A minden izében vértforraló bűntény ezerfelé ágazó szála, – mint már megírtuk – Gerzsány Mária kisteleki bábaaszszony köré csoportosul, aki a bűnösök elvetemült nemtörődömségével nézi a felásott hullákat, a férjei rothadásnak indult maradványait. Egy arcizma sem rándult meg a savószemü boszorkánynak, mikor szombaton a férje holttestét a szemeláttára kiemelték a földből, egy vonása sem árulta el, hogy ezt a bűzös hullát valamikor ölelő karjai között becézte, hogy júdás csókjával a másvilágba küldje … a többi közé. A szenzációs bünténysorozat a nyomozás folyamán mind szélesebb medret ás magának és piszkos hullámai jóval túlterjednek Kistelek határán. Belenyúlnak a szövevényes bűnügy szálai az Alföld nagyon sok községébe, mert a ravasz méregkeverő patikája messze földön hires volt. A nép babonás félelemmel nézett rá, földöntúli hatalmat tulajdonított neki és ha akármit is tudott a vén boszorkányról, nem árulta el, mert félt a boszujától. Ez a magyarázata annak, hogy Gerzsány Mária évtizedeken keresztül űzhette undok mesterségét, anélkül, hogy a törvény sújtó keze elérte volna. Különben is a legnagyobb körültekintéssel és raffinált ravaszsággal végezte bűnös üzelmeit. Senkit sem avatott be titkába, pokoli önállósággal üzérkedett. Csak azok tudtak a dologról, akik részesek voltak benne, akiknek okuk volt hallgatni Gerzsány Mari viselt dolgairól. Végre mégis kipattant a dolog. És ássák már a kisteleki telmetőben a sírokat, – a némán vádlók csontos ijesztő ábrázattal bizonyítják, hogy Gerzsány Mária ölelő karjaiból nem önként temetkeztek a nyirkos földbe, az örök sötétség és némaság birodalmába.