1741. március 13. Európa lángokban áll. Miután VI. Károly német-római császár meghalt, úgy tűnt a Pragmatica Sanctio is vele hal: Poroszország, Franciaország, Bajorország és Szászország is hadat üzent az ifjú Mária Teréziának. A háború a Habsburg Birodalom szétesésével fenyegetett. Ebben a viharban látott napvilágot a várva várt fiú trónörökös, József Benedek, aki fél évszázad múlva mint „kalapos király” írja be magát a történelembe. […] Az osztrák örökösödési háború 8 éve alatt kezdődött a csecsemő József főherceg „politikai pályája” is. A birodalom szétesését megakadályozandó, Mária Terézia a magyar nemesekhez fordult segítségért. Ezt meg is kapta az „Életünket és vérünket…” felkiáltással a pozsonyi országgyűlésen. A hagyomány szerint, a királynő gyászruhában, a karján ülő Józsefet „ajánlotta” a magyar nemeseknek (és a rossz nyelvek szerint még meg is csípte fiát, hogy annak sírásával a jelenet még meghatóbb legyen.) […] Szülei már 14 éves korától bevonták társaságukba, nem sokkal később már az Államtanács üléseit is látogathatta. Nem volt titok, hogy a fiú „beporosodott múmiák gyülekezetének” nevezte a tanácsot. […] Már első lépésével meglepte a magyar rendeket: hogy ne kelljen esküt tennie, nem koronáztatta meg magát, és nem hívta össze az országgyűlést. Elsőként a vallás és egyházpolitika terén kívánt újítani […] Feloszlatta a szerinte nem „hasznos” munkát végző szerzetesrendeket (1782). Uralkodása alatt több mint 6200 rendeletet adott ki, átlagosan minden hétköznap kettőt! Nem csoda, ha sem közvetlen környezete, sem alattvalói nem tudták már követni a császárt, és egyre jobban előtérbe kerültek az elégedetlenkedő hangok.
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.