a fekete szavazók lelkesítése céljából elmondta, hogy 1977-ben letartóztatták a dél-afrikai Sowetóban, amikor Nelson Mandelát ment meglátogatni. Pillanatok alatt kiderítették, hogy az egész történet egy szép mese, semmi köze a valósághoz. A türelmesnek, nyugodtnak tartott Bident csak egyféleképpen lehet kihozni a sodrából, ha Hunter fiára valaki rossz megjegyzést tesz. Az alkoholista, drogos, playboy fia a kedvence. Alelnöki befolyását bevetve nem véletlenül őt juttatta be a zsíros ukrajnai állásba, amelyben felmerült a korrupció gyanúja. Ez a jövőben beárnyékolhatja Biden elnökségét is. De ha valaki csak megemlíti, akár még a Biden-csapatból is az ügyet, annak a főnök dühkitörésével kell számolnia.

Húsz év után szenátortársa, Barack Obama ellen indult a Demokrata Párt elnökjelöltségéért. Fiatal vetélytársával szemben esélye sem volt. Ám jött egy váratlan ajánlat: legyen az alelnöke Obamának, hiszen neki szüksége volt egy tapasztalt, minden hájjal megkent veterán politikusra, aki tudja, hogyan működnek a dolgok Washingtonban. Nyolc évig hű és megbízható társa volt az elnöknek. Ez a szolgai munka most meghozta a gyümölcsét. Pedig rosszul kezdte az elnökjelöltségi kampányát. A szuperkeddig a nagyszámú demokrata jelölt közt a negyedik-ötödik helyen állt. Olyan szélsőséges szocialista nézetek kezdték felütni fejüket, mint a Sanders-féle elméletek, hogy attól lehetett tartani: itt az év végén kitör a nagy novemberi forradalom. Haladók vagyunk, de azért nem annyira, hogy kikezdjük a kapitalizmust – ez fogalmazódott meg a pártban.

Vélhetően összedugták a fejüket a Demokrata Párt nagyágyúi: az Obama család, Clintonék, Pelosi képviselőházi elnök és Sorosék képviselői. Nekik mérsékelt jelölt kell, ugyanis csak ő tud szavazatokat elszipkázni balról és jobbról is. Bár öreg, kissé szenilis, de alelnökségével bizonyította, hogy Joe Biden a megfelelő jelölt. Sőt ő az ideális jelölt. A nemzet Joe nagybácsija, kedélyes öregúr, aki ártatlan mosolyával lefegyverez mindenkit. Ezért törtek lándzsát mellette, és befolyásukat bevetve fokozatosan kiszorították a többi pályázót, elvették tőlük a levegőt. Volt, akinél elég volt egy rábeszélés, másoknak posztokat ígértek. És csodák csodájára Biden meg is nyerte a „szupercsütörtököt” – mint azt egy nyilatkozatában hívta –, innen az útja töretlen a végső győzelemig.

Álmos Joe-nak, örök vesztesnek nevezte a kampány alatt ellenfele, Donald Trump, aki még a mentális állapotát is megkérdőjelezte. Azért még­iscsak elgondolkodtató, hogy harmadjára tudta megnevezni a mellette álló unokáját, előbb meghalt fiának, majd egy másik unokájának hívta, miután füttyszavak kíséretében csak eltalálta a nevét. Az emberben felmerül, ha egy rokona csinálna ilyet, hogy a pódiumon jelen lévő feleségét összekeveri a nővérével, sürgősen felhívná az orvosát. És az Egyesült Államokban ő fog dönteni az atomfegyverek bevetéséről. El ne higgyék ezt!

„Bakigép vagyok” – ismerte el még tavalyelőtt. Hetekkel ezelőtt pedig kijelentette, hogy Obamával együtt létrehozták az amerikai történelem legnagyobb „csalási szervezetét”, amely győzelemhez segíti őt. Ez is egy ártatlan baki vagy őszinteségi rohamból eredő elszólás? Az események fényében döntse el mindenki, hogy melyikről van szó. Biden ráadásul nem tartozik a jó szónokok közé, mint ahogy elődei, Bill Clinton vagy Barack Obama brillíroztak orátori képességekkel. A régi dadogásából eredően keresi a szavakat, és azonnal elbizonytalanodik, ha eltávolodik a súgógéptől.

A koronavírus kezdetén, márciusban legalább egy hónapra eltűnt, aztán lefogyva bejelentkezett a wilmingtoni háza alagsorában kialakított videóteremből. Ekkor csak saját egészségét féltette, talán még előtte sem volt világos, hogy a pandémia mennyiben segíti őt, hogy megnyerje az elnökválasztást. A „kínai vírus” porrá rombolta Trump előnyét, azt, hogy mindenki, aki akart, dolgozott Amerikában. Az elnök a kezdetekben a járványt sem úgy kezelte, ahogy kell, túl könnyű feladatnak tekintette. Mára negyedmillióan haltak meg az Egyesült Államokban, a pandémia pedig továbbra is dühöng. Trump hiába ért el a társadalom minden szegmensében több szavazatot, mint az előző választásokon, ez is kevés volt Biden bágyatag kampányával szemben. Demokrata körök a fertőzésveszélyre hivatkozva eleve visszafogták Joe-t, Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke még a tévévitáktól is távol tartotta volna, közben attól félt, hogy Biden válaszaival felsül. Aztán nagy meglepetésre jól tartotta magát még itt is. Joe Bidennek csak kevés hiányzik ahhoz, hogy felérjen álmai csúcsára, elfoglalhassa a Fehér Ház elnöki részét. Hogy meddig marad a lakója, az bizony kétséges.

Következik Joe Biden, felkészül Kamala Harris
Fotó: Reuters

Önfeledt képek

Ezt is jól kigondolták. Az Egyesült Államokban ma már a fehér elnök mellé dukál egy színes bőrű alelnök. Ráadásul nő, ő a történelemben az első amerikai hölgy, aki ilyen magas posztot tölt be a végrehajtói rendszerben. Kamala Harris személye több mint jelképes, ő fejezi ki a párt háláját a leghűségesebb demokrata párti szavazóknak, a feketéknek. Bevándorló családból származik, apja Jamaicából érkezett az államokba, míg anyja indiai származású. Tökéletes választás, hogy személyében példázza az Egyesült Államok olvasztótégely jellegét. Mielőtt politikai pályára lépett, a jelenleg 56 éves nő Kalifornia legfőbb ügyésze volt, 2017-ben választották meg szenátornak. Az idén ő is pályázott a Demokrata Párt elnökjelöltségére, és komoly összetűzésbe keveredett leendő főnökével, Joe Bidennel, de még az elején kiszállt a versengésből.

Ő is a radikális vonalhoz tartozott. De aztán meggyőzték, hogy milyen jól mutatna Biden mellett alelnökeként. A Demokrata Pártnak Kamalára nemcsak színes bőre miatt volt szüksége, hanem azért is, mert kiváló kapcsolatokat ápol a Black Lives Matter, a Fekete Életek Számítanak mozgalommal. Ez az a szervezet, amely jó fél éve nem hagyta kihunyni a különböző államokban az utcai feszültséget. Ez a mozgalom Soros Györgytől jelentős támogatásban részesül. Bár Kamala Harris nem ért egyet minden követelésükkel, a feketék jogaiért küzdő szárnyat támogatja. A volt főügyésznő nagy barátja az LMBTQ mozgalomnak is, amely a szexuális kisebbségek és mindenféle eltérő nemi identitásúak jogaiért küzd. Olyan vidámnak és önfeledtnek nem is láttuk Kamalát, mint az említett szervezet egyik rendezvényén. Milyen véletlen, ezt a mozgalmat is segíti pénzzel Soros György alapítványa. Már a választások után készült egy nagy mosolygós kép a leendő alelnökkel, amelyen Alex Sorossal, a milliárdos fiával örvendezik. A milliárd dolláros vagyon örököse, aki maga is homoszexuális, még a választások előtt „tollba mondta” egy véleménycikkét, amelyben meghatározza, hogy Joe Bidennek milyen külpolitikát kell megvalósítania. A megválasztott jelölt már jelezte is, hogy számára az LMBTQ-jogok alapvető emberi jogok, amelyekért harcolni fog.

Több amerikai elemző írásában is előfordul az a feltételezés, hogy Bidenre csak azért volt szükség, hogy megnyerje a választást, ő egy báb. Egy-két év múlva romló egészségi állapotára hivatkozva lemond, és akkor Kamala Harris lép a helyébe. Így általa a Soros család is elérné fő célját, befolyást gyakorolhat a világbirodalomra. Mások ezt vitatják, szerintük fel lehet úgy tuningolni az idős elnököt, hogy akár négy évig is kihúzza. Most már csak az a kérdés, hogy ki követi őt a következő választásokon: Kamala Harris vagy a rendkívül népszerű Michelle Obama, feltéve, ha mégis megjön az étvágya a hatalomra.