A magyar könnyűlovasság eredete az ázsiai ősmúltba nyúlik vissza, és a fegyvernem a magyarság védjegyévé vált az elmúlt évszázadok során. Olyannyira ütőképesnek számított az öltözetében is tetszetős elit alakulat, hogy a világ minden valamirevaló hadseregében rendszeresítették. A modern háború viszonyai között viszont nem lehetett elég hatékony, ezért szerepét módosítani kellett már az első világháború folyamán is, de teljesen a második világháborúban sem lehetett nélkülözni. A Szabó Péter–Szebenyi István szerzőpáros a magyar huszár fegyvernem utolsó szereplésének részletes bemutatására vállalkozott a tőlük elvárható igényes és alapos munkával a Szülőföld Könyvkiadó felkérésére.
Az 1. huszárhadosztály fehérorosz, majd lengyel területeken folytatott harcok után hamar a hazai föld védelmében találta magát a lendületesen támadó Vörös Hadsereggel szemben. 1944 októberétől a Tisza mentén láttak el folyóvédelmet, de a sok száz harckocsival behatoló, románokkal kiegészített Vörös Hadsereget nem lehetett hosszabb időre feltartóztatni, elkerülhetetlen volt a visszahátrálás a Duna mögé. A könyv nem megy el az olyan humoros esetek mellett sem, mint amelyik Alpár közelében esett meg. Marjay Tamás huszár hadnagy ugyanis – kölcsönös félreértések következtében – lekevert egy pofont a harckocsija tornyában cigarettázni akaró vöröskatonának.
Kilencszáznegyvennégy végén a huszárok a Vértes hegységnél tartották a frontot, és a többi egységgel igyekeztek késleltetni Budapest bekerítését. 1945. januártól az 1. huszárhadosztály a német Konrad hadműveletek biztosításában vett részt, bár sokat nem tehettek a kisebb-nagyobb páncélos ütközetek során, de továbbra is kitartottak, és nem adták föl a harcot. Megtörtént az is, hogy a huszárok egyik csoportját a szovjetek bekerítették a Kotló-hegyen. A reménytelen helyzet és a januári hideg ellenére három napig kitartottak, és a megadás helyett inkább a kitörést választották. A korabeli visszaemlékezés szerint itt a ,,kiéhezett és átfagyott huszárok mint az oroszlánok vetették magukat az oroszra és törték át magukat. A méneskariak a visszavonulást fedezték és utolsónak törtek ki a gyűrűből, védekezve az oldalról és hátulról támadó ellenség ellen. Közelharcban, szuronnyal, karabélytussal és a még megmaradt kézigránáttal” verték vissza az oroszokat. A huszárvirtus itt is megtette a magáét.
Mai fejjel nehéz megérteni a magyar hadsereg reménytelen küzdelmét a háború vége felé, de rögtön érthetővé válik a dolog, ha tudjuk, hogyan viselkedtek a bolsevisták a magyar falvakban. A frontvonalba esett települések sorsának rövid bemutatásával a helyi plébánosok és mások adatrögzítése vádiratként is felfogható a szovjetek rémtetteiről a háború végén. Mert a megszállást rablás, agyonlőtt apák és fiak, meggyalázott és eltört gerincű nők tömeges esete kísérte. Borzalmas incidensek felfoghatatlan sokaságát gyűjtötték össze ebben a kötetben. Erőszak és halál járt a falvakban. A katonai kötelességteljesítésen túl ez a magyarázat arra, hogy honvédeink és főként a huszárok miért nem adták át harc nélkül az országot, mint a románok. A Vértes falvai különösen megszenvedték a hónapokig ide-oda hullámzó harcokat.
A könyv tulajdonképpen két részből áll, mert Szabó Péter a magyar huszárok második világháborús szereplését rajzolta meg a tőle megszokott szakszerűséggel, korabeli naplók felhasználásával, míg Szebenyi István hadszíntérkutató a harcok emlékhelyeit kereste föl. Szebenyi írásából kiderül, alig maradt fenn írásos dokumentum arról, hogy mekkora áldozatokba került itt feltartóztatni a Vörös Hadsereget. A sokszor bombatölcsérekbe eltemetett katonák sírjának exhumálása már a háborút követően megkezdődött. Szebenyi írását olvasva mintha krimibe csöppennénk, pontosabban a megidézhető történelem tárul fel előttünk, amikor a Vértes lövészárkait, bunkereit, a ma is fellelhető maradványokat mutatja be a szerző. A kötetet számtalan magyar, szovjet katona és civil visszaemlékezése színesíti, köztük Polcz Alaine tragédiája. Ezt az igényesen kiállított könyvet nehéz letenni megindultság nélkül.
(Szabó Péter–Szebenyi István: Az utolsó töltényig. Szülőföld Könyvkiadó, Gencsapáti, 2021, 352 oldal. Ára: 4890 forint)
