Ünnepi jelenlét

Soha korábban nem volt ennyire magára hagyva az anya és az apa a gyerekneveléssel. Ma jó esetben két szülő viszi a hátán a felbomlott nagycsaládi szerepeket is – mondja Léder László pszichológus. Az Apa Akadémia alapítója szerint a Covid miatti hirtelen életmódváltás sok olyan családban is feszültséget okozott, ahol „békeidőben” amúgy nincs gond, a járvány ugyanakkor lehetőséget is hozott az apaszerep újragondolására.

Léder László Pszichológus 20211125 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– A nőknek korábban is sok szerepben – feleség, édesanya, háziasszony, dolgozó nő – kellett helytállniuk, a karantén idején pedig még a tanítónői, óvónői szerepet is magukra kellett vállalniuk. Hogy tudnak a szülők, illetve maguk az édesanyák ezzel a helyzettel megbirkózni?

– Fontos látnunk, hogy soha korábban nem volt ennyire magára hagyva az anya és az apa a gyerekneveléssel. Ma jó esetben két szülő viszi a hátán a felbomlott nagycsaládi szerepeket is, ami önmagában újdonság, és nagyon nagy terhet rak mind az anya, mind az apa vállára. Másmilyen ugyanis a kapcsolata egy gyereknek a nagymamával, más a nagynénivel és más az édesanyával. Ennyi szereplőt és szerepet nem tud egy nő egy személyben megvalósítani. Éppen ezért fontos kimondani, hogy a mai család csapatjáték, az anya és az apa együttműködése. De már lehet látni, hogy ezek a szerepek kedvező irányba mozdultak.

– Innen nézve mi a férfi, az apa feladata a családban?

– Éppen úgy kitüntetett helyen van az apa, ahogy az anya. A részt vevő, gondoskodó apaság azt jelenti, hogy a család menedzselésében az apa is sokkal többet vállal. Ez nemcsak a házimunkát jelenti, de azt is, hogy például kíséri, figyeli, segíti a gyerekek oktatását, fejlődését, és abban aktívan részt vesz. Ettől lesz igazi apa valaki. Önmagában attól, hogy a férfi elvégez néhány feladatot a ház körül, nem alakul ki mélyebb kapcsolata a gyerekeivel, nem „tanulják meg” egymást jobban, és az apa valójában nem is tudja igazán megélni az apaságot. Ez ugyanis kötődést, nagyon mély kapcsolatot jelent. Minden családnak magának kell megtalálnia a maga működését, azt, hogy mi az ideális az anyának, az apának – és persze a gyerekeknek.

A koronavírus-járvány miatt önkéntes karanténban lévő férfi és gyermeke. Kézzelfogható élmények (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

– Ezt most sok férfi megélhette a járványhelyzetben. De hogy látja, mennyire marad meg ez hosszú távon a családok életében?

– Sokak fejében most is káosz van, még képzett, városi fiatalok esetében is. Nagyon sztereo­tipikusan tudunk gondolkodni: az apa elsődleges szerepe a pénzkereset, az édesanyáé pedig a gyereknevelés. Mert ugyebár ő ért a gyerekhez, az ő testében fejlődik. Pedig ez nem így van. Az anya és az apa már az egészen kicsi gyermek életében egyenrangúak, sőt már a várandósság alatt is rendkívül nagy szerepe van az apának. Ezek tudott dolgok, erről komoly kutatások tanúskodnak: az az apa, aki ott van a várandósság alatt, rendkívüli mértékben segíti a gyerek fejlődését, s egyáltalán a szülést, a születésélményt. Bármilyen furcsán hangozzék is, de a családtervezésben igenis meghatározó szerepük van a férfiaknak. Amikor fiatalokkal találkozom, és arról beszélek nekik, hogy nem az az alapvető, hogy a nő otthon marad, és a férfi dolgozik, erre sokan rácsodálkoznak. Ezért is tartom fontosnak az apai szülési szabadságot. Ma ez hazánkban öt nap, ami nagyon kevés, ezt jelentősen növelni kellene. A tapasztalatok szerint egy hónap az az idő, amely már pozitív hatással bír a kisgyerekes családok életére, és egyben társadalmi szemléletformáló hatása is van.

– Érezhető ebben változás a home office-szal?

– A vírustól függetlenül is teljesen átalakulóban van a munkához való viszony. Kutatások bizonyítják, hogy a mai huszonévesek, de a harmincasok és a negyvenesek is egészen másképp szeretnének dolgozni. Erősen felbomlóban van az a XX. századi kapitalista, gyári működés, miszerint reggel bemegyek dolgozni, aztán délután vagy éppenséggel késő este hazamegyek. Sok fiatal apával találkozom, aki keveset tud a modern apaságról, de érzi, hogy a munkát és a magánéletet sokkal ügyesebben szeretné menedzselni. Természetesen vannak vadhajtások: a cuki apa vagy a macsó apa tévutak! Én úgy szoktam fogalmazni, hogy az ideális apa a szürke eminenciás, vagyis az az apa, aki benne van a mindennapokban. Erről egyre többet beszélünk, és a téma bekerült a populáris médiába is, ami mondjuk a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest nagy előrelépés. Ezeket a férfi-női és apa-anya szerepeket nagyon nagy türelemmel és tudatossággal kell kialakítanunk, mert ezek a legtöbbször nem jönnek maguktól, hiszen nagyon mélyen bennünk élnek a sztereotípiák.

– Említette a reggeltől estig dolgozó apát, de sokszor az okozza a legtöbb feszültséget egy családban, hogy az édesanya is sokat van távol a munkája miatt. A nálunk még nem igazán elterjedt részmunkaidő megoldás lehet erre?

– Az elmúlt években sokféle családtámogatási forma lépett életbe, a kisgyermekes családokat örvendetes módon több formában is támogatja az állam. A pénzbeli juttatások mellett azonban nagyon fontosnak tartom, hogy a részmunkaidő kultúráját megteremtsük, támogatásokkal és edukációval egyaránt. Erre jó példa Németország, amely nagyon le volt maradva, semmilyen apapolitikájuk nem volt egy évtizede.

A nagy újításuk az volt, hogy elképesztően rugalmasan biztosítják a kisgyermekes szülők számára, hogy részmunkaidőben vagy legalábbis a korábban megszokott nyolc-tíz óránál kevesebbet dolgozzanak. Egy fiatal férfinak és nőnek megéri, hogy váltogatják egymást, hogy egyszer anya dolgozik részmunkaidőben, egyszer apa, egyszer az egyikük teljes munkaidőben, másszor a másik. Ezt komoly pénzekkel támogatják, s egy nagyon rugalmas rendszer alakult ki, amelyet a családok a maguk életére adaptálhatnak. A program hatására az apák nagy számban kezdtek otthon maradni. Az anyák pedig kiszakadtak abból, hogy hosszú-hosszú időre otthon „ragadjanak” a gyermekeikkel. Hiedelem, hogy egy gyereknek az a jó, hogy egész nap az anyjával van. A szoptatás kivételével lényegében az apa is mindent el tud látni, sőt lefejt tejjel még táplálni is tudja a gyerekét. A női és férfi részmunkaidős kultúra megteremtése óriási lehetőségeket tartogat, hiszen valójában abba a rendbe épül bele, ahogy működik a mai világ.

– Van ennek hatása a gyermekvállalási hajlandóságra?

– Sok országban készültek erről felmérések. Idehaza Spéder Zsolt vizsgálta azt, hogy a magyar anyák szülési hajlandósága nagyban függ attól, hogy mennyire marad stabil a munkahelyük. Ma nem az van, mint harminc éve, hogy egyszerűen visszamegy valaki ugyanabba a pozícióba – ha kiszakad pár évre, óriási hátránnyal indul. Az anyák félelme pszichológiailag teljesen indokolt, hiszen ez a valóság. A nő ilyenkor általában kilép a karrierlépcsőjéből, elveszítheti a kapcsolatait, az önbizalmát. Az, hogy egy anya benne marad abban az életben, amelyet megszokott, ha csak részmunkaidőben is, az túlmutat azon, hogy ő egyszerűen pénzt keres. Ez egyúttal arról is szól, hogy az anya szülésélménye pozitívvá alakítható, nem arról van szó, hogy mindent fel kellene adnia. A kontinuitást biztosítja – az apáknak meg azt, hogy jelen lehessenek a gyerekek életében.

– A nagycsaládok, a többgenerációs együttélés felbomlásával mintha a minták is elvesztek volna a szülők szeme elől. Szinte minden kérdésnél oda lyukadunk ki, hogy a családi szerepeket, a családi élet fontos mozzanatait újra kellene tanulni. Be lehet ezt csempészni az oktatási rendszerbe?

– Nagyon fontos lenne minél többet foglalkozni ezzel. Ugyanakkor a családi életre nevelést ki kellene venni abból a béklyóból, hogy ez az egész egy női dolog. Nem szeretnék senkit megbántani, de nem biztos, hogy jó, ha egy tanító néni vagy két védőnő beszél erről a diákoknak. Fontos lenne, hogy hiteles, felkészült anyák és apák tanítsák ezt, ami az iskoláknak is nagy segítség lenne. Az Apa Akadémiát elég gyakran hívják középiskolákba. Ezeken az alkalmakon azt tapasztalom, hogy nagyon jól reagálnak a gyerekek.

A fiúkat is meg lehet szólítani, nagyon érdeklődőek. Újra és újra felhívom a figyelmüket arra, hogy a „családosdi” nem női téma. Gyakran mondom, hogy apaforradalomra van szükség, vagyis arra, hogy csendesen, békésen olyan változások történjenek családi és társadalmi szinten, hogy az apák is tevékeny részt vállaljanak a gyermekeik nevelésében. Az apaforradalom egyben anyaforradalom is, vagyis csendes családforradalomra van szükség. Még most is egyfajta XX. századi kapitalista családmodellt próbálunk erőltetni, amely minden ízében recseg-ropog. Éppen a családok érdekében kellene ezen változtatnunk.

Névjegy

Léder László pszichológus 1970-ben született. Az Apa Akadémia alapítója, a Csendes Apa-forradalom című könyv szerzője. Rendszeresen publikál és előadásokat is tart az apaság lélektani kérdéseiről. Az Apa Akadémiáról vele készült interjú 2017-ben elnyerte a Média a Családért díj közönségdíját, 2018-ban az apákért végzett tevékenységéért Pro Familiis díjat kapott, két kislány édesapja.

Borítókép: Léder László (Fotó: Bach Máté)