Történelmi leckék

Európa térben és időben legterebélyesebb katonai hagyományőrző rendezvényére készülnek a 32. Tavaszi Emlékhadjárat szervezői. Bár a járványhelyzet alakulása számos tervüket­ felülírhatja, a II. Huszár és Katonai Hagyományőrző Ünnepet biztosan megtartják Pomázon. Az 1848–49-es szabadságharcot felidéző emlékmenetet tavaly vették fel a kiemelkedő nemzeti értékek közé.

A tápióbicskei csata felelevenítése 2017 áprilisában Fotó: Ujvári Sándor Forrás: MTI/Ujvári Sándor

A huszárok, a vadászok, az ulánusok, a dragonyosok és a lövészek rohama egy teljes napig tartott a nézőközönség nagy örömére. Később ezt rendszeresítették, tökéletesítették.

A csatajátékok úttörői azonban nem angolok, nem is belgák, hanem amerikaiak. Ők jöttek rá leghamarabb, milyen sokan bolondulnak az ilyenfajta történelmi leckékért. Azóta, hogy 1926-ban John D. Rockefeller elhatározta, visszaadja Williamsburg történelmi atmoszféráját, az egykori amerikai brit gyarmati főváros pont úgy él, mint a XVIII. században. A turistalátogatások idején az összes williamsburgi korabeli ruhát visel, így kelti életre a hajdani várost.

A városházán a gyarmati zászló lobog, a lőporraktár előtt őrség áll. Jóval nyugatabbra, Texasban Alamo erődje kerül minden hétvégén az ostromlók kezére.

Az 1980-as években Magyarországon is alakulni kezdtek a hatóságok gyanakvásától kísért olyan civil egyesületek, amelyek a magyar katonai hagyományok ápolását tűzték ki célul. Megnőtt az érdeklődés a régi egyenruhák, fegyverek, a hadtörténelem iránt. A Történelmi Lovas Egyesület 1985-ben kezdett emléktúrákat vezetni középkori és 1848-as öltözetben, a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság 1989-ben már nemzetközi huszártalálkozót szervezett.

Ezen kezdeményezésekből nőtt ki a Tavaszi Emlékhadjárat. A különleges helyzet miatt az idei, a harminckettedik két hónapos csúszással indul, ami részben jó hír, hiszen a koronavírus-járvány miatt tavaly csak egy póteseményre szorítkozhattak. A programsorozat első szakasza, a nagy hadviselés május 29. – június 8. között zajlana, ezután következne, de szintén júniusban a Felvidéki Tavaszi Emlékhadjárat, amelynek dátuma – a szlovákiai védelmi intézkedések miatt – elégé bizonytalan. Budavár bevétele a harmadik héten lenne, június 26-án. Ha mindez nem valósulhatna meg, a II. Huszár és Katonai Hagyományőrző Ünnepet akkor is megtartják júliusban a pomázi Magyar Várban.

Lovassági, tüzérségi ismeretek

– Ez a program tavaly is remekül sikerült. A kérdés az, hogy csak egy hétvégén találkozzunk, vagy kapcsolódjunk be a helyi ötnapos táborba. Az anyagiak majd eldöntik – mondja Fülöp­ Tibor Zoltán, a 32. Tavaszi Emlékhadjárat rendezvényigazgatója. Úgy véli, a közösségük nagyon megsínylené, ha idén is le kellene mondaniuk bizonyos rendezvényeket, hiszen csorbulnának az emlékek, márpedig leginkább ezekből építkezhetnek a következő hadjáratok.

Egyelőre még senki sem jelezte, hogy nem venne részt a túrán azok közül, akikre számítanak. Az a hetven, nyolcvan vagy akár száz lovas, amelyik Hatvan és Isaszeg között szokott menetelni, biztosan megjelenik. Többnyire huszárokról és szabadcsapatosokról van szó. Idén ezt kétnaposra és sok résztvevősre tervezik, hiszen a több hónapos bezártság után már nagyon sokan vágynak arra, hogy megmutassák magukat. A társaság Isaszeg után válik majd ketté. A fősereg Vác felé megy, a másik a mogyoródi hadművelet irányába. A csapatbemutatók lovasokkal, gyalogosokkal, tüzérséggel egészülnek ki.

Gyalogsági, lovassági és tüzérségi ismeretekből az egyesületek saját maguk fognak felkészülni a csatákra. Az összeütközések előtt megbeszélést tartanak, megvitatják a koreográfiát. Két lehetőség közül választhatnak: vagy megpróbálják követni az egykori összecsapás menetét, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe a történelmi örökséget, hanem azt mondják, rendeznek a hatvani csata emlékére egy bemutatót. Ez azért szemléletes példa, mert a hatvani küzdelem a városban zajlott, ennek hiteles rekonstrukciójára tehát nincs mód. A megfelelő tudás önálló elsajátítása mellett a csapatoknak a felszerelésükről is gondoskodniuk kell.

A Tavaszi Emlékhadjárat azonban nem a felsoroltak miatt különleges. Attól egyéni Európa-szerte, hogy egy teljes hadjáratot rekonstruál, hangsúlyozza a rendezvényigazgató. Sajátos olyan tekintetben is, hogy erősen összefonódott a magyar népi hagyományokkal, hiszen épp a táncházasok voltak azok, akik a nyolcvanas években elindították. A népi hagyományok azóta folyamatosan jelen vannak a rendezvényen. Ez a csatlakozó települések részéről is megtapasztalható. Jászberényben például saját programjaikkal egészítik ki az emlékhadjáratot a néptáncosok. A katonai hagyományőrzők úgy vannak vele, ha felvonulnak huszárruhában vagy tüzérségi, gyalogsági egyenruhában, és azokat a dalokat énekelgetik, amelyeket a negyvennyolcasok, akkor a nótázásuk érzelmileg kiteljesíti a megjelenített régi világot.

A tápióbicskei csata felelevenítése 2017 áprilisában
Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Bemelegítés motorosokkal

A fiatalokat nem győzködik, nincs rá szükség. Aki akar, önként bekapcsolódik a hadjáratba. Ez annak köszönhető, hogy vannak egyesületek, amelyeknél már lezajlott a nemzedékváltás. Többféle módon történt ez. Például úgy, hogy a család is besegített, mivel az anya és az apa is foglalkozott katonai hagyományőrzéssel. Most viszont már a gyermekek viszik a prímet. Van, ahol nem a szülők, hanem a tévéből, a világhálóról, a való életből érkező impulzusok terelték a fiatalt ebbe az irányba. A csatabemutatók is annyira látványosak, hogy szinte mindenki részese szeretne lenni, aki szemlélőként vesz rajtuk részt.

A látvány mögött azonban hatalmas munka áll. A haditorna megszervezése legalább négy hónapot vesz igénybe. De csak azért ennyit, mert kialakult már a menete. Amikor például a szervezők egyike felhívja telefonon valamelyik települést, ott pontosan tudják, miről van szó. Akkor is tudják, ha nem postázzák ki decemberben az emlékeztető leveleket az önkormányzatoknak.

Fülöp Tibor Zoltán munkáját legfőképpen a Történelmi Lovas Egyesület vezetője, Bartos Dezső támogatja, de számos feladat hárul a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnökére, Székely Tiborra is. Pomáz esetében Herpai Sándorra, a Magyar Vár Alapítvány vezetőjére támaszkodhatnak. A felvidéki eseményeket Tárnok István fogja össze.

Az 1989. évi kezdet óta ketten állják folyamatosan a sarat: Fülöp Tibor Zoltán mellett Ferenczi­ János, a mogyoródi Sándor-huszárok egyesület vezetője, aki a mai napig lovon járja be a tavaszi hadjárat helyszíneit. Az első túra még nem volt számukra túlságosan megterhelő, hiszen kilenc lovas tette meg a Jászberény és Vác közti távot. Azóta sok minden megváltozott.

A fősereg hosszú idők óta Boldogról indul, mivel itt találtak lehetőséget arra, hogy letáborozzanak. Tiszafüreden is tartanak egy „bemelegítőt”, ez egy motoros katonai hagyományőrző találkozó, amely közvetetten kötődik a szabadságharchoz, hiszen a helyi Lipcsey-kúria történelmi esemény helyszíne volt annak idején.

A Vácig tartó menetben több csatáról is megemlékeznek, így a tápióbicskeiről, az isaszegiről, a váciról. Mivel Hatvan külön utakon jár, előfordul, hogy Hatvannál két csata is zajlik két különböző koncepció szerint, de persze nem egy időben. A budavári ütközetet lakott településen belül játsszák le. Mindegyiket több ezer érdeklődő követi figyelemmel. Régebben csehországi, lengyelországi részvevőket is hívtak, ám ők idővel elmaradoztak. Állandó visszatérők a határon túli egyesületek és a hagyományőrzők azon németországi és osztrák ismerősei, akik nézőnek jönnek. A harminckét év alatt egyetlen lovat veszítettek, komolyabb emberi sérülés nem történt.

– Egy időben úgy hirdettük meg a hadjáratot, mintha ez lenne Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénye. Ez azért tűnhetett furcsának, mert ha valaki egy olyan területen látta a csapatokat, ahol egy részük átvonult, elgondolkodhatott azon, mitől lenne ez a legnagyobb. Ezért inkább azzal kezdtük reklámozni, hogy Európa térben és időben legterebélyesebb katonai hagyományőrző rendezvénye – részletezi Fülöp Tibor Zoltán, és felsóhajt. A korlátozások miatt ugyanis idén tavasszal viszonylag sok szabad idővel rendelkezik, ám öröm helyett számára ez rémálom. Úgy van vele, inkább vállalja azt az „igát”, amely a tavaszi hadjárat megszervezésével jár. Ennél szebb feladat nem igazán adódik számára.

Az emlékmenetet tavaly vették fel a Magyar Értéktárba a kiemelkedő nemzeti értékek közé. Most azon dolgoznak, hogy hungarikummá minősítsék.