Napra pontosan hat évvel a bemutató után online térbe költözött a Nemzeti Színház előadása. Fábri Zoltán 1956-os kultikussá vált filmjének színpadi adaptációja eddig hatvan alkalommal repítette el a közönséget azon a bizonyos körhintán.
Amikor először láttam a darabot, épp annyi idős voltam, mint a történet szerint Pataki Mari. Mellettem a nagymamám ült, aki pedig a film megjelenésekor volt egykorú a vurstliban önfeledten szaladgáló lánnyal. Különböző generációkat képviselünk, mégis mindkettőnket magával ragadott a színpadon teremtett miliő.
Már rögtön az első jelenet grandiózus látványvilága beránt a történetbe. Hasonló érzés, mint kisgyerekként a vidámparkban mit sem sejtve felülni a körhintára, majd a hirtelen adrenalinlökettől fellelkesülve újra és újra sorban állni. Mi is ott érezzük magunkat a vurstli forgatagában, kezünkben a szív alakú mézeskaláccsal, a színes lufival. Az illúziót a Mari apját játszó Varga József töri meg ellentmondást nem tűrő kijelentésével: ,,A lányt akkor kell adni, amikor kérik.” Igen ám, de mégis mi történik, ha a lánynak egyszerre két udvarlója is akad? Egy vagyonos, befolyásos kérő, akihez a családot anyagi érdekek fűzik és egy rokonszenves fiú, aki biztos megélhetést ugyan nem, de sírig tartó szerelmet annál inkább ígér.

mű próbáján, 2015. február 18. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Vidnyánszky Attila rendezése főként a személyes sorstörténeteket hangsúlyozza, az előadást mégis körülölelik a paraszti világ hagyományai. Nem, ez nem éppen a legtalálóbb kifejezés, mert Marit az a közeg sokkal inkább fojtogatja, mint öleli. Meglehet, hogy a szerelem érzése nem változik, mégis jelentős különbség, hogy az ötvenes években egy eladósorban lévő lány nem maga dönthette el, hogy kivel ül fel a körhintára.
Törőcsik Mari és Soós Imre legendás alakítása után azt gondolnánk, hogy nehéz új főszereplőket a szívünkbe zárnunk, de Szász Júlia és Berettyán Nándor úgy nyúlt a karakterekhez, hogy a film elkötelezett rajongóit se érje csalódás. Mari tiszta, gyermeki bája és Máté egyenes, vakmerő jelleme a színpadon is éppúgy érvényesül, mint a filmvásznon. A két fiatal között kibontakozó érzelmek közé csak a Farkas Dénes által játszott Sándor és a kor íratlan törvénye, a ,,föld a földdel házasodik” alapelv próbál meg beférkőzni.