Végtelenül bonyolult

A hallgató hallgatók hallgatójukkal hallgatót hallgathatnak…

Balázs Géza
2021. 04. 02. 19:04
null
Nyíregyháza, 2011. október 21. Egy résztvevõ koszorút helyez el Nyíregyházán a Krúdy emlékmûnél a Bessenyei téren, Krúdy Gyula író születésének 133. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A közútjainkon feltűnő „horrorkaravánok” egyikét így jellemezte valaki: autót szállító autószállítót szállító szállítóautó. Mit mondhatunk erről nyelvtanilag? Azt, hogy ötszintű szószerkezetlánc. Alaptagja egy főnév (szállítóautó), ennek sorozatos, láncszerű további alárendeltjei: szállító (minőségjelző), autószállító (tárgy), szállító (minőségjelző), autót (tárgy). Deme László a grammatikai végtelenítés példájaként mutat be hasonlókat: a végtelenségig folytatható ige-főnév-igenév-főnév… típusú kapcsolatokat. A felfoghatóság, megértés határát a hétszintű szerveződésben látja: „A kertben talált macskával játszadozó gyerekek kacagását hallgatva ült.” Az efféle, a szintmélységeket korlátlanul szaporító megfogalmazásmód érthetetlen – különösen az élőbeszédben, mondjuk rádióhírek hallgatásakor. Tréfából azonban magunk is gyártunk efféle bonyolult, sokszintű alárendeléseket. Például: Az online online-jának az online-ja… Vagy:

A hallgató hallgatók hallgatójukkal hallgatót hallgathatnak… Ez a szerkesztésmód a láncolatos birtokviszonyra emlékeztet, amelynek elrettentő történelmi alappéldája: a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára nyilatkozata.

De nemcsak a többszintű szószerkezetlánc, a láncolatos birtokviszony, hanem a mondatszintű folyamatos mellérendelés is vezethet ilyen bonyolult megoldásokhoz. A Fülöp-szigetek egyik szigetén lévő vulkánt – a világ legalacsonyabban fekvő, még működő vulkánját, a Taalt – így szokták végteleníthető szójátékkal bemutatni: „Van egy Fülöp-szigeteki sziget, abban van egy tó, abban a tóban van egy sziget és abban is van egy tó, abban pedig egy újabb sziget található.” A mondat megértése nem egyszerű, de igaz: maga a Fülöp-szigetek egy szigetcsoport, ott van egy sziget, abban van egy tó, és azon is van egy sziget stb… A vulkán is igaz, mert nemrégiben kitört.

A láncolatos birtokviszony, de minden hasonló többszintű szószerkezetlánc, valamint sokszoros mellérendelés a grammatikai végtelenítést is szolgálja.

A magyar grammatika ismer zárt és nyitott szerkezetű mellérendelést. A nyitott szerkezet a végtelenségig folytatható. Idézett példáim részben tréfás eredetűek, részben a világunk túlbonyolításából fakadnak. Ha azonban a jelenség mélyére nézünk, messze időkbe vezetnek vissza bennünket. Merthogy hasonló módon szerkesztve beszélnek az öt-hat éves gyerekek. Élénk fantáziájukból fakadóan és akkor…, és aztán… kötőszavas végtelenített mellérendelő összetett mondatokat alkotnak, csak győzzük követni őket. Ez az áradó beszéd a nyelv ősi funkcióját idézi. Hasonló ehhez az idők homályába vesző halotti sirató, „jajos ének”, a zaklatott, ritmikus, spontán lamentáció.

Nem véletlenül mondja Hamvas Béla és Várkonyi Nándor, hogy az ösztönös gyermeki beszédmód mellett a költők őrizték meg és tartják fönn a nyelv ősi, teremtő funkcióit.

Mert ez a grammatikai végtelenítés jelenik meg például Krúdy Gyula költői leírásaiban. A hasonlító minthaszerkezeteknek erre a funkciójára ­Gáspári László hívja fel a figyelmet: „Az időjárás esősre fordult, hosszú, nedves fonalak ereszkedtek alá végtelen folyamatossággal, az elhagyott kertben különös hangok támadtak a bokrok és a fák között, mintha sóhajtozna valaki…” (Itt a kváziszint beépül a tulajdonképpeni cselekménybe, s most ebben kap egy újabb megokolást, hogy a végtelenített időben állandósítsa a hangulatot.) „Az elhagyott kertben mintha megnövekedtek volna a láthatatlan lények, amelyek hosszadalmas esőzések alkalmával születnek a nedves bokrok alatt: olyan hangosan sóhajtoztak, fázósan mormogtak, mintha örökidőre birtokukba vették volna a kertet.” És idesorolhatjuk korunk irodalmából a vesszők és pontok nélküli végtelen mondat- és gondolat­áramlást is, amely végső soron az idő végtelenségére, az öröklétre kell hogy figyelmeztessen bennünket.

Kiemelt kép: MTI/ Czeglédi Zsolt

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.