Az Újhold királynője

A Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi eseménysorozatot indít Viszonylagos öröklét – Nemes Nagy Ágnes 100 címmel a Kossuth-díjas költő születésének kerek évfordulója alkalmából. Az emlékév kezdetén Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel beszélgettünk.

2022.01.08 Budapest Kabdebó Lóránt irodalomtörténész Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Az Újhold nagyasszonya című tanulmányában feleleveníti találkozásait Nemes Nagy Ágnessel. Nagyasszonynak látta őt?

– Királynőnek. Előbb ismertem meg a hírét, mint a költészetét – legendája betöltötte az irodalmi életet. A legnagyobb ígéretek között indult, de a kultúrpolitika elhallgattatta, mellőzte: az ötvenes években legfeljebb fordítóként volt jelen az irodalmi életben, kitagadottként, akit tisztelni illett, de megérteni nem. 

Ágnes életébe a Napforduló megjelenésekor léphettem be, 1967-ben, amikor az Új Írás nagy tudású rovatvezetője, az újholdas kritikus, Szabó Ede megkérdezte tőlem: „Írnál-e az Ágnes új kötetéről? 

Most adta vissza egy Kossuth-díjas költő azzal, hogy nem érti, és nem is mer írni róla.” Vállaltam. Az írás megjelenését követően fogadott a „királynő” Királyhágó utcai lakásában.

– Addigra már legenda szövődött az Újhold című irodalmi folyóirat köré, amelyet egykori férjével, Lengyel Balázzsal alapított 1946-ban. Hogyan élt, milyen környezetben alkotott a költőnő?

– Valahányszor fölmentem hozzá, a régi stílusú ház felső emeletére – lift nem volt –, mindig otthonos környezet fogadott. Bizonyára megérezte, ha valaki minden hátsó szándék nélkül közeledett hozzá, és ilyenkor valóban emberi közelséget tudott teremteni. Feleségem, Dobos Marianne Isten tenyerén című interjúkötetében olvasható beszélgetés Ágnessel, amelyből az is kiderül, hogyan élt együtt a természettel. 

Ablakpárkányára magot szórt a gerléknek és galamboknak… Szép asszony volt, okos asszony volt, nagy költő volt – a maga nemében félelmetes szereplője a XX. századi irodalomnak –, és mindent tudott a versről. Szántó Piroska gyakorta szidta Ágnest, hogy csak otthon, a lakásában él, és Jókait olvas. 

De mit is tehetett volna, aki maga is Jókai-hősnőként élte, szenvedte, vívta életét? A magára maradt szépasszony, a hatalmi elit forgandósága idején derékba tört írói pálya szenvedője, aki mégis nagyhatalom maradt. Hiszen Ágnest mindenki tekintélyként fogadta. A hatalomnélküliség hatalmával élte le életét.

– Ez így tényleg regényesen hangzik.

– Ki rögzítette Ágnes legmaradandóbb portréját? A század talán legjobb szemű magyar írója: Szabó Magda. Vegyük csak elő A pillanat című regényét, amelyben Aeneas helyett a felesége, Creusa – férje alakját felhasználva – menti ki a trójaiakat, és vezeti új hazájukba, Itáliába. 

A szőke Creusa mögött ott izzik Nemes Nagy Ágnes klasszikus jelleme. Hányszor hallottam Szabó Magda szájából díszítő jelzőként éppen a nagy szőkeségére való utalást! És ott van a könyv zárófejezete, a Kivonat az ókori lexikon 89. pótkötetéből, amelyben ez olvasható: „a Creusais másodpéldányát Agia Nobiliának sikerül megmentenie”. Agia Nobilia – Nemes Nagy Ágnes. A pillanat – az Újhold regénye. 

Az Újhold nagy ívű indulása csak a Nyugat folyóiratéhoz mérhető! Szabad világot képzeltek el a háború után, amelyben megteremtik a magyar irodalom új korszakát. Maradt két évük. De az világítótorony!

– Példaként tekintettek a Nyugatra, és az is fontos volt a költőnek, hogy az 1920-30-as évek fordulóján Babits Mihály és Móricz Zsigmond együtt szerkesztették a folyóiratot, amelyben megfértek egymás mellett a különféle szándékok és stílusok. A minőség érdekelte. Ebből mi volt folytatható az Újholdban?

– Babits szerkesztő úr című drámájában, amelyet utóbb Kelevéz Ágnes fedezett fel, magyarázza el indulásuk szorító kényszereit, hogy miért éppen Babitshoz kapcsolódtak foggal-körömmel az utódok. Mit tudott az előttük járó költő, ami példaképpé magasodott, amit az utódok számára felmutatva örökül lehet hagyni? 

Ágnes megtalálta Babits életében azt az összegző pillanatot, amely a huszadik század egészére érvényesen fogalmazza meg az emberi méltóság megőrzésének eszményét. Nem látványos életreceptet ad, de mélyen átszenvedett modellt teremt a jövő nemzedékeknek.

– Ennek része a hűség a klasszikus értékekhez?

– Az újholdasok ragaszkodtak ahhoz a klasszikus modernséghez, amelyet a líratörténet a valaha énekelt-mondott verstől kezdődően megalkotott. És egyszerre csak hatalmi szóval akarják nekik megmondani, mi a művészet. Olyan világ alakult, amelyben a verseszmény, mely nem akar politizálni – és azzal politizál –, nem kellett. 

Az újholdasok hittek a versben megteremthető szabad világban, és minden szenvedésükkel, minden kétségbeesésükkel és minden szerelmi lángolásukkal ezt akarták életre kelteni.

– A csillogó intellektusú Nemes Nagy Ágnesnek szerelmi lángolása is lett volna?

– Csak meg kell nézni az első kötetét! Amikor rádióinterjúban rákérdeztem szerelmi költészetére, akkor királynői mozdulattal intett: erről ne beszéljünk, ez más kérdés. És most már magunknak kell szembenéznünk költészetének jelentős mozzanatával, amelyről nem beszélt. 

Megírta, letette, kész. Költészete: rácsodálkozás a létezésre. Melybe szeretettel belevarázsolta az emberi méltóságot.

Borítókép: Kabdebó Lóránt dedikált Nemes Nagy-kötettel. Rácsodálkozás a létezésre (Fotó: Kurucz Árpád)