Fehér elefánt

Peking az első város, amely nyári és téli olimpiának is otthont ad. Kérdés, az olimpiák a jövőben mennyire térnek majd vissza az adott városokba.

OLYMPICS-2022/EDITORS CHOICE Fotó: TYRONE SIU Forrás: Reuters

A sportvilágot sokkolta, amikor két évvel azután, hogy Denver megnyerte az 1976-os téli olimpia rendezési jogát, kénytelen volt visszalépni a túlzott költségek és a környezetvédelmi aggályok miatt. A hetvenes években olimpiát rendezni privilégiumnak számított, mára azonban sok helyen a politikai viták miatt változott a helyzet.

Nem volt kérdés 1896-ban, hogy Pierre de Coubertin álmát Athénban valósítják meg.

I. György görög király a megnyitón arról beszélt, hogy szívesen látná, ha a jövőben az összes játékot Görögországban rendeznék meg. Az amerikai delegáció írásban támogatta is az elképzelést, azonban Coubertin közölte, hogy senki nem gondolhatja komolyan, hogy Görögország gazdasága elbírná a négyévente tervezett játékokat és a létesítmények folyamatos fenntartását. 

A báró a békét és a sport nemzetközi jellegét szerette volna hangsúlyozni, amelyet csak úgy látott megvalósíthatónak, ha különféle települések adnak otthont az olimpiának. Ennek megfelelően jó hatvan éven keresztül európai és amerikai nagyvárosok rendezték a játékokat. 1956 és 1972 között azonban megduplázódott a versenyzők száma, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) is egyre több elvárást csatolt a nyertes olimpiai pályázathoz. 

Így már nem volt elég világklasszis sportrendezvényhelyszíneket építeni, de szállodák, metrók, autóutak garmadájával kellett rendelkeznie a kiválasztott városnak.

Az egyik legikonikusabb bukás épp az 1976-os olimpia lett, Montreal 2006-ra törlesztette minden adósságát. A Big O-nak (Nagy O) nevezett olimpiai stadiont a qué­beciek nem véletlenül csúfolták Big Owe-nak (Nagy Tartozás). A következő években normalizálódni látszott a helyzet. 

Az 1984-es Los Angeles-i vagy az 1992-es barcelonai játékok pénzügyi sikerként vonultak be a sporttörténelembe. Így nem csoda, hogy még a 2004-es olimpia esetén is tíz pályázóval kellett Athénnek megmérkőznie. A második athéni olimpia azonban súlyosbította a görög pénzügyi válságot, míg a 2016-os riói a Zika-vírusról, a korrupcióról, a hevenyészve elkészített épületekről és a hatalmas adósságról lett híres. 

A játékok után mindkét helyszínről elborzasztó képek járták be a világsajtót a megrongált vagy kihasználatlanságuk miatt sorsukra hagyott épületekről. A hasonló költséges, de meg nem térülő beruházásokat emlegeti az angol nyelv fehér elefántként. Ezekkel érveltek az olimpia ellenzői, amikor Boston visszavonta pályázatát a 2024-es olimpiára. A NOB-nak óriási presztízsveszteséget okozott, hogy 2004 óta folyamatosan csökkent a pályázók száma, míg végül mindössze ketten maradtak.

Szakértők szerint azért nyerhette meg Milánó és Cortina d’Ampezzo a következő téli olimpia rendezési jogát, mert a versenyeket a teljes régióban elszórva rendezik majd meg. Korábban soha nem fordult elő, hogy két város álljon össze, az új rendszerben viszont a NOB régiókat is keres. Deutsch Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke szerint ugyanakkor a nyári olimpiák esetén továbbra is elsősorban városi rendezésről beszélhetünk, hiszen ez felel meg az Agenda 2000-hez kötődő smart olimpia ­elképzelésnek. 

A helyszínek közötti több száz kilométeres út túlzott környezeti terhelést jelentene. Elképzelhető ugyan, hogy néhány versenyszámot máshol rendezzenek meg, de a ­többség továbbra is egy helyen koncentrálódik majd. A téli olimpiák esetén kicsit más a helyzet, mivel jeges sportok városi jégcsarnokban rendezhetők.

A környezeti terhelés miatt Deutsch Tamás a többországos rendezést sem tartja valószínűnek. A tavalyi futball-Európa-bajnokság kapcsán az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin más problémákra utalt, amikor kijelentette, „nem csinálná még egyszer”: ott tizenegy ország nyelvével, szabályaival, politikai környezetével kellett megküzdeniük a szervezőknek. 

Összességében tény, hogy a játékok ellenzői kevéssé veszik figyelembe a sport másodlagos gazdasági funkcióit, tehát, hogy egy-egy sportesemény a közvetlen hatásokon kívül általános gazdaság­ösztönző hatással bír, fontos szerepet játszik az országimázs alakításában, így pozitívan hat más gazdasági ágazatokra, például a turizmusra is. 

Még a hírhedt athéni olimpia is hozott pozitívumot a főváros életébe. Ahogy Szpírosz ­Kapralosz, a hellén olimpiai bizottság korábbi elnöke nyilatkozta korábban: „Athén új repteret, új elkerülő utakat, új metrót, új villamosrendszert, új buszokat, új telekommunikációs hálózatot, új erőműveket kapott, amelyek jelentősen növelték az itteni életszínvonalat.”

– A XX. század olimpiáit nehéz összehasonlítani a XXI. századiakkal. Valóban vannak negatív tapasztalatok az olimpiák előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban, ám hiba lenne csak ezekből általánosítani. A XXI. századi olimpiák közül Athén inkább negatív mérlegű, míg a többi inkább pozitív. 

A költségek tekintetében nem fair azokat a beruházásokat az ­olimpia számlájára írni, amelyeket egy város amúgy is megvalósított volna. Szintén hibás olyan áremelkedést felróni, amely a pozitív gazdasági növekedés negatív mellékhatása, és amely okán drágábbak a fejlesztések.

A nyáron­ Budapesten megrendezendő vizes világbajnokság esetén ­hasonló a helyzet. Sportinfra­strukturális beruházásra nincs szükség, a rendezvényszervezésnek vannak költségei, de az nem infrastrukturális fejlesztés – magyarázza Deutsch Tamás.

Nem elhanyagolható továbbá a sport közösségi szerepe sem, hogy erősíti a városhoz, közösséghez, nemzethez tartozás érzését. Általában a hazai csapat mindig várakozásokon felül teljesít, ami még inkább országos megmozdulássá teszi az olimpiát (a koronavírus okozta lezárások miatt kivéve Tokiót és Pekinget). 

Ezért is ellenzik­ sokan az ötletet, hogy némileg módosítva I. György gondolatát ugyanazon helyszínen rendezzék meg a játékokat. Egyesek ugyanis elhagyott görög szigetet ajánlanak, mások valamely semleges országot, mint amilyen Svájc, megint mások egy csendes-óceáni szigetet, ahol a szegényebb országokból jövő sportolók a négy év minden napján edzhetnének.

Az egy helyen rendezett olimpia kevéssé valószínű. Költségcsökkentés okán visszatérhet egy-egy helyszínre az olimpia, de ha a NOB tartja rotációs elképzeléseit, akkor a 2036-os, 2040-es és 2044-es ötkarikás játékok új térségekben várhatók.

Borítókép: A svájci Andri Ragettli szabadstílusú síző Pekingben, február 7. Akrobatikus megoldások? (Fotó: Reuters)