Hétköznapi közhelyeink világában kalandozva ugrik elém a korábban sohasem hallott szó: bakancslista. Ma mindenkinek bakancslistája van, nem úti célja, álma, vágya, terve. Ha bekapcsolom a rádiót, beszélgetőműsort hallgatok, megjósolható, hogy hamar előjön: végre visszakaptuk régi életünket. Ez arra utal, hogy a járványveszély miatti korlátozások után ismét lehet szabadon találkozni, vendéget fogadni, étterembe menni. De azért ez a régi élet nagyon általános. Én sem kaptam vissza. Régen fiatalabb voltam. Ahogy elnézem, mások is.
A közhelyre közhellyel így válaszolnék: rohan az idő. Az időt nem lehet megállítani. Még levegőt venni sincs időm. Az idő nekünk dolgozik. Majd ha nyugdíjas leszek…
Nyelvészként nem, de stilisztaként berzenkedem az olyan hivatalos napi közhely ellen, mint például a munka világa: „A munka világában megtett első lépések mindig izgalmasak.” Már a tankönyvben is van ilyen mondat: „Az iskola elvégzését követően a munka világában különböző élethelyzetekbe kerülhet az ember.” A munka világa korábban egyszerűen munkahely volt. Ha gazdasági szakember szólal meg, akkor megjósolható, hogy szinte rögtön azt fogja mondani manapság: visszapattanás. „Nagy visszapattanással indult a hétfő a főbb kriptodevizák piacán. Magyarországon is a második fél évben várható visszapattanás, kérdés, mekkora lesz addigra a csődhullám…” Persze lehetne azt mondani: erősödés, erőteljes fejlődés, javulás, esetleg: újraindítás. De ahhoz szinonimákat (rokon értelmű szavakat, kifejezéseket) kellene keresni. Ahhoz pedig idő kell. Az idő pedig, mint tudjuk: drága. Ráadásul: nagy úr. És felgyorsult. Az ember csak körülnéz, és újra itt a karácsony!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!