Fóbiák és lexusok

A világ eltömegesedése – globalizáció, túlzott urbanizáció – feszültségeket hoz és kezelésükre nem vagyunk felkészülve.

Parazitavírusnak is nevezhetnénk, mert a gazdatestből (a vírushordozóból) különösen leleményes, manipulált módon, cselekedetek és beszéd útján jut át egy másik, még nem fertőzött emberbe, sőt közösségbe, s bizonyos ideig tartó együttélés, együtt létezés után fejti csak ki szinte megállíthatatlan romboló hatását. A koronavírusról hallottam: „beszéd útján terjed”. Pedig a koronavírus cseppfertőzéssel terjed, ahhoz nem kell beszélni, elég egymás levegőjét lélegezni. Az új mentális vírus azonban tényleg főleg beszéd és cselekedetek útján terjed.
Nézzünk egy példát. Van egy közösség. A közösség évek-évtizedek alatt összeszokott, tagjai jól megvannak, találkoznak, beszélgetnek, vitatkoznak, egyetértenek, kedvelik egymást, újra összejönnek. Barátságosak, vidámak, nyitottak. Ezért befogadnak bárkit. Ám egyszer csak beszivárog a vírus. A vírus – álruhában jár. Először nem tűnik föl semmi: az újonnan érkező ember, a vírushordozó kedves, barátságos, közvetlen, közlékeny, mindenkihez van egy jó szava: Hogy vannak a gyerekek? És az unokák? Milyen volt a nyaralás? Jól éreztétek magatokat Berlinben? Fáj még a derekad? Én ismerek egy jó orvost. Az emberek többnyire szeretik, ha törődnek velük, ha duruzsolnak a fülükbe. Ezért egyre közelebb kerülnek az újonnan érkező emberhez, akit érzékenynek, empatikusnak gondolnak, ezért sok mindent megosztanak vele. Eleinte minden jól, sőt jobban megy. Az új ember hamarosan mindenkinek a barátja lesz, külön is eljár egyesekkel sétálni, állatkertbe, fagylaltozni. Apró szívességet kínál: Segítsek a bevásárlásban? Szívesen vigyázok a gyerekekre! Kedveskedik: Nem felejtettem ám el, hogy ma van a szülinapod, sok boldogságot kívánok! Ajándékoz: Itt egy kis virág az asztalodra, olyan kopár volt itt eddig minden. Vettem neked egy inget, ma már ilyet kell hordani. Egyre fontosabb feladatokat vállal magára: Elintézem helyettetek. Ne fáradjatok vele. Nekem ez semmiség. És duruzsol, és duruzsol. Senkinek sem tűnik föl, hogy ő valójában: vírus. Pedig lennének jelek, de ezeket a szavakkal, törődéssel jól tartott emberek nem veszik észre. Az apró jelek ezek: Hallottad, mit beszélnek róla? Tudod róla, hogy…? Mit szólsz hozzá, hogy már megint…? A jelek így fokozódnak: Én így csinálnám helyettetek… Hívjunk magunk közé jelentős, ismert embereket… Ezekért a feladatokért fizethetnének is… Tudod, vannak bizonyos felsőbb kapcsolataim… A vírus ekkor eljut a nyugvópontból az erőszakosan terjedő, fertőző állapotba.
Amikor a vírus bedurvul, a közösség egyes tagjaiban kételyek támadnak. Miért közvetlenkedik ennyire? Miért osztja ez itt az észt? Miért akar főszerepet, holott még a fenekén a tojáshéj, csak most került be a közösségbe? De néhányan a védelmére kelnek, s ezzel elkezdődik a csoport felbomlása: Ne bántsátok, fiatal és heves még, de nagyon tehetséges, egyszerre akar ugyan mindent, de jóérzésű, finom, érzékeny ember. Nem látjátok, hogy milyen kedves? Mennyire odaadó, sőt önzetlen? A csoport másik fele azonban nem fogadja ezt el: Éket ver közénk, bomlasztja a társaságot. Nem veszitek észre, hogy mindent magának akar? Nem látjátok, hogyan számolja fel a köztünk meglévő harmóniát?
A vírus akkor éri el célját, amikor a vírushordozó megkerülhetetlen pozícióba kerül. Ezt rendszerint túl későn veszik észre, s ilyenkor már nincs ellenanyag. Ő intézi az ügyeket, utasít, szabályozni kezd, nála van a kulcs, zárat cserél, többé nem lehet szabadon érkezni, megszólalni vagy akárcsak megszólítani. Csak akkor, amikor azt ő jónak tartja. Ha berobban a vírus, a közösség szétszakad, többnyire atomjaira hull. Elindulnak a pletykák. Mindenki kikezd és utál mindenkit. Az egykori közösség tagjai el-elmaradoznak. Kicsit fáj nekik a régi jó hangulat elvesztése. A társaság kicserélődik. A távozók magukra maradnak rossz szájízzel, mások iránti bizalmatlansággal, s talán gyógyíthatatlanul megfertőzve.
Az új mentális vírus elvégezte munkáját, ezért újabb és újabb embereket és közösségeket szemel ki magának. Mert kódolt programja, mondhatni küldetése: a terjedés, a mindent elfoglalás. Nincs menekvés. Ez a vírus előbb-utóbb mindenkit megtalál, fölfalja a társadalmakat, a közösségeket, s a megmaradó emberek vagy kezdhetik elölről a történelmet, vagy visszaadják a földet a természetnek. A vírus ekkor befejezi küldetését.