Matriarchátus a tengeren

Kihnu szigetének területe 16,4 km² és alig hétszáz ember él rajta, négy faluban – és matriarchátusban. Mindez történelmi okok miatt alakult így.

A Kihnu szigetén élő nők a kulturális tradíciókat is őrzik Fotó: REUTERS Forrás: Reuters

Kihnu szigete Észtország nyugati partjai mentén található a Balti-tengeren.

Területe 16,4 négyzetkilométer, és alig hétszáz ember él rajta, négy faluban – és matriarchátusban. Mindez történelmi okok miatt alakult így.

Amint a bbc.com cikkéből kiderül: a helyi férfiak általában a tengert járták, hogy megszerezzék a napi betevőt – fókahúst és halat –, vagy külföldön néztek megélhetés után, és hazajuttatták a keresetüket, hogy abból kerüljön kenyér a család asztalára.

A nők viszont a szigeten maradtak, ellátni a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőket – és persze mindazt, ami a ház körül adódott.

Így nem csupán a kulturális tradíciók őrzőivé váltak, de olyan feladatok megoldásában is jártasságra tettek szert, mint az állatok tartása vagy egy rakoncátlankodó motoros szán megjavítása. Vagyis szerepük az élet minden területén meghatározóvá vált, legyen szó egy farm igazgatásáról vagy kézművességről, konyhaművészetről. Ami a kézművességet illeti: hagyományos szövőszékkel, helyi gyapjúból készítik a jellegzetes kihnu viseletet, az élénk színű, csíkos szoknyákat és a bonyolult mintákkal díszített pulóvereket. Az asztalra általában balti hering kerül tésztával, vagy éppen angolnaleves. A fókahús és a vízimadarak tojásával sütött sütemény különleges csemegének számít. Az édes tejleves pedig az esküvők egyik legfontosabb, elmaradhatatlan fogása.

A bonyolult ceremóniát – csakúgy, mint a temetést – asszonyok vezetik. A közösséget összetartó programok közül a zenélés és éneklés a leggyakoribb – a kihnu nők ősi, a kereszténység felvétele előtti időkből származó szövegeket és dallamokat is ismernek.

E sziget különleges tradíciói egy ideje már szerepelnek az UNESCO szellemi kulturális örökségének listáján, a szélesebb közönség mégis leginkább Anne Helene Gjelstad könyve kapcsán csodálkozott rájuk. A norvég újságíró ugyanis meghívást kapott egy helyi nő temetésére, és olyan mélyen megérintette az archaikus ceremónia, amelynek szemtanúja lehetett, hogy elhatározta: könyvben számol be a földdarab lakóinak életéről. Ez lett a norvég és angol szöveget egyaránt tartalmazó Big Heart, Strong Hands (Nagy szív, erős kezek), amely részletesen bemutatja a helyi asszonyok tevékenységét, ruházatát, konyháját és hálószobáját; interjúalanyai pedig beavatták abba, hogyan telnek a sziget hétköznapjai – és hogyan zajlottak a múltban, a Szovjetunió ötvenévnyi fennhatósága idején.

A Kihnu szigetén élő nők a kulturális tradíciókat is őrzik
Fotó: Reuters

A turisták inkább a tavasztól őszig tartó időszakot részesítik előnyben. Évről évre többen érkeznek, s fogyasztásukkal, költésükkel segítséget nyújtanak a sziget gazdaságának, amire annak igencsak szüksége van. A kirándulók jelenléte ugyanakkor nem kívánt kellemetlenségekkel is jár: a jövevények jó része nem csak a sziget lelkét adó kulturális örökségre érzéketlen.

Míg a helyiek tisztelik a természetet, így csaknem érintetlen állapotban hagyták a legelőket, a fenyőligeteket vagy éppen a part menti homokos részeket, a látogatók nem kerülik s nem kímélik e helyeket. Mindezt már az UNESCO is aggályosnak ítéli: honlapján a hagyományos kihnu kultúrát veszélyeztető tényezőként említi a jelenséget. A legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem az, hogy Kihnu népessége egyre öregszik és fogy.

A helyi nők ereje, ellenálló képessége az évszázadok folyamán már-már legendássá vált – nem ok nélkül –, ám a jelek szerint akad, amivel szemben ők is tehetetlenek.