Az emberiség megold egy problémát, s teremt helyette csomó másikat. A világ eltömegesedése – globalizáció, túlzott urbanizáció – új feszültségeket hoz. Olyan feszültségeket, amelyeknek a kezelésére nem vagyunk felkészülve.
A XXI. század legnagyobb vírusa: maga az ember, pontosabban az ember mentális állapotának torzulása. Apró jelekkel indul: idegeskedés, fáradékonyság, kialvatlanság, distressz (rossz stressz), a konfliktusok tűrésének hiánya, sőt az örök akadékoskodás, vitatkozás, bizalmaskodás, pletykálkodás, kikezdés. Utóbbiak könnyen karaktergyilkossághoz vezethetnek. Mondják: fóbiákkal és lexusokkal van tele a világ. Ezerféle embertől, helytől, élőlénytől, sőt akár növénytől, tárgytól való félelemalakzat (agorafóbia, animalfóbia, antropofóbia, például kapcsolati fóbia) van. Mindenkinek lehet egészen saját fóbiája is. És a kényszerek. És a komplexusok. Hófehérke-, napleány-, apakomplexus. És az identitásválságok. Külön betűjellel ellátott, egyénre szabott nemi identitás is lehetséges. A beszéd tükre a személyiségnek. A beszédből minden kiolvasható a lelkiállapotra nézve. Korábban elegendő volt néhány kommunikációs zavart megkülönböztetni, manapság, ahogy számolom, lassan elérjük a félszázat: körülményeskedés, szósaláta, illetve a delúzió (hamis vélekedés) további tucatnyi változata…
Új emberi mentális vírus terjed. Úgy vélem, hogy ezt a mentális vírust maga az evolúció alkotta meg – védekezésül az önző ember ellen. Az önző emberből indul ki, fertőzésszerűen terjed, s bárkit könnyen magával ránt. Ha már a természet nem tudta megállítani a mindent legyőzni akaró, mindent magáénak valló természetátalakító embert, akkor evolúciós (devolúciós) folyamat indult be: az emberbe költözött mentális vírus kikezdi az emberi kapcsolatokat és közösségeket.
Hogyan dolgozik ez a vírus? A már leírt módon elkezdi szétszedni a személyiséget. Az ember elbizonytalanodik, lassan elveszíti önazonosságát. Fél a többiektől, állatoktól, tárgyaktól, félni kezd önmagától, mindig más akar lenni, végül pánikba esik, válságba jut. De mitől vírus? Azért, mert észrevétlen, és hálózatosan terjed. Ahol felbukkan, ott kezd minden elromlani, tönkremenni.
Parazitavírusnak is nevezhetnénk, mert a gazdatestből (a vírushordozóból) különösen leleményes, manipulált módon, cselekedetek és beszéd útján jut át egy másik, még nem fertőzött emberbe, sőt közösségbe, s bizonyos ideig tartó együttélés, együtt létezés után fejti csak ki szinte megállíthatatlan romboló hatását. A koronavírusról hallottam: „beszéd útján terjed”. Pedig a koronavírus cseppfertőzéssel terjed, ahhoz nem kell beszélni, elég egymás levegőjét lélegezni. Az új mentális vírus azonban tényleg főleg beszéd és cselekedetek útján terjed.
Nézzünk egy példát. Van egy közösség. A közösség évek-évtizedek alatt összeszokott, tagjai jól megvannak, találkoznak, beszélgetnek, vitatkoznak, egyetértenek, kedvelik egymást, újra összejönnek. Barátságosak, vidámak, nyitottak. Ezért befogadnak bárkit. Ám egyszer csak beszivárog a vírus. A vírus – álruhában jár. Először nem tűnik föl semmi: az újonnan érkező ember, a vírushordozó kedves, barátságos, közvetlen, közlékeny, mindenkihez van egy jó szava: Hogy vannak a gyerekek? És az unokák? Milyen volt a nyaralás? Jól éreztétek magatokat Berlinben? Fáj még a derekad? Én ismerek egy jó orvost. Az emberek többnyire szeretik, ha törődnek velük, ha duruzsolnak a fülükbe. Ezért egyre közelebb kerülnek az újonnan érkező emberhez, akit érzékenynek, empatikusnak gondolnak, ezért sok mindent megosztanak vele. Eleinte minden jól, sőt jobban megy. Az új ember hamarosan mindenkinek a barátja lesz, külön is eljár egyesekkel sétálni, állatkertbe, fagylaltozni. Apró szívességet kínál: Segítsek a bevásárlásban? Szívesen vigyázok a gyerekekre! Kedveskedik: Nem felejtettem ám el, hogy ma van a szülinapod, sok boldogságot kívánok! Ajándékoz: Itt egy kis virág az asztalodra, olyan kopár volt itt eddig minden. Vettem neked egy inget, ma már ilyet kell hordani. Egyre fontosabb feladatokat vállal magára: Elintézem helyettetek. Ne fáradjatok vele. Nekem ez semmiség. És duruzsol, és duruzsol. Senkinek sem tűnik föl, hogy ő valójában: vírus. Pedig lennének jelek, de ezeket a szavakkal, törődéssel jól tartott emberek nem veszik észre. Az apró jelek ezek: Hallottad, mit beszélnek róla? Tudod róla, hogy…? Mit szólsz hozzá, hogy már megint…? A jelek így fokozódnak: Én így csinálnám helyettetek… Hívjunk magunk közé jelentős, ismert embereket… Ezekért a feladatokért fizethetnének is… Tudod, vannak bizonyos felsőbb kapcsolataim… A vírus ekkor eljut a nyugvópontból az erőszakosan terjedő, fertőző állapotba.
Amikor a vírus bedurvul, a közösség egyes tagjaiban kételyek támadnak. Miért közvetlenkedik ennyire? Miért osztja ez itt az észt? Miért akar főszerepet, holott még a fenekén a tojáshéj, csak most került be a közösségbe? De néhányan a védelmére kelnek, s ezzel elkezdődik a csoport felbomlása: Ne bántsátok, fiatal és heves még, de nagyon tehetséges, egyszerre akar ugyan mindent, de jóérzésű, finom, érzékeny ember. Nem látjátok, hogy milyen kedves? Mennyire odaadó, sőt önzetlen? A csoport másik fele azonban nem fogadja ezt el: Éket ver közénk, bomlasztja a társaságot. Nem veszitek észre, hogy mindent magának akar? Nem látjátok, hogyan számolja fel a köztünk meglévő harmóniát?
A vírus akkor éri el célját, amikor a vírushordozó megkerülhetetlen pozícióba kerül. Ezt rendszerint túl későn veszik észre, s ilyenkor már nincs ellenanyag. Ő intézi az ügyeket, utasít, szabályozni kezd, nála van a kulcs, zárat cserél, többé nem lehet szabadon érkezni, megszólalni vagy akárcsak megszólítani. Csak akkor, amikor azt ő jónak tartja. Ha berobban a vírus, a közösség szétszakad, többnyire atomjaira hull. Elindulnak a pletykák. Mindenki kikezd és utál mindenkit. Az egykori közösség tagjai el-elmaradoznak. Kicsit fáj nekik a régi jó hangulat elvesztése. A társaság kicserélődik. A távozók magukra maradnak rossz szájízzel, mások iránti bizalmatlansággal, s talán gyógyíthatatlanul megfertőzve.
Az új mentális vírus elvégezte munkáját, ezért újabb és újabb embereket és közösségeket szemel ki magának. Mert kódolt programja, mondhatni küldetése: a terjedés, a mindent elfoglalás. Nincs menekvés. Ez a vírus előbb-utóbb mindenkit megtalál, fölfalja a társadalmakat, a közösségeket, s a megmaradó emberek vagy kezdhetik elölről a történelmet, vagy visszaadják a földet a természetnek. A vírus ekkor befejezi küldetését.
