Félárbócon

Nemrégiben újra fellángoltak a zavargások Korzika szigetén. A tüntetéseket az váltotta ki, hogy franciaországi börtönében rabtársától halálos sebet kapott egy korzikai nacionalista fegyenc. A felzúdulás láttán Párizs ígéretet tett az autonómiatárgyalások elkezdésére a földközi-tengeri szigettel.

Terrorista vagy szabadságharcos? – erre a kérdésre kellene válaszolni. Ha az állam oldaláról, az áldozat­ hozzátartozóinak szemszögéből várjuk a választ, akkor egyértelműen bűnözőről beszélhetünk. Ha az „elnyomott” lakosság szempontjából nézzük, akkor nem lehet kétséges, hogy ő egy közülünk, a nemzet hőse, aki mindannyiunk jobblétéért küzdött. A szépség szigete, Korzika, a Földközi-tenger gyöngyszeme sok száz éve Franciaország területe. Minden térségben a francia állami ügyek irányítója a prefektus, ez így van a napóleoni – ő a sziget legnevesebb szülötte – idők óta. 1998. február 6-án Ajaccióban több lövéssel megölték a francia állam fő képviselőjét, Claude Érignac prefektust. A kétfős kommandó, amely a gyilkosságot végrehajtotta, tisztában volt tette súlyával, Franciaországnak akartak visszavágni azért, mert „gyarmatláncon tartja a szigetet”.

A gyilkosokat elkapták, Yvan Colonnára, a nacionalista főbűnösre három tárgyaláson is kimondták az életfogytiglani ítéletet. A Franciaország szárazföldi részén lévő Arles börtönében raboskodott, több kérvényt is intézett az ügyben az igazságügyi szervekhez, hogy helyezzék át a Korzika szigeti Borgo fegyintézetbe. Kérése nem talált meghallgatásra. Március másodikán egy szintén terrorista vádak alapján börtönbüntetését töltő társa, egy dzsihadista olyan súlyosan megsebesítette, hogy kómába esett. Colonnát már Korzikán is kezdték elfelejteni, természetesen kivéve a harcostársait. A szigeten a helyzet alapvetően megváltozott. Az 1970 óta Korzika függetlenségéért harcoló szervezet, az FLNC 2014-ben önként letette a fegyvert. Megszűntek a merényletek, leszámolások.

Aztán jött Colonna megtámadásának híre. Pillanatok alatt tüntetők tömegei árasztották el Ajaccio és Bastia utcáit. A fegyverletétel utáni nemzedék vonult ki a terekre. Ezzel igazolta, hogy nem kopott ki a nacionalista érzés a fiatalokból, mert ők adták a tüntetők derékhadát. A tiltakozások egyre inkább politikai színezetet kaptak, már nemcsak azt rótták fel a francia hatóságoknak, hogy nem tudnak egy foglyot megvédeni, bűnös mulasztást emlegettek Colonna áthelyezésének elmaradása miatt. Feltűntek az igazi autonómiára, a helyi nyelv hivatalosságára vonatkozó követelések. A megmozdulások tíz napig tartottak, a rendőrség és a tüntetők oldalán is volt vagy ötven-ötven sérült.

A volt FLNC befolyásos vezetői is megpedzegették, hogy esetleg felújítják fegyveres harcukat. Március idusán jött a hír, hogy 61 éves korában Colonna életét vesztette.

A francia államfőnek, Macronnak nem hiányzott egy találkozó a feldühödött szigetlakókkal, helyette elküldte belügyminiszterét, Gérald Darmanint, hogy tájékoztassa új döntéséről a szigetlakókat. A belügyek vezetője ezt már Párizsból megtette, ezzel is le akarta csillapítani a háborgó szigetet, hogy ne érkezzen üres kézzel Korzikára: ha az államfő megnyeri az áprilisi elnökválasztást, akkor kezdeményezi a tárgyalások megkezdését Korzika autonómiájáról. Ha ez a szándék valódi, akkor jelentős előrelépésnek tekinthető a központi állam és az eddig megyének tekintett sziget viszonyában. De ott van a „ha”. Mi van, ha ez egy csali, üres kampányígéret? Sokan ugyanis megkérdőjelezik Párizs valódi törekvéseit, egyszerűen csak le akarja hűteni a kedélyeket Korzikán, már eddig se hiányzott neki, hogy a média néhány héttel az elnökválasztások előtt a különböző korzikai városokban zajló csatajelenetekről tudósítson. Macron győzelme szinte biztos, minden esélye megvan arra, hogy újrázzon. Ha elkezdődnek a tárgyalások, az sem mindegy, hogy a felek milyen autonómiában gondolkodnak, szinte mindenre kiterjedőről vagy körülbástyázottról, mert itt is lehet nagy meglepetés. Milyen hosszú mandátumot kapnak arra, hogy tető alá hozzák a megállapodást? Mert el lehet tárgyalgatni akár tíz évig is. Ma még számtalan felmerülő kérdésre nincs válasz. Azt viszont nem egy név nélkül nyilatkozó korzikai politikus elmondta a sajtónak, hogy Yvan Colonna halála nem volt hiábavaló.

De ami aztán jött, az se volt megszokott. 

Az ajacciói végrehajtó tanács döntése alapján Colonna temetésének napján, március 22-én, amely falujában zajlott le, a sziget összes középületén a zászlókat félárbócra kellett ereszteni. 

Ezzel akarták kifejezni az egész korzikai nép tiszteletét az elhunyt emléke előtt. De miről beszélünk? Franciaország egyik vezető közhivatalnokát meggyilkoló férfi előtt adóznak tisztelettel? Nekik a francia bíróság – amely az ő bíróságuk is – életfogytiglani ítélete smafu. Bűnösnek találták Colonnát, és ezért sújtották a legsúlyosabb büntetéssel. Korzika – tekinthetjük így vagy úgy, de – Franciaország része. Egy közigazgatási egység, bár erre a véleményre felhorkannának a korzikaiak. Szerintük nem kérdőjelezheti meg egyetlen közszereplő sem az ítéletét, mondván, mi nemzeti hősként tekintünk rá. Még az sem kizárt, hogy ezért a beígért auto­nómiatárgyalások sem kezdődnek meg idejében, ugyanis olyan nagy a felháborodás Párizsban. Nemcsak a francia államnak, hanem Érignac prefektus hozzátartartozóinak is sértés ez a kiállás a korzikai „parlament” részéről. Ki itt a hős, és ki az áldozat? „Dicsőség neked, Yvan!” – hirdette a temetés napján egy nagy felirat, természetesen korzikai nyelven, a prefektúra kerítésére feszítve. És a franciák nem merték levenni. Ez is mutat valamit. Sőt a múlt hétvégén a rohamrendőrök laktanyája előtt Ajaccióban és Bastiá­ban volt két kisebb tüntetés, amelyeket azért tartottak, mert a temetés napján bentről a francia himnusz hangjait hallották. Az is jelzésértékű, hogy Macron az utca nyomására milyen könnyen előállt az autonómia ajánlatával, amikor ez a szó hosszú évekig tabunak minősült.

Az viszont látszik, hogy kellemes békeévek után újra felbukkant a Korzika-probléma, amelyet a francia kormány a szőnyeg alá söpört, mintha nem is létezne. De sajnos megoldatlan gondként újra felszínre került. Ráadásul az elemzők a Colonna-ügy kapcsán arra mutatnak rá, hogy milyen kibékíthetetlen a két megközelítés: terrorista vagy szabadságharcos? Az erkölcsi megítélésében egyik fél sem enged. Talán jobb lenne olyan témát találni, amelyben nagyobb a megegyezés esélye.

Borítókép: Eldurvuló tüntetések Korzikán (Fotó: AFP/Pascal Pochard-Casabianca)