Pad

Ha jobban belegondolunk, az információ ősidők óta szájhagyomány útján terjed.

Lehet, hogy a pokolra kerülök ezért, de uramisten, mennyire csúnya ez a gyerek!

– írja Anna barátnőm, miután egy közös ismerősünk boldog-boldogtalannak kiposztolta alig pár órával szülés után gyermekének fotóit. Anna is babát vár, arról kezd magyarázni, hogy mennyire helytelen a gyerek arcát a közösségi médiában mutogatni. Utóbbival mélységesen egyetértek, és épp pötyögném a választ, amikor felugrik egy link a hírfolyamomban, ahol a Guardian kameráin keresztül élő egyenesben követhetem Johnny Depp és Amber Heard színészek rágalmazásról szóló bírósági tárgyalását.
A pletykálkodás a társadalom szerint alapvetően elítélendő, mégis végtelenül emberi dolog, hiszen a világ ki van éhezve a másokkal való kapcsolódásra, amelyet például a pletyka biztosíthat.Jó esetben ez az információ pozitív, de mind ismerjük azt az effektust, amikor két embert az kovácsol igazán össze, ha egy harmadikat kiutálnak, esetleg valamilyen kevésbé kellemes dologról pusmognak, és közben egyetértenek. A pszichológusok szerint elsősorban a gyáva emberek művelik, akik nem elég merészek ahhoz, hogy odamenjenek a pletyka tárgyához, és megkérdezzék, mi igaz és mi nem. Az internetes vitákban is azok a leg­ádázabbak, akik 3D-ben sosem mernének harcoskodni. Az önmagukban bizonytalanok is szeretnek másokról beszélni a hátuk mögött, a pletyka pedig hatalmat is jelent: élvezzük, hogy mások felett állunk és ítélkezhetünk. A pletykához egyfajta érzelmi szadizmus is kapcsolható, főleg, ha negatív, ekkor azt élvezzük, hogy mással történt rossz dolog, nem velünk.A bizonytalan élethelyzet szintén kedvez a pletykának, ahogy az is, ha valaki szorongó személyiség: mondani sem kell, hogy ma nemcsak a közvetlen környezetünkből, de a médiából is ömlenek ránk a különféle híresztelések, amelyeket bizony egy idő után nehéz semlegesíteni.

Ha jobban belegondolunk, az információ ősidők óta szájhagyomány útján terjed. Az én családom egészen zavarba ejtően nagy része például azért nem adatta be a koronavírus elleni vakcinát, mert az ismerőseik sem bíztak benne, vagy hallották, hogy valaki rosszul lett utána, ezért ők sem vállalták a „kockázatot”.Azok pedig, akiknek a családjában haláleset történt, a korlátozások megszűnése után is óvatosak, fertőtlenítenek, maszkot viselnek a buszon.Ha valakiről jókat hallunk, pozitívan állunk hozzá: ha személyes ajánlással érkezik új munkaerő egy céghez, máris előnnyel indul. A szájról szájra terjedő információnak üzleti neve is lett: úgy hívják, hogy influencer marketing. A cégek rájöttek, hogy a celebek ajánlása hozzáad a reklámhoz egy úgynevezett hitelességi faktort: szeretjük őket, követjük a munkásságukat, és adunk a szavukra, ezért megvesszük, amit ajánlanak nekünk. A személyességi faktor a ránk zúduló információcunamiban őrült fontos, ám táptalaja a hamis hírek elburjánzásának is:ma a közösségimédia-használók ijesztően nagy száma ugyanolyan hitelt ad például egy hivatalos, WHO által kiadott tudományos közleménynek, mint egy akárki által az éterbe küldött Twitter-bejegyzésnek.Az diktál, akiről többet beszélnek: mi más magyarázná, hogy a világ leghíresebb divatmagazinja, a korábban kifinomultságáról híres Vogue is behódolt a reality műsorokból világuralomra törő Kardashian-klánnak? A fél világ gyűlöli, a másik fele viszont vakon követi a családot, akiknek élete szaftos, csámcsogni való botrányoktól tarkított kezdve attól, hogy az apa volt

O. J. Simpson ügyvédje, át a hetvenkét órás házasságokon, sportoló és rapsztár férjektől való hangos válásokon és szexvideón át a korábbi olimpikon nevelőapa nővé operálásáig. Színarany trash, akár a Johnny Depp kontra Amber Heard bohózat. A kék sarokban egy közkedvelt színész, aki noha felvette a kívülálló lázadó szerepet és anno szétvert néhány hotelszobát, mégis olyan main­stream filmekben vállalt szerepet, mint A Karib-tenger kalózai saga.A piros sarokban pedig egy nála jó húsz évvel fiatalabb, futottak még színésznőcske, aki elszerette Deppet gyermekei anyjától, majd hozzáment, elvált tőle, és megvádolta családon belüli erőszakkal.A cancel culture gépezete mozgásba lendült, Deppet kirúgták a Harry Potter előzménytrilógiájából, és gyakorlatilag elvesztette a hitelét Hollywoodban, közben Heard az excentrikus techmilliárdos Elon Muskkal és a szintén korábban zaklatási botrányokba keveredett James Franco színésszel is összejött. Depp pohara betelt: hangfelvételekkel bizonyította, hogy valójában egykori neje bántalmazta őt, és beperelte rágalmazásért. A cirkuszt heteken át élőben közvetítik, Musktól a páros személyi titkárán át a családtagokig mindenkit kihallgatnak, és természetesen az utolsó mezei internetfelhasználónak is van véleménye. Elindult a #JusticeforJohnnyDepp (igazságot Johnny Deppnek) hashtag, a színész ártatlanságában hívők pedig összecsapnak a minden vádló nőnek vakon hívő #MeToo-fetisisztákkal.
A közbeszéd minősége brutálisan átalakult: twitteres viták és TikTok-videók adnak hivatkozási alapokat, a közszereplők, sőt még a politikusok is az influencer marketing eszközeire fanyalodnak.A pletyka a mozgatórugója a cancel culture eredőjének, a kihívás kultúrájának is: valaki azt mondja valakiről, hogy szemétséget csinált, mi pedig elkezdünk csámcsogni rajta. Úgy beszélünk róla, úgy védjük a sztori szereplőit, mintha személyes ismerőseink lennének – vagy egy padon ülnénk a falu főutcáján.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)