Aztán jött Colonna megtámadásának híre. Pillanatok alatt tüntetők tömegei árasztották el Ajaccio és Bastia utcáit. A fegyverletétel utáni nemzedék vonult ki a terekre. Ezzel igazolta, hogy nem kopott ki a nacionalista érzés a fiatalokból, mert ők adták a tüntetők derékhadát. A tiltakozások egyre inkább politikai színezetet kaptak, már nemcsak azt rótták fel a francia hatóságoknak, hogy nem tudnak egy foglyot megvédeni, bűnös mulasztást emlegettek Colonna áthelyezésének elmaradása miatt. Feltűntek az igazi autonómiára, a helyi nyelv hivatalosságára vonatkozó követelések. A megmozdulások tíz napig tartottak, a rendőrség és a tüntetők oldalán is volt vagy ötven-ötven sérült.
A volt FLNC befolyásos vezetői is megpedzegették, hogy esetleg felújítják fegyveres harcukat. Március idusán jött a hír, hogy 61 éves korában Colonna életét vesztette.
A francia államfőnek, Macronnak nem hiányzott egy találkozó a feldühödött szigetlakókkal, helyette elküldte belügyminiszterét, Gérald Darmanint, hogy tájékoztassa új döntéséről a szigetlakókat. A belügyek vezetője ezt már Párizsból megtette, ezzel is le akarta csillapítani a háborgó szigetet, hogy ne érkezzen üres kézzel Korzikára: ha az államfő megnyeri az áprilisi elnökválasztást, akkor kezdeményezi a tárgyalások megkezdését Korzika autonómiájáról. Ha ez a szándék valódi, akkor jelentős előrelépésnek tekinthető a központi állam és az eddig megyének tekintett sziget viszonyában. De ott van a „ha”. Mi van, ha ez egy csali, üres kampányígéret? Sokan ugyanis megkérdőjelezik Párizs valódi törekvéseit, egyszerűen csak le akarja hűteni a kedélyeket Korzikán, már eddig se hiányzott neki, hogy a média néhány héttel az elnökválasztások előtt a különböző korzikai városokban zajló csatajelenetekről tudósítson. Macron győzelme szinte biztos, minden esélye megvan arra, hogy újrázzon. Ha elkezdődnek a tárgyalások, az sem mindegy, hogy a felek milyen autonómiában gondolkodnak, szinte mindenre kiterjedőről vagy körülbástyázottról, mert itt is lehet nagy meglepetés. Milyen hosszú mandátumot kapnak arra, hogy tető alá hozzák a megállapodást? Mert el lehet tárgyalgatni akár tíz évig is. Ma még számtalan felmerülő kérdésre nincs válasz. Azt viszont nem egy név nélkül nyilatkozó korzikai politikus elmondta a sajtónak, hogy Yvan Colonna halála nem volt hiábavaló.
De ami aztán jött, az se volt megszokott.
Az ajacciói végrehajtó tanács döntése alapján Colonna temetésének napján, március 22-én, amely falujában zajlott le, a sziget összes középületén a zászlókat félárbócra kellett ereszteni.
Ezzel akarták kifejezni az egész korzikai nép tiszteletét az elhunyt emléke előtt. De miről beszélünk? Franciaország egyik vezető közhivatalnokát meggyilkoló férfi előtt adóznak tisztelettel? Nekik a francia bíróság – amely az ő bíróságuk is – életfogytiglani ítélete smafu. Bűnösnek találták Colonnát, és ezért sújtották a legsúlyosabb büntetéssel. Korzika – tekinthetjük így vagy úgy, de – Franciaország része. Egy közigazgatási egység, bár erre a véleményre felhorkannának a korzikaiak. Szerintük nem kérdőjelezheti meg egyetlen közszereplő sem az ítéletét, mondván, mi nemzeti hősként tekintünk rá. Még az sem kizárt, hogy ezért a beígért autonómiatárgyalások sem kezdődnek meg idejében, ugyanis olyan nagy a felháborodás Párizsban. Nemcsak a francia államnak, hanem Érignac prefektus hozzátartartozóinak is sértés ez a kiállás a korzikai „parlament” részéről. Ki itt a hős, és ki az áldozat? „Dicsőség neked, Yvan!” – hirdette a temetés napján egy nagy felirat, természetesen korzikai nyelven, a prefektúra kerítésére feszítve. És a franciák nem merték levenni. Ez is mutat valamit. Sőt a múlt hétvégén a rohamrendőrök laktanyája előtt Ajaccióban és Bastiában volt két kisebb tüntetés, amelyeket azért tartottak, mert a temetés napján bentről a francia himnusz hangjait hallották. Az is jelzésértékű, hogy Macron az utca nyomására milyen könnyen előállt az autonómia ajánlatával, amikor ez a szó hosszú évekig tabunak minősült.
