Az elmúlt hétvégén felszentelték Budapest első Makovecz-templomát – tudósított lapunk hétfői számában. A nevezetes pesterzsébet-szabótelepi eseményen, amelyen Orbán Viktor is köszöntőbeszédet mondott, a miniszterelnök találóan jegyezte meg: saját példánkon érezzük az igazságot, amely szerint először mi alakítjuk az épületeinket, hogy utána azok alakítsanak bennünket. A református templom az idős építész utolsó papírra vetett munkája volt, amelynek kiviteli terveit a mester tíz évvel ezelőtti halála miatt már tanítványának, Dósa Papp Tamásnak kellett elkészítenie.
A budapesti templomavatóval egy időben a baranyai határszélen, Beremenden lehettünk résztvevői az organikus építészet másik meghatározó alakja, Csete György, illetve a nevéhez kötődő Pécs Csoport munkásságáról, jelentőségéről szóló konferenciának és a hozzákapcsolódó ökumenikus istentiszteletnek. A Nemzeti Kulturális Alap és Beremend Önkormányzata által támogatott rendezvényt a Csete házaspár művészi örökségének ápolására létrehozott Csete Alapítvány szervezte azon a helyszínen, amelyen az öt éve eltávozott Csete György életművének egyik ikonikus darabja, a Szent Mihály védőszent oltalmába ajánlott Megbékélés kápolna található. A kápolna, amelyet a kerek három évtizeddel ezelőtt kirobbant délszláv háború áldozatainak emlékére emeltek 1993–98 között.
Amikor az időjárás kegyes – mint ottjártunkkor is –, a szikrázó napsütésben meg-megcsillannak a növényi rügyvéget formáló fémrács csúcsdíszek annak a két, karcsú bimbót formázó toronynak a tetején, amelyek előtt kőkereszt, mögöttük szintén kör alaprajzú, de kövérebb bimbó formálja meg magát az istenházát. A bimbók betonszirmai felül játékosan fogják közre az üvegkupolákat, amelyek mintha magkezdemények volnának. E sziklák tetejére állított, törtfehéren ragyogó kápolna – együtt Csete Ildikó textilművész úrasztal mögötti különleges zászlajával – jelképek sokaságát rejti magába: a keresztények ökumenikusan közös hitét, Szent Péter sziklára épített egyházának állandóságát, a szilánkosan áttört toronyfal a háború pusztító gonoszságát, a zászló a népek testvériségét, a rügyforma az újjászületés erejét.