Indulás előtt a kollégákkal összeírtuk, mire is van szükség – a repülőjegyen, fogkefén, tusfürdőn és váltás fehérneműn felül természetesen… –, hogy felszállhassunk a Tokióba tartó gépre, s a helyszínen eleget tudjunk tenni a hat-, nyolc-, esetenként tizenkét órás beléptetési procedúrának, mire a szállodában végre megszabadulhatunk lelki és tárgyi terheinktől.
Íme, a lista: angolul a written pledge nevű, valójában japán nyelvű kötelezettségvállalás kinyomtatva; kétszeri PCR-teszt-eredmény angol nyelvű formabizonyítvánnyal (PCR certification letter) kinyomtatva, továbbá ezek feltöltése az ICON rendszerbe (amelyben már két héttel az indulás előtt folyamatosan rögzíteni kell az egészségügyi adatokat); lehetőleg jóváhagyatott cselekvési terv (a bűvös activity plan) a játékok ideje alatt, szintén az ICON-ba feltöltve; a repülőjegy pontos adatainak (sor, ülés) megadása ismeretében webes kérdőív kitöltése, az erre válaszul kapott QR-kód a beszálláshoz; telefonra letöltött OCHA-, COCOA-, Salesforce Authenticator- és persze QR-kód-olvasó alkalmazás; japán SIM-kártya (előre megrendelve), hogy a telefon mindenütt – ott is, ahol nincs wifi – képes legyen mobil adatforgalomra; a Japánban használatos konnektorokhoz átalakító; power bank, nehogy lemerüljön a repülőn a (kizárólag okos-) telefon, mert a reptéri vegzatúrán csak az applikációk frissítésével lehet átjutni.
Nagyjából ennyi… Hogy mi is az ICON, az OCHA és a COCOA, azzal nem fárasztanám a tisztelt olvasót, mindegyik az egészségügyi adatok rögzítését szolgáló telefonos alkalmazás.
A Salesforce Authenticator pedig helymeghatározást lehetővé tevő applikáció, mert a kinn tartózkodás idején (akár négy héten keresztül) folyamatosan bekapcsolt üzemmódban kell tartani a telefont (üres kifogás, ha az lemerül, illetve nincs wifi) a nyomon követhetőség érdekében. Továbbá még itthonról meg kell rendelni öt napra előre a köpőcsészéket a helyi – önállóan elvégzendő! – PCR-teszthez (eleinte naponta, aztán három-négy naponta), és gondoskodni kell azok eljuttatásáról a vizsgálati állomásra.
Hogy ez követhetetlen? Igen, kollégáimmal egyetemben én is gyakran ezt érzem.
S hogy ez abnormális, miként korábban írtam, maga a testet öltött, helyesebben felprogramozott falanszter, úgy érzi magát benne az ember, mintha egy disztópikus film időutazója lenne. Avagy statisztája, sőt inkább mellékszereplője. A főszerepet természetesen a sportolókra szabták, de nézők nem lesznek a versenyek egyetlen helyszínén sem
a játékok tizenhat – a megnyitó ünnepséggel együtt tizenhét, netán a labdarúgótorna kezdetével együtt tizenkilenc – napja során. Sem külföldiek, sem helyiek.
A japán szervezőbizottság két héttel az olimpia előtt ugyanis úgy határozott, hogy a japán szurkolókat is kitiltja az olimpiáról. Bizarr logikától vezérelve.
Mielőtt erre rátérnénk, érdemes röviden áttekinteni a japán, szűkebben tokiói járványügyi helyzetet.
A húszmilliós Tokióban a naponta regisztrált új fertőzöttek száma immár több mint egy hete kevéssel meghaladja az ezret. Anélkül, hogy következtetéseket akarnánk levonni, csupán az összehasonlítás kedvéért: az alig tízmilliós Magyarországon télen (tehát nem a nyár kellős közepén) ugyanez a szám bizony tízezer fölött tetőzött.