Szlalommester

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Boris Johnson hazájában mennybe ment a Brexit-tárgyaláson elért eredményének köszönhetően, egyesek churchilli tulajdonságokat felvillantó politikusról kezdtek beszélni. De az ­Európai Unió részéről négy és fél évig tárgyaló Michel Barnier-nak is kijárna – ha lenne ilyen – egy Mr. Európa­ díj. Ám őrá hazájában, Franciaországban várna egy újabb embert próbáló feladat.

Pósa Tibor
2021. 01. 09. 17:08
European Union's chief Brexit negotiator Michel Barnier attends a meeting of the COREPER in Brussels
Michel Barnier (balra), az Európai Unió Brexit-ügyi főtárgyalója Brüsszelben, 2020. december 25. Mit hozott a Mikulás? Fotó: POOL New Forrás: Reuters
Véleményhírlevél

Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Michel Barnier (balra), az Európai Unió Brexit-ügyi főtárgyalója Brüsszelben, 2020. december 25. Mit hozott a Mikulás?
Fotó: Reuters

Lekezelés nélkül

Ciprus a területén lévő két brit haditámaszpont miatt aggódott. Német- és Franciaország, Hollandia éberen figyeltek a kialkudott versenyfeltételekre. A közép-európai országoknak fontos volt, hogy a brit vízumpolitika ne ártson polgáraiknak. Tizenegy ország tengeren határos Nagy-Britanniával, őket a halászat érdekelte különösen, és akkor még nem beszéltünk Írország kérdéséről.

Végül is megtalálták azt a megoldást, amellyel mindenki elégedett lehet. Az Európai Unió egységéről volt szó. „Az EU – különösen Nagy-Britannia nélkül – nem korlátozódhat a német–francia tengely közti párbeszédre – állapította meg a tárgyalásait összegezve Barnier. – Az a meggyőződésem, hogy az unió minden tagállama valamit hozzáad a nagy egészhez. Nem kell felsőbbrendűen kezelni másokat, és akkor az egységet meg tudjuk őrizni.” Tavaly év végén az utolsó előtti pillanatban létrejött a londoni kormány és az ­Európai Unió közti megállapodás. Ezt mindkét fél örömmel nyugtázta, nem kell ellenségesen nézniük egymásra. Michel Barnier és csapata ebből tagadhatatlanul kivette a részét. Egyből eszébe jutott az elemzőknek, hogy mivel sikeresen lezárta négy és fél esztendős küldetését az Európai Unió­ban, mi lenne, ha elvállalná a francia mérsékelt jobbközép egységesítését, a viták elsimítását, ami együtt járna a 2022-es elnökválasztáson való indulással. A Le Figaro interjújában nekiszegezte a kérdést. A legfontosabb az, hogy nem mondott nemet. De igent sem. Arra hivatkozott, hogy az utóbbi esztendőkben elszakadt a francia belpolitikától, és alaposan tájékozódnia kell.

Összekevert kártyák

Kis túlzással a francia jobbközép romokban hever. Amióta 2017-ben kilőtték jelöltjét, François Fillont, aki toronymagas esélyese volt az előző elnökválasztásnak, csak keresi a helyét a politikai életben. Egyetlen személyt sem tud felmutatni, aki összefogná a Köztársaságiakat, a Les Républicains-t. Számos a jelentkező, de ők csak átmeneti figurák, egyikük sem bír olyan politikai tekintéllyel, mint jelenleg Barnier. De még így is viszonylagos sikert érnek el a különböző választásokon, mert a francia szavazótábor többségé­ben jobboldali párti. Csak volt itt egy apró csalás: Emmanuel Macron 2017-re összetákolt pártja jócskán lecsípett a jobboldalból, és a baloldalt majdnem teljes egészében felfalta. Sok jobboldali politikus állt be a kormányába, amivel az elnök teljesen összekeverte a kártyákat, a választó nem igazán lát tisztán. Jött egy fiatalember, aki baloldali eszméket képviselt, most meg az Élysée uraként jobboldali húrokat kezd pengetni.

Michel Barnier hazafinak és elkötelezett Euró­pa-hívőnek tartja magát. A másodikért sokan a saját közösségében is bírálják: túlságosan el van kötelezve Brüsszelnek. Őket kellene meggyőznie arról, hogy a kettő együtt is megy, nem feltétlenül kell feladnia az egyiket. Jelenleg ő az a személy, aki felülemelkedve pártján azon túl is képes szavazatokat nyerni. Ez pedig kulcsfontosságú a végső elszámolásnál. Számosan buzdítják, hogy vegye ki a részét a mérsékelt jobboldal feltámasztásából.

Mint apa és fia – tűnődött el a Le Temps svájci napilap újságírója Barnier és Macron egy-egy képe felett. Egyikük 1951-ben, a másik 1977-ben született. Mindketten sportos testalkatúak, ez ma már alapvető követelmény elnökválasztáskor. Az egyik a hűség mintapéldája, a másik a vakmerő opportunizmus királya. Az egyik sikeresen lezárta politikai küldetését, a másik most gabalyodik bele. Ha az egyik lelket lehel pártjába, a másik talajt vesztetten vár az elnökválasztásra. A francia jobbközépnek nem szabadna ismét elherdálnia ezt az esélyt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.