Két százhalombattai gyűjtő – a képzőművészet szerelmesei –, Takács Péter és Pozsgai Imre már többször tartottak közös tárlatot. Mindkettőjük magángyűjteményében találhatók olyan alkotások, amelyek vallásos ihletettségűek, vagy valamilyen szempontból a kereszténységhez köthetők. A barokk korig szinte minden művészet az egyház szolgálatában állt. A XIX. században az egyházművészet veszített művészi értékéből, kicsit negédessé, kommersszé vált, ekkor jelentek meg a rózsaszínre festett körmű Mária-szobrok, a parasztházakban a Jézus szíve poszterek. Az egyházművészet a szecesszió idején, az 1910-es években kapott új lendületet, akkor születtek ismét művészileg is értékelhető alkotások.
A kiállításon Krisztus születését, életét, különböző szenteket ábrázoló képeket, a református egyházhoz köthető műveket és iparművészeti alkotásokat tekinthetünk meg. Gergely Imre Szűzanya- és Jézus Krisztus-festménye mellett egy ismeretlen művész Szent Margitot ábrázoló gobelinje látható. Pekáry István festőművész is beleszeretett a gobelinművészetbe, az általa tervezett munkákat, amelyeket ő képszőnyegnek hívott, a Budapesti Szövőműhelyben készítették el. A kiállításon több olyan művész alkotását állították ki, akik a harmincas években a Római Magyar Akadémián tanultak. Abból a korból származik egyik legjelentősebb képviselőjük, Molnár-C. Pál itáliai tájba helyezett, Mária a gyermek Jézussal című festménye. Basilides Barna feltehetően pályázatra készített freskóterve szintén a Szűzanyát örökítette meg a kisdeddel, körülöttük a tiszteletüket tevő alakokkal.
A harmincas években megjelentek a magyaros művek is. A Magyar Képírók Társasága oszlopos tagjának, Némethy Béla festőművésznek két alkotását is kiállították. Az egyik a Magyar Betlehem című munkája, a másik az Úrnapi körmenet Budakeszin színes, vidám műve. A társaság alapító tagja, Illéssy Péter a templomba igyekvő lányokat örökítette meg. Hikádi Erzsébet A Szent család menekülése Egyiptomba című képét magyar tájban helyezte el. A keresztény felekezetek mindegyikéhez szól valamelyik mű. Ismeretlen alkotó műve a XIX. század elejéről egy szerb ikon. A kevésbé ismert festőnő, B. Bélaváry Alice kiállított képe is a görögkeleti katolikus művészetre jellemző ikonikus ábrázolásmódot követte. Magyarországon az 1938 májusában tartott 34. Eucharisztikus Világkongresszus kísérő programjai között szintén helyet kaptak a keresztény hit által vezérelt képzőművészeti tárlatok, amelyeken Molnár-C. Pál, Hikádi Erzsébet, Tevan Margit és B. Bélaváry Alice munkái is szerepeltek. Takács Péter elsősorban erdélyi művészek alkotásait gyűjti, azon belül is kolozsvári és Kolozsvár környéki festőket. Kudelász Károly festményén a város legismertebb templomai mind felfedezhetőek. A húszas-harmincas években született egyházi alkotásokra jellemző, hogy nem csupán szakrális célból, templomok számára készültek, hanem lakberendezési tárgyakként is funkcionáltak. A kor modern építészei belsőépítészek is voltak, és a lakásokat gyakran a berendezési tárgyakkal, a bútorokkal és a dísztárgyakkal együtt tervezték meg. Kozma Lajos építész tervein sokszor megjelennek Pekáry István szőttesei és Gádor István kerámiái. A vitrinekben néhány iparművészeti alkotást – fali kerámiát, szoborplasztikát és ötvösmunkát – állítottak ki. Az alkotásokon keresztül bepillantást nyerhetünk a modern magyar egyházművészet emlékeibe. A Barátság Kulturális Központ tárlata kapcsolódik a Magyarországon megrendezett 52.
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz, lehetőséget nyújtva kultúránk, történelmi hagyományaink és az egyházi élet bemutatására.
(Kereszténység ihlette művészet – Barátság Kulturális Központ, Százhalombatta, Szent István tér 5. A tárlat október 3-ig látogatható.)
(Borítókép: Az előtérben Fekete József Szent Györgyöt ábrázoló alkotása. Fotó: Havran Zoltán)
