Amely ráadásul hasonló nyelvi alakot hozott létre, vagy másként elhasonult, „félrelépett” alakot, azaz egy korábbi, már meglévő és bejáratott szót kicsit továbbalakított, és ezzel némi zavart, bizonytalanságot okozott, sőt, ahogy láttuk, már egy versikébe is bekerült.
Vajon baj-e az, ha egy idegen nyelvi kifejezést nem a klasszikusoktól, hanem újabb nyelvi hatásként veszünk át? A nyelvi átvétel szempontjából mindegy. Nyelvünkben mindkettőre van példa, és nem lehet azt mondani, hogy az egyik irány helyes, a másik helytelen. Esetünkben azonban van már átvett és meggyökeresedett, szótározott forma: hipokrita. És ezt a hagyományos formát változtatja meg az újabb analógiás átvétel: hipokrata.
Mondjuk, ez legyen a legnagyobb bajunk. De azért az internetes magyar szövegekben előforduló formák zűrzavara jelez valamit. Például a hagyományos formák használatának gyöngülését, új, erőteljes nyelvi hatások megjelenését, az egyre terjedő tájékozatlanságot, s talán – ki merem mondani – a nyelvünk, nyelvhasználatunk bomlási tendenciáját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!