Tíz fa

A beton- és tégladzsungelben élők talán soha nem értékelték jobban a zöldfelületeket, mint a koronavírus-járvány idején. A lezárások alatt a városlakók szerte a világon városi parkokban (is) keresték a nyugalmat és a ­kikapcsolódást – és szegték meg sokszor a szabályokat.

Egyre több szakember tanulmányozza a természetnek az emberek mentális egészségére gyakorolt ​​hatását. Ezek a kapcsolatok összetettek és még nem teljesen feltártak, de annyi bizonyos, hogy az embernek szüksége van a szabad levegőre, a zöldfelületre. A témáról összeállítást megjelentető New Scientist portál arra hívta fel a figyelmet, hogy evolúciós léptékben a városi élet új találmány – a legrégebbi városok csak mintegy hatezer évesek. Az ENSZ adatai szerint alig több mint egy évtizeddel ezelőtt lett az emberek többsége városlakó. A városiasodás azóta is dinamikusan nő, 2050-re tíz emberből hét városokban él majd.

Ez a hatezer év nem volt elég ahhoz, hogy kiölje belőlünk a természethez és a zöldterületekhez fűződő vonzódást. 1984-ben Edward O. Wilson biológus erre a kapcsolatra építette biofília hipotézisét. Elképzelése szerint az a környezet, amelyből kiemelkedtünk, agyunkat arra formálta, hogy pozitívan reagáljon az erdőkre, szavannákra, füves síkságokra, azaz olyan természeti képződményekre, amelyek elődeink túlélését segítették. Wilson érvelése szerint a természetben jól érezzük magunkat, hiszen az embernek szüksége van a változatosságra és sokféle ingerre. Akár ez az oka, akár nem, az elmúlt években több olyan kutatás látott napvilágot, amelyek szoros összefüggést találtak a természeti környezet és a fizikai, mentális egészség között. Aki sok időt tölt a természetben, az jobban alszik, kevesebb stresszt él meg, és a negatív érzelmek is ritkábban kerítik hatalmukba.

A zöld környezetben való tartózkodás fokozza a figyelmet, javítja a memóriát és a kreativitást. – A bizonyítékok egyértelműek – mondja Marc Berman, a Chicagói Egyetem pszichológusa.

Az Egyesült Királyság Shetland-szigetek néven ismert részén 2018 óta az orvosok természetben végzett tevékenységeket írhatnak elő, például madármegfigyelést és tengerparti sétákat a rossz mentális egészségi állapotú, a stresszes, valamint a szív- és cukorbetegek számára. A szigetlakók nincsenek egyedül: egy 2019-es jelentés 28 olyan természetvédelmi jellegű beavatkozást sorolt fel, amelyeket különböző országokban használtak az egészség és a közérzet javítására, a szervezett kertészeti programoktól az erdei sétákig.

Svájci szakemberek idén arról írtak, hogy ha otthonunkból rálátunk egy zöldfelületre, kisebbnek érezzük a városi zajt. Minél közelebb vagyunk a zöldhöz, annál nagyobb ez a hatás. Azt is kimutatták, hogy a zöldfelületek közelében élő városlakók a távolabb lakóknál többet mozognak. Azt is el kell ismerni, hogy a zöldterületek látogatása nem feltétlenül jár együtt testmozgással, inkább a mozgásszegény tevékenységek, például piknikek színhelyei. Ezt se nézzük le, hiszen a társasági élet csökkenti a magányt, a szorongást és a depressziót. A vonzó zöld közterek katalizátorként szolgálják mikroközösségek létrejöttét.

A figyelem-helyreállítás elmélete szerint a mindennapos összpontosító gondolkodás lemerít, negatívan hat a hangulatunkra. A természetben rejlő ingerek széles skálája ellenben helyreállító környezetet biztosít, enyhíti a figyelemfáradtságot. Azaz irány a természet! A zöldfelületek hatása az egészségre című 2019-es előadásában Dúll Andrea, az ELTE Pszichológiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanára ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember számára fontos dolgok – vadállatok, barlang – evolúciósan, veleszületetten figyelemfelkeltők voltak, és ma is azok.

A városi környezet megtervezésekor vagy átalakításakor arra kell törekednünk, hogy maximalizáljuk a zöld terek előnyeit. Hogyan csináljuk ezt? Ne úgy, ahogy eddig tettük, hiszen Karl Evans, a Sheffieldi Egyetem ökológusa szerint az urbanizáció a globális kihalás egyik fő oka. Az Egyesült Királyság városaiban a zöldfelület körülbelül fele szorgosan nyírt fű. Zöld, de semmi köze a sokszínűséghez. – Ezt átalakíthatnánk rétekké, vagy több fát ültethetnénk – mondja Evans. A dél-angliai városi rétek tanulmányozása során csapata azt találta, hogy az emberek pozitívabban reagálnak a fajokban gazdag rétekre, mint a kaszált egyengyepekre. A szintén a Sheffieldi Egyetemen dolgozó Anna Jorgensen tájépítész arra a következtetésre jutott, hogy amit a városlakók, legalábbis az Egyesült Királyságban, a természettel való találkozásuk során leginkább értékelnek, az a változatosság. Anu Ramaswami, a Princetoni Egyetem környezetmérnöke szerint az embereknek zöldterületekre van szükségük. Ezt a felvilágosult várostervezés már szempontnak tartja. Legutóbbi ilyen előremutató bejelentés, hogy a jelenleg benzingőzben fuldokló párizsi Champs-Élysées-t zöld oázissá alakítják.

– A világjárvány megmutatta, hogy az elvártnál kevésbé férünk hozzá a természethez – mondja Marc Berman. Ez különösen igaz a leginkább rászoruló társadalmi-gazdasági csoportokra. Ennek oka – üzeni Anu Ramaswami –, hogy a zöld infrastruktúra – parkok, mezők, folyópartok – elérése jövedelemalapú. A Natural England egyik legfrissebb felmérése azt mutatta, hogy az alacsony jövedelmű családok gyermekei a pandémiában kevesebb időt töltöttek zöldterületeken, mint a magasabb jövedelmű családok gyermekei. Eközben Berman és munkatársai arra hívták fel a figyelmet, hogy ha csupán tíz fát ültetnek a nagyvárosok háztömbjei körül, az akkora hatással van az emberek egészségére és pszichéjére, mint ha háztartásonként tízezer dollárral többet keresnének.

Marc Berman szerint fontos, hogy a zöldfelületeket többcélúvá tegyék, így azok sokféle igényt kielégíthetnek. Épüljenek zöldtetők, növényfüggönnyel burkolt házak. Olyanok, amelyek utánozzák a természetben előforduló formákat. Az ilyen elképzelések megvalósítása azonban nem könnyű. Evans szerint hihetetlenül nehéz átalakítani a meglévő városokat, hogy megfeleljenek az ideálisnak. Jó példa lehet Kína, ahol a 2018-ban létrehozott Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztérium egyik alapvető célkitűzése a szennyezés elleni küzdelem, amit parkok, zöldfelületek és vadfolyosók építésével érne el. – El kell ismerni, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok sok kihívással néznek szembe a zöldebb városok építésében, de tanulhatnak a nyugati városok hibáiból – mondja Ramaswami.

Néhány kutató megpróbálta felmérni, hogy milyen mennyiségű természeti élményre van szükségünk az egészségünk érdekében. Egy 2019-es, csaknem húszezer angliai résztvevő bevonásával készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy hetente legalább 120 percet kell töltenünk a szabadban ahhoz, hogy egészségesnek és jó közérzetűnek érezzük magunkat. A brit ­Mathew ­White által vezetett exeteri egyetemi csapat azt találta, hogy a hatás heti kétszáz és háromszáz perc között csúcsosodik ki, ennél több „zöld” időnek már nincs érdemi hatása.

Oscar Wilde szerint „a természet kényelmetlen. A fű kemény, nedves, tele van szörnyű, fekete rovarokkal. Ha a természet kényelmes volna, az emberiség sohasem találta volna fel az építészetet.” Úgy tűnik, a betondzsungelben élő emberek számára fokozódik az igény a természet kínálta – olykor kényelmetlen – értékek iránt.

A világjárvány a szükséges változások katalizátora lehet. A zöldebb települések nemcsak javítják lakóik mentális egészségét, hanem a városi dzsungelünkön túli természet igényeire is ráirányítják figyelmünket.