Amit ma laza egyszerűsítéssel népzenének nevezünk, az egykor a közösség életének kovásza, használati zene volt, az emberi kommunikáció (azaz magyarul: társalkodás) részét képezte a beszéddel és a mozgáskultúrával együtt, szétválaszthatatlanul.Ez az állapot egyértelműen a zene általános történeti fejlődésének előrehaladott állapotát jelenti, bizonyos értelemben specializáció, hiszen a népzene már kiszakadt az archaikus idők szertartásainak zárt köréből, és önálló életre kelt a közösség mindennapi életében.A zene rituális funkcióit nagyon komolyan kellett venni. Tudjuk, hogy még a csodásan civilizált és gyakran európai kultúránk és racionális gondolkodásunk bölcsőjének tartott Római Birodalomban is olyan fontos része volt a véres áldozati szertartásoknak a zene, hogy anélkül az áldozat nem lehetett érvényes.Rajeczky Béni bácsi mesélt egyszer az első ismert ókori sztrájkról, amelynek során a zenészek a korabeli megszorítások miatti tiltakozásul megtagadták az áldozatokon való muzsikálást, s így el is érték, hogy a nekik járó korábbi cateringjuttatásokat továbbra is megkapják.
A rituális szokások persze szintén változtak, finomodtak.
Király miseruhában
Amit ma laza egyszerűsítéssel népzenének nevezünk, az egykor a közösség életének kovásza, használati zene volt.

A vérontást egyre inkább jelképes aktusok helyettesítették, s a túlvilági hatalmaknak szóló áldozatok, könyörgések és tiszteletadások szertartásai számára jobbára olyan színterek alakultak ki, amelyekből egyenes vonalon jöhettek létre a későbbi profánabb jellegű színpadi produkciók.
Japánban magam is láttam egyfajta rituális előadást, a kagurát, amely a közönségnek háttal, az istenek felé fordulva adja elő zenés, táncos hódolatát.A kultikus tér már egyértelműen színpad, nincs is más teendő, mint megfordulva, a közönség felé játszani, és kész a színház.
Nyilvánvaló, hogy a felsőbb hatalmakkal való kapcsolattartás, az ő kiengesztelésük, befolyásolásuk az ősi, nehéz körülmények között élő civilizációk mindennapi feladata volt. Jól kidolgozott, precízen működő szertartások biztosíthatták csak az égiek jóindulatát. S ez a hozzáállás valójában a kereszténység idején sem változott, csak sokkal kifinomultabb, jelképesebb formák felhasználásával zajlott. A középkori társadalom markánsan három részre tagolódott: az imádkozók, a katonáskodók és a dolgozók csoportjaira, akik közül természetesen az imádkozók voltak a legfontosabbak.Dobszay tanár úr mesélte egyik zenetörténeti óráján, hogy amikor Szapolyai János királyként bevonult a németektől visszaszerzett budai várba, első dolga volt, hogy a kápolnába siessen kíséretével. Itt ugyanis az ostrom eseményei miatt megszűnt az állandó imádkozás. Ezt olyan lehetetlen helyzetként értékelték, hogy maga a király terített a vállára miseruhát, és elmondta a napnak arra a részére rendelt imádságokat.
Mindez talán magyarázatul szolgál arra, miért őrzött meg a színpadi művészet a mai napig olyanfajta komolyságot, fennköltséget, amilyet a szakralitás maradványaként értékelhetünk. A ma létező valamennyi színpadi produkció a hangversenyektől az operáig ennek az ősi rituális hagyománynak a leszármazottja.
A használati zene már egészen más funkciót töltött be régen és tölt be ma is. Az emberek mindennapi életének, világias ünnepeinek, szórakozásának, egyben kommunikációjának alapvető eszköze. Ezért merem azt állítani, hogy a népzene valójában a mindenkori popzene múltja, akár historikus popzenének is nevezhetnénk.A kommunikációs testvér, a beszéd is hasonlóan viselkedik a két helyszín közötti vándorlás során. A színpadon többnyire rögzített, netán versbe szedett memoritereket mond fel a színész, nagyon kevés és meghatározott kerete van csak a rögtönzésre. Az élőbeszéd viszont folyamatos rögtönzés, mondatonként kell megfogalmazni a mondanivalót. Színpadra kerülve azonnal szembesül a színpad törvényeivel, amelynek nem a legfontosabb része az eredeti struktúra és funkció megőrzése. Térformák, színpadi effektek kerülnek előtérbe.
További Lugas híreink
Ugyanígy a zene sem kerülhet adaptáció nélkül színpadra. Más ugyanis egy asztali muzsikálás vagy tánc alá való zenélés, és más a kötött szerkezeteket követelő színpadi megjelenés. Egy asztali muzsikálás – még ha régizene címen játsszák is – vagy egy háromnegyed óráig is eltartó táncrend önmagában nem valami nagy élmény tánc nélkül. Hogy úgy mondjam, nem az a kimondott szonátaforma. (Egy társasjáték lehet szórakoztató azok számára, akik benne vannak. De színpadra tenni egy asztalt, körülülni és Monopolyt játszani, ez talán a közönség számára mégsem olyan nagy mulatság.)
Mindezeket azért idéztem fel, hogy világosan láthassuk, amikor az újkori revival mozgalom a népzenét és a néptáncot – az egykori közösségek világi társalkodásának nyelvezetét – a színpadra helyezi, akkor a fentebb ismertetett két világ között közlekedik, akárcsak a fantasztikus filmek Csillagkapuján. Mind a két világnak más törvényei vannak. A rituális örökség szigorúsága pontosságot, előre eltervezettséget és tökéletes végrehajtást követel. (Emlékezzünk csak vissza a régi időkre: tudjuk, hogy a rituális szöveg eltévesztése érvénytelenítő hatású volt, ilyen miatt az egész szertartást meg kellett ismételni.) A lazábbnak tűnő, világi mindennapokhoz kapcsolódó használati zene – az esetek többségében tánckísérő muzsika – másfajta precizitást követel az előadótól: a táncosra összpontosító teljes figyelmet és odaadást. Mindkét fél rögtönöz, de ezt „online” össze kell egyeztetni – az alkotás ilyen értelemben közös.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Magyarország sohasem akart háborút
Bethlen István miniszterelnök a New York-i Foreign Affairsben közöl cikket, amelyben leírja: a béketárgyalásokon csupán a világháború által megteremtett új kreációnak tekintettek minket.

Hadisírgondozás a rendszerváltozás után
Az 1994-ben megalkotott új hadigondozási törvény szakított a korábbi gondolattal, vagyis nem a rászorultság elve számított, hanem a sérelem bekövetkezte.

Indonézia: a WhatsApp-ország, ahol Bali még mindig megbabonáz
Tizenhat nap a csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén, ahol ember tervez, természet végez. Látogatás a Föld egyik legellentmondásosabb térségében.

Hitler utált fotói, amiket senki sem láthatott
Utólag cenzúrázták a Führer által előnytelennek tartott felvételeket.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

Orbán Viktor: Gőzerővel zajlik a Voks 2025 szavazás – videó

Mi Ukrajna legnagyobb problémája?

Nostradamus szerint ő lesz a következő pápa

Itt az ideje, hogy bólogassanak a magyarok, különben – érdekes cikket posztolt a The Guardian

Ha 7-re jól tudod a választ a 10-ből, már nagyon tájékozott vagy Földünkkel kapcsolatban! - Föld napja kvíz

Lelepleződött az ukrán hadicsel: hiába rejtegették, a oroszok szétlőtték az európai szuperfegyver titkos bázisát

Szájer József nem kímélte Magyar Pétert, erre számít a választáson
Angyalföldi becsület – Vincze András jegyzete

Dunai hajóbaleset: előkerült egy videó, ami mindent megváltoztathat a nyomozásban

Az idei húsvét liberális tanulságai

Macron hivatalos álláspontja aggodalmat kelthet Kijevben

Olimpiai bajnokunk mért hatalmas ütést Magyar Péterre
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Magyarország sohasem akart háborút
Bethlen István miniszterelnök a New York-i Foreign Affairsben közöl cikket, amelyben leírja: a béketárgyalásokon csupán a világháború által megteremtett új kreációnak tekintettek minket.

Hadisírgondozás a rendszerváltozás után
Az 1994-ben megalkotott új hadigondozási törvény szakított a korábbi gondolattal, vagyis nem a rászorultság elve számított, hanem a sérelem bekövetkezte.

Indonézia: a WhatsApp-ország, ahol Bali még mindig megbabonáz
Tizenhat nap a csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén, ahol ember tervez, természet végez. Látogatás a Föld egyik legellentmondásosabb térségében.

Hitler utált fotói, amiket senki sem láthatott
Utólag cenzúrázták a Führer által előnytelennek tartott felvételeket.