Bosszuló Hunnia

Akadt egy önérzetes hazánkfia, aki bátran felemelte tiltakozó szavát a tervezett barbarizmus ellen.

(Nemzeti Ujság, 1920. december 31.)

*

Beszélgettem egy pesti orvosfogásszal, aki a következőkben tárta fel a fogászat súlyos helyzetét:

– A mi munkánk ma egyike a legdrágábbaknak. Ennek elsősorban az anyaghiány, másodsorban a meglévő csekély anyag mérhetetlen drágasága az oka. Hogy csak az aranyat említsem, a fogászatnál használt 23 karátos arany gramja a békebeli 3 korona helyett 300, ez az ár azonban pillanatról-pillanatra emelkedik. Így természetes, hogy egy aranyhíd, mely valaha 50–150 koronába került, ma 10 000, egy arany fogkorona pedig 10 korona helyett minimálisan 1000. Ma tehát már igen kevesen csináltatnak aranyfogat, sokan beérik külföldről érkező hamis és a célnak többé-kevésbbé megfelelő öntvényekkel.

A helyzet az egyéb fogak terén sem vigasztaló. Platinastiffel ellátott porcellánfogak például azért nem készülnek, mert platina nem kapható, régi pacienseink nagy része pedig régi fogsorát zsibárusoknak adja el, fogankint 55 koronáért, holott csak a bennük lévő platina értéke 75 korona. Ezeket a vásárokat illetékes helyen meg kellene akadályozni. A nyers porcellánfog is drága. Ma reggel még 30 koronába került, estére már 45 koronára emelkedett. Úgy, hogy ma a legegyszerűbb fogsor foganként 250 korona.

[…] A helyzetet súlyosbítja az, hogy ma igen nagy feladatok várnak a fogászatra. Az orosz foglyok közöl azok, akik a Murman-vasutnál dolgoztak, majdnem kivétel nélkül mind fog nélkül jöttek haza, mert egy járványos foghúsbetegség pusztított közöttük. Ezek egy része magánúton készítteti el fogsorát, sokan azonban a rokkantügyi és népjóléti intézményekre vannak ráutalva.

(Magyarország, 1920. december 31.)

*

És rám nézve kecsegtetőn kezdődik ez az uj esztendő. Hogy miért, elmondja egy alábbi cikk, a melyben olvasható, hogy egy fiatal, tizenkilenc éves mágnás, egy Esterházy-ivadék, hallván a válságról, a mely a magyar tudományt s benne a nemzeti kultúrát fenyegeti, egy negyedmillió koronát ajánlott fel az Akadémiának a magyar tudomány szolgálatára.

Ez a testben és lélekben viruló, a legszebb magyar történelmi hagyományok glóriájától körülsugárzott fiatalember jelképezi nekem az új esztendőt. Kedves, serdülő, ép és szép gyermeknek szokták ábrázolni az uj évet. Mintha ez a reménythozó fiú toppant volna elénk a fiatal Esterházyban. Nem kell csüggedni, itt vagyunk mi, fiatalok, uj nemzedék, a kik át fogjuk venni a hazát az ó-esztendőtől, és nem jövünk sem üres szívvel, sem üres fejjel, üres – kézzel. Tudunk áldozni, tudunk dolgozni és készek is vagyunk rá, a hazáért.

(Budapesti Hírlap, 1921. január 1.)

Az idézetek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár