Maszlag

Féja Géza Bajcsy-Zsilinszky lapjába írt gondolatai szerint két út van, egyiken a német maszlag, másikon a népi őserő.

A Német maszlag kitűnő „kistörténelem”, lebilincselő történeti pamflet, és ahogy korabeli kritikák írták róla, „elemi erejű vádirat a germán imperializmus szelleme ellen, amely kíméletlen konzekvenciájával, rideg könyörtelenségével, csörtető pimaszságával és hazug eszméivel mindig Európa veszedelme volt”.

Oldalanként lehet vele egyetérteni, csudálni burjánzó adatkezelését, szuggesztív észjárását, de vitázni is. A svábokról írt fejezetei elfogultságai ellenére lebilincselőek – engem, gyulai születés lévén, szinte személyesen érintett báró Harrucker(n) János György (1664–1742) birodalmi lovag, majd magyar báró története. BBB Harruckern működését úgy mutatja be, mint „irtózatos német birtokharácsot” és az „évszázadok távlatában is vértlázító német birtokszerzés” legklasszikusabb darabját. A Felső-Ausztriában született takácsmester fia számtisztként indul; az aradi vár építésénél császári biztos, Savoyai­ Jenő itáliai hadműveleteinél élelmezési biztos, később az egész császári hadsereg élelmezését reformálja meg; 1712-ben a kincstár létrehozza „csúcstermékét”, a Comissionsbrodot, a prófuntot, a kincstári kenyeret, amelyet a magyar köznyelv ’komiszkenyér’ név alatt ismer. Az élesztővel erjesztett komiszkenyér rozslisztből készül húsz százalék korpa adagolásával; a gabona őrlését és sütését egy ellenőrző bizottságra, a komisszióra bízták, innét a komissziókenyér, majd komiszkenyér elnevezése. A puritán Görgei tábornok is megemlegeti huszárfőhadnagy korából 1843-as levelében. „Egynémely urfi hihetőleg gyomorgörcsöt kapna, ha az én étkezésemmel be kellene érnie. Első fogás: komiszkenyér, második fogás: komiszkenyér; harmadik fogás is: komiszkenyér és azután hegyébe poszpásznak [süteménynek] még egy darab komiszkenyér. Van valami jó benne: az ember ritkán rontja meg vele a gyomrát; aztán meg attól sem igen tarthat az ember, hogy cholerában hal meg.”

Harruckern ’újítása’ mindazonáltal két év alatt kétmillió forint megtakarítást hoz a kincstárnak, s az újításáért „renumerátiót” kér – földbirtokot. 24 ezer frt értékben, „és megkapja Békés vármegyében Gyula városát, Doboz, Gerla, Csaba, Kőrös-Ladány, Békés, Gyarmath, Öcsöd, Vésztő, Szentes és Szeghalom helységeket”. BBB viszont a „német maszlag” szellemében azt is megjegyzi minderről, hogy „e horribilis vagyon mellett (mely területileg nagyobb volt, mint sok német állam, mezőgazdasági termelésben pedig többet termelt, mint öt német kisállam) a Herr Baron 1737-ig maradt a császári hadsereg főfő-liferánsa, azaz saját termését mint magyar főispán adta el annak az Államnak, melyet mint főispán maga képviselt”.

És hogy a komiszkenyérnél maradjunk, BBB szerény anekdotát is közöl a „magabízó őserő” példájaként a „magyar–német” együttélés szépségeiről. Vele esett meg 1917 nyarán.

A bécsi Leopoldstadtban, a volt Rudolfkaserne előtt láttam és hallottam. A kaszárnyaárestom (Arrest) – bakanyelven »Kóter« – vasrácsos ablakán belül ott ült egy jóképű öreg népfelkelőbaka, láthatóan hajdúsági vagy szabolcsi lehetett, az ölében egy malomkő nagyságú degesz cipó. Az ablak előtt öreg bécsi asszonyok, kopottruhájú öreg emberek állottak. A baka élesre köszörült »gyíklesőjével« hatalmas nagyságú karajokat kanyarított elé a cipóból és nyújtogatta ki a rácson a láthatóan kiéhezett öregeknek, akik a pompás fehér magyar kenyeret »Tank recht schén!« szóval köszönték meg, egy árva szót sem értve az öreg baka hozzájuk intézett szavaiból. – Ó az alföldi búzából őrölt kenyér, mint német maszlag ellen való orvosság: az áristomba zárt öregbaka büszkén osztogatja a hazai fehér, kovászos kenyeret. És mellé teszi a sajátos, magyar áldást is: »Ne’tek [nesztek] nyavalyás kódis nímetek, a fene a pofátokat! Nem fekete komiszkenyér e’, nem a császár kenyere, de sárga kukoricakenyér se! Fejér magyar kenyír e’! Váljík egísségedre! Aggyik Isten minden jót! Bort, búzát, kenyeret! Kinek-kinek eleget! Teli kamrát, ócsó sót, lengyeleknek sok borsót, ellensígnek koporsót! Úgy légyen’ Ámen!«

Borítókép: A csattanó maszlag (Forrás: YouTube/képernyőfotó)