Egy versfaragó egyetemista elküldte nekem a verseit. Nem tetszenek, különösen, ha még nyelvhelyességi hiba is tarkítja egyiket-másikat. Például: „A boldog békeidő lenyomata, / Kaméleonként élő hipokrata”. A lenyomata – hipokrata rím akár jó is lehetne, csakhogy ez helyesen így van, s akkor már nem annyira tökéletes a rímpár: lenyomata – hipokrita.
Vagy én tudom rosszul? Az interneten keresve kiderül, hogy bizony nagyon sok a hipokrata (írásom időpontjában, 2020 végén csaknem kilencvenezer), és ennél kevesebb a szabályos hipokrita (74 ezer). Ráadásul a nagyon „okos” és egyetemistáim által is gyakran látogatott internetes szótárak, értelmezések is inkább hipokratáznak. Például: „Hipokrata világ ez, ösztön és kényszer, bámulom a tömeget, már semmit sem érzek”, „Hipokrata, saját maga törvényen felül áll, nektek azt mondja, a jó kommunikáció és a csapatmunka nagyon fontos számára, de ő maga szavaival ellentétesen cselekszik”. Helyes használat: „A hipokrita veszélyes, hataloméhes, haszonleső, rosszindulatú, gátlástalan, hazug, képmutató érdekember, aki felszínes kedvességével áskálja be magát az emberek szívébe.”
Mi történt? Nyelvi változás? Előbb menjünk vissza a forrásokhoz, s ebben még mindig a legjobb a neves kiadó által megjelentetett, lektorált idegen szavak szótára. Abban bizony nincs egyetlen hipokrata sem, csak hipokrita és hipokrízis. A hipokrita: képmutató, álszent, magát tettető. A hipokrízis pedig: képmutatás, álszentség, tettetés. De miért? Azért, mert görög eredetű szó, a hüpokrinomai (szerepet játszik, színlel) igéből és ennek főnévi származékából (hüpokriszisz – színjátszás, színlelés). Vagyis eredetileg nincs itt semmilyen „a” hang. A kriszisz nem kraszisz. De kilencvenezer adat mégiscsak szavazás. Persze rossz szavazás.
Vajon miért lett az egyszer már meghonosodott, szabályos, szótári hipokrita alakból hipokrata? Nem nehéz rájönni, hogy a szabályos hipokrita alakra hathattak az ugyancsak görög eredetű -krata utótagú szavak: demokrata, arisztokrata, plutokrata, bürokrata, sőt: demo-plutokrata. Gyanakvásom másik tárgya Hippokratész és a közismert hippokratészi (orvosi) eskü. Bár ennek semmi köze a hüpokrisziszhez, ez ugyanis a lóval kapcsolatos (hüpposz – hipposz: lóban erős). De a hasonló hangzás hatással lehet a félrehallókra. Még inkább angol nyelvi hatásra gyanakodhatunk. Az angolban ugyanis létezik az ugyancsak vitatott helyességű hipocracy, s ez valószínűleg mindennél erősebben hathatott a magyar hipokritára, s átalakította hipokratává. S mivel ma már a görög–latin műveltség csökken, az angol nyelv hatása pedig erősödik, valószínűleg megtaláltuk a magyarázatot: újabb angol nyelvi hatásról van szó.