Zrínyi Amerikában

Azok számára, akik a csendőrség múltjának feltárásával foglalkoznak, rendkívül jelentős ez a forrásanyag.

20210209 MN Budapest Veritas Kutató Intézet Szakály Sándor főigazgató Magyar Nemzet fotó:Mirkó István

Fotók: Mirkó István

Legújabb szerzeményük, a csendőrgyűjtemény is különleges, emellett létrehozójának élete is kalandos. Kőrössy Zoltán csendőr századost és családját a szétesett Német Birodalom területén érte a második világháború vége. Zoltán fia, az adományozó is egy itteni amerikai gyűjtőtáborban, Pockingban született 1946-ban második gyermekként. Kőrössyék ezt követően – számos katona- és csendőrcsaládhoz hasonlóan – áttelepültek az angol zónába, ahonnan 1949-ben kivándoroltak az USA-ba. Az új hazában a családfő sokféle munkakörben kipróbálta magát, mígnem sikerült elhelyezkednie az emigráns magyarok életbiztosító társaságánál, a Magyar Református Egyesületnél, ahol nyugdíjba vonulásáig kitartott.

Az adományozót édesapja emléke késztette arra, hogy gyűjteni kezdje a magyar katonasággal és csendőrséggel kapcsolatos emlékeket. Később önálló honlapot is létrehozott, amelyen bárki által elérhetők gyűjtőszenvedélyének, kutatásainak bizonyítékai. Nem mellékes, hogy iskolai tanulmányainak befejezése után nyolc esztendeig maga is katonáskodott, az USA haderejében szolgált. Magyar feleségével és négy gyermekével Washington DC mellett telepedett le. László fia, aki egyetemi oktató, sok mindenben követi példáját. Kiemelkedő teljesítményeinek egyike, hogy lefordította angol nyelvre Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmét, amelyet neki köszönhetően az Egyesült Államokban és Angliában is oktatnak bizonyos egyetemeken.

– Nem jellemző, hogy odaát, a nyugati világban ilyesmit olvasnának, de aki a XVII. századdal foglalkozik, az most már ott is érdeklődéssel forgathatja ezt a remekművet – mutat rá Szakály Sándor.

Szakály Sándor
Fotó: Mirkó István

Kőrössyék ajándékozásának több mint fél évszázadosak az előzményei. A második világháború után külföldre kényszerült csendőrök 1947-ben alapították meg a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséget, amelynek kezdetben a csendőrök és családjuk segítése volt a fő feladata, majd rátértek a testület múltjának feltárására, megismertetésére. Célul tűzték ki azt is, hogy értékeiket a jövő rendvédelmi szolgálatai számára hasznossá, használhatóvá tegyék. Meglátásaikat a Bajtársi Levelekben kezdték publikálni, az anyaországból magukkal hozott relikviáikból pedig 1970-ben megnyitották Torontóban a Magyar Királyi Csendőr és Vitézségi Múzeumot, amelynek működtetését 1984-ben a helyi Magyar Ház vette át. A gyűjtemény 1999-ben a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumba került, ahol időszaki kiállításon mutatták be.

Mivel a külföldön élő csendőrök, illetve leszármazottaik önálló kiállítóhelyet is szerettek volna idehaza, megkeresték az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vezetőségét, amely nyitottnak mutatkozott az ötlet felkarolására, kivitelezésére. A kezdeményezők úgy gondolták, az itteni skanzen ideális helye lehetne a csendőrtárlatnak, hiszen az őrsök épületei hatvanöt éven át hozzátartoztak a magyar falvak arculatához. Az ópusztaszeri csendőrszoba végül magánszemélyek és társadalmi szervezetek támogatásából valósult meg az emlékpark központjában lévő községházán, Vincze Gábor történész tervei alapján, az eredeti tárgyak másolatainak felhasználásával. Létrejöttében a Magyar Királyi Csendőrség Hagyományőrző Közössége is jelentős szerepet vállalt. Ezt a tárlatot válthatná fel az a csendőrőrs, amelyben a Veritas által nemrég átvett anyag is hasznosulna.

A Kőrössy család, mint fogalmaznak, munkáját eddig is a magyarság érdekében végezte, a jövőben is tartani fogja magát ehhez. Számukra az egykori Magyar Királyi Csendőrség jelmondata az irányadó: „Híven, becsülettel, vitézül!”