A szerző tragikomikus történetekkel, sokatmondó anekdotákkal érzékelteti a kor abszurditását; ahogyan Illés Béla a háború után még jó ideig szovjet tiszti egyenruhában jelent meg hivatalos helyeken; hogy az Operában egyetlen ember nem tapsolt Sztálin nevének említésekor, Illyés Gyula; hogy a Rákosi hatvanadik születésnapjára készülő antológia szerkesztését Vas István azért vállalta el, hogy magának ne kelljen dicsőítő költeményt írnia. Idézetek sokaságával mutatja be, hogy a megalkuvók miképp versengtek a hatalom kegyeiért, ahogyan azon is versengtek, ki tud nagyobbat rúgni egy-egy kritikai kivégzésre ítélt pályatársba. Számba veszi a pálya szélére szorítottakat, a szilenciumra ítélteket, akik álnéven publikáltak, ha tudtak, vagy meseírásból, netán műfordításból voltak kénytelenek fönntartani magukat. És voltak olyanok is, akik tisztelőik könyöradományaiból tengődtek évekig.
Az 1950-es évek első harmadában a magyar irodalom oda jutott, amit a rendszer egyik kegyeltjének versezete hatásosan szemléltet. A Sztálin- és Kossuth-díjas Aczél Tamás vers gyanánt ezt írta: „kigyulladnak a csillagok / s én lustán arra gondolok, / milyen jó lesz akkor, / ha a Göncöl szekér helyett az égen / elindul fényesen és merészen / – egy traktor”.
(Sárközi Mátyás: A bizarr évei. Élet és irodalom Rákosi Mátyás alatt. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2021, 142 oldal. Ára: 2500 forint)
Borítókép forrása: MTI/Jónás Pál
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!