Fantomállam

Vajon mihez kezd a Dnyeszteren túli szakadár köztársaság, ha az Ukrajnában dúló háború déli orosz frontja közel kerül hozzá? Soha nem látott lehetőség nyílna meg számára az Oroszországhoz való csatlakozásra. Odessza elfoglalásával vagy bekerítésével csupán hatvan kilométer választaná el az orosz csapatoktól.

1237153625 Fotó: SOPA Images Forrás: Getty Images

Ez a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság, amely a folyó keleti partján, az ukrán határ térségében 450 kilométer hosszan húzódik, de szélessége csupán tíz kilométer. A területén mintegy félmillió ember él. Az önhatalmúlag kikiáltott köztársaságot a világon csupán három hasonló sorsú volt szovjet területi egység, Dél-Oszétia, Abházia és Hegyi-Karabah ismerte el. Három évtizede a „soha nem volt ország” befagyott válsággócként, mint Európa fekete lyuka létezik, megközelítőleg harmad-harmad részben otthont adva a moldáv, azaz román, az orosz és az ukrán nemzetiségnek.

A függetlenség kikiáltása itt sem ment véráldozatok nélkül: 1991–92-ben, amikor a Szovjet­unió felbomlott, heves harcok folytak moldáv egységek és Dnyeszteren túliak közt. Végül békefenntartók állomásoztatásával ért véget a függetlenségi harc. 

Hivatalosan a békére vigyázók közt 1500 orosz katona vesz részt, de nem hivatalosan a számuk ennek duplája lehet. Tiraszpol hatezer katonát tud felvonultatni, ehhez még húszezer tartalékos csatlakozhat. Fegyverzetük a szovjet időkből származó, idejétmúlt, a 60-as években gyártott páncélozott szállítójárművek, harckocsik és rengeteg Kalasnyikov. A megbízható szovjet gépkarabélyokból annyi van, hogy azok, akik könnyen bejutnak a katonai raktárakba, visznek haza belőle jó párat. 

Így kerül többnyire gyanús nyugat-európai bűnözői vagy terrorista körökhöz a legendás szovjet katonai támadófegyver. Az Afganisztánból kiinduló és ­Európába tartó heroinszállítmányok egyik jelentős állomása a Dnyeszteren túli vidék.

Maga az „ország” is egy szovjet panoptikum, itt külsőségeiben és a politikai rendszer jegyeit felmutatva is él a Szovjetunió. Ennyi sarlót, kalapácsot és vörös csillagot sehol máshol nem látni, mint a Dnyeszteren túli területeken, ahol, aki ennek híve, gyönyörködhet a szovjet stílusú épületekben. 

A politikai rendszer vezetői közt gyakran találjuk a volt szovjet hadsereg 14. hadosztályának tagjait, illetve hozzátartozóikat. Ők voltak megbízva azzal, hogy a moldávok jól viselkedjenek. Ám a Szovjetunió széthullott. Fegyverrel a kézben 1991–92-ben elsőként szembeszegültek a történelem menetével, és meg is teremtették a „legfelsőbb tanács” által irányított köztársaságukat. 

A nemzetközi bankkártyák errefelé nem üzemelnek, ha valaki ide látogat, alaposan fel kell tankolnia helyi készpénzzel. Ez a szovjet rubel egyenes ági leszármazottja, a transznyisztriai rubel, amely csak az „ország” határain belül érvényes fizetőeszköz, máshol nem váltják be. Hogy mégsem állt meg az idő a Dnyeszteren túli területeken, azt a Sheriff név bizonyítja.

A kapitalizmus ide is betette a lábát: benzinkutak, nagyáruházak, sajtótermékek, építőipari cégek, a helyi telefontársaság, hotelek, kaszinók, importvállalatok, alkoholforgalmazó vállalkozások és a neves – főleg brazilokból álló –labdarúgócsapat – mind-mind Sheriff névre hallgat. 

Így legalább könnyű megjegyeznie az egyszerű polgárnak. Hajdanán két volt KGB-s tiszt alapította a konglomerátumot, amely azóta oly hatalmasra növekedett, hogy gyakran összekeverik az állami monopóliummal, pedig ugye erről szó sincs.

De egyáltalán kell-e a Dnyeszter Menti Köztársaságnak csatlakoznia Oroszországhoz? Hiszen harminc éve – igaz, nehézségekkel, de – a vezetők számára majd minden jól megy. Vajon szívesen látnának a maguk jól kiépített rendszeré­ben Moszkvából jött nagykapitalistákat, oligarchákat, akik megmutatják nekik a követendő irányvonalat? 

Ebből nem igazán kérnek, de ha besorolnak a Kreml irányítása alá, akkor előbb-utóbb ez óhatatlanul bekövetkezik. Március eleje óta a helyzet Moldovával különösen feszültté vált. A nyugati álmokat dédelgető chisinaui vezetés, látva az oroszok Ukrajna elleni támadását, szinte azonnal az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz fordult, hogy a függetlenségét védje meg az esetleges orosz katonai beavatkozástól. 

Maia Sandu elnöknő egyenesen úgy fogalmazott, hogy Moldávia sorsát az Európai Unió kezébe helyezte. Josep Borrell, az EU külügyi biztosa Chisinauban azt hangsúlyozta, hogy Moldávia semleges ország, egyik hadviselő fél mellett sem kötelezte el magát, nem csatlakozott az EU-szankciókhoz, és nem akar NATO-taggá válni – így hangzott a Moszkva felé küldött, alig leplezett segélykiáltás. 

Ráadásul Moldávia gazdasága rendkívül beépült az oroszba, különösen az energiahordozók terén. Antony Blinken amerikai külügyminiszter személyesen is ellátogatott az országba, hogy megnyugtassa vezetőit: nem lesz itt semmi baj. Ezzel egy időben a szakadár Dnyeszteren túli terület vezetői pedig – ki tudja, hanyadjára – azt követelték az ENSZ-től, hogy ismerje el függetlenségüket, ami már harminc éve valóság.

Nyilván e kérés mögött az húzódik meg: ha ti nem értékelitek a megkeresésünket, akkor majd más módon teszünk pontot az egész ügy végére. És itt fenyegetően felmerül az Oroszországhoz való csatlakozás ügye. Ez akkor jöhet szóba, ha a déli fronton az orosz támadás lehetővé teszi Odessza bekerítését vagy elfoglalását. Innen valóban nincs messze a Dnyeszteren túli terület. 

A fekete-tengeri kikötőváros kiemelt helyet töltött be az orosz történelemben. Pár rakéta becsapódott a város területén, de az oroszok valószínűleg nem fogják teljes erővel megostromolni, mint tették azt Mariupol esetében. Odessza értékeinek megőrzése és az itt élő orosz nyelvű lakosság védelme is óvatos eljárást igényel. Ha egyáltalán az oroszok eljutnak idáig.

A nemzetközi sajtóban terjedő hírek szerint a Donbaszi és Luhanszki népköztársaságok teljes területének „felszabadítása” és a tengerparton kialakítandó szárazföldi folyosó létrehozása után Putyin május 9-én, a második világháború győzelmének napján véget vet a háborúnak. 

Ha ez a terv, akkor minimális győzelmet ért el: biztosította azt, hogy a népköztársaságok orosz területté válnak, létrehozta Oroszország és a Krím között a szárazföldi kapcsolatot. Megsemmisítette az ukrán katonai potenciál zömét, elpusztította Mariupolt az azovista szélsőségesekkel. De milyen áron?

Az oroszbarát Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság meg várhat sorára, tovább küzdhet a nemzetközi szervezetekkel szuverenitásának elismertetéséért. Eddig is nagy türelemről tett tanúbizonyságot, amit a jövőben is fenn kell tartania. Aztán még az is megeshet, hogy felveszi a Sheriff Köztársaság nevet.

Borítókép: Lenin szobra a tiraszpoli elnöki palota előtt. Szovjet panoptikum? (Fotó: Getty Images)