Per cifraszűr miatt

Molnár Andrásnak, a Zala Megyei Levéltár igazgatójának fő kutatási területe a reformkor és szabadságharc Zala megyei személyiségeinek élete és működése.

Kehidakustány, 2016. április 3. A Deák Ferenc politikus-hazafi, az 1848-as felelõs magyar kormány igazságügyminiszterének portréja a Göcseji Múzeum állandó Deák-kiállításán, a kehidakustányi Deák-kúriában. A portré Tyroler József réz- és acélmetszõ alkotásának reprodukciója. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

Molnár Andrásnak, a Zala Megyei Levéltár igazgatójának fő kutatási területe a reformkor és szabadságharc Zala megyei személyiségeinek élete és működése. 

A közelmúltban megjelent, válogatott tanulmányait tartalmazó kötetének címe történészi érdeklődése kulcsszavaiból állt össze: Deák, Zala, reformkor. Tizenhárom tanulmánya közül hétnek Deák Ferenc a főhőse, de előtérbe kerülnek a vármegyében fontos politikai szerepet játszó másodvonalbeli tisztségviselők, különböző szintű vezetők is, mint Kerkapoly István első alispán vagy az újkonzervatívok szószólója, Hertelendy Károly. 

Alakjukat az a nagy visszhangot kiváltó esemény nagyította ki – gróf Zichy Domonkos veszprémi püspökkel és Csány Lászlóval, a liberálisok megyei vezetőjével együtt –, amelynek következtében a harmincas évek országgyűlésein nagy tekintélyre és országos ismertségre szert tett Deák Ferencnek

1843. április 4-én a követutasítást tárgyaló zalai közgyűlésen a nemesi szabadság védelmének jelszavával felheccelt, illetve kortesek által megvesztegetett zalai köznemesek megtagadták az adóterhek elvállalását…

Arról volt szó, hogy a vármegyei költségek fedezésére szolgáló háziadóhoz a nemesek is járuljanak hozzá birtokarányosan. A nemesi adómentességen ütött réssel az országgyűlési ellenzék erősödött volna a kormányzattal szemben. 

A pár hónappal később megismételt követválasztáson a nemesség túlnyomó többsége (összesen ötezer zalai kisnemes voksára lehetett számítani) ugyan megszavazta az „adóviselést”, Deák azonban, tudva, hogy az mily korteskedés árán ment végbe, nem vállalta a követséget, és betegségére hivatkozva évekre visszavonult az aktív politizálástól, noha mind Kossuth Lajos, mind Batthyány Lajos, mind Széchenyi István és Teleki László számolt tekintélyével és szakmai felkészültségével.

Molnár András Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban alcímű tanulmányában egy szemtanút idézve ismertette Deák Ferenc követté választásának árát (megindokolva ezzel az elutasítást is): 

A választás előtti este mozgalmas volt ebben a táborban: szólt a zene, nagy tűz mellett sültek nyárson a pecsenyék, a boroshordók megcsapolva, öntötték a bort mindenki számára ingyen, aki csak, és amennyit inni akart.

A Konzervatív Párt 1846 novemberében történt megalakulása és reformokat is tartalmazó programjának kihirdetése kihívás volt Deák számára. A Kossuth­-
tal egyeztetett Ellenzéki Nyilatkozat egyben a konzervatívok programjának cáfolatába burkolt program volt. 

Molnár András: Deák, Zala, reformkor. Válogatott tanulmányok. Line Design, Budapest, 2021, 302 oldal. Ára: 3500 forint

Kossuth alapszövegét Deák átszerkesztette, s „egészében véve mérsékelte a társadalmi reformtörekvések megfogalmazását, hogy a liberális programnyilatkozatot minél szélesebb kör számára elfogadhatóvá tegye”. 

A márciusi események igazolták eljárásának helyességét. Molnár András ismerteti Deák azon döntésének motivációit, hogy igazságügy-miniszterként tárcát vállal az 1848 tavaszán megalakult Batthyány-kormányban. („…a honért elvérzett barátom”. Batthyány Lajos és Deák Ferenc).

Némileg Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című művének szellemével rokon Molnár András Deák Ferenc és a cifraszűrös útonálló című tanulmánya. Zala vármegye 1822. október 15-én tartott közgyűlésén Saáry László főszolgabíró bejelentette a cifraszűr viselésének (és készítésének) eltiltását. 

Az aránytalanul drága cifraszűrhöz ugyanis gyakran csak törvénytelen úton lehetett hozzájutni: „nem egyszer loptak, raboltak, sőt gyilkoltak érte”. Amikor a cifraszűr viselésének tilalmára figyelmeztették, a kisnemes Tornyos József még a pandúrokkal is szembeszállt e majdhogynem lázító szavak kíséretében: 

Ha szabad az uraknak cifra zsinóros mentét viselni, úgy tehát nekem is szabad cifraszűrt viselni.

A tiltás megszegésével kapcsolatos büntető eljárásokon Deák Ferenc is részt vett becsületbeli (nem fizetett) alügyészként.

A Tornyos-ügy kapcsán fogalmazott 1829. január 12-i előterjesztésében a többek között a következőket tette szóvá: 

„Megyénkben a cifraszűrök viselése legnagyobb, sőt talán egyedül való ágát teszi a köznép, de különösen a pásztorok ártalmas fényűzésének. Elhatalmazott ez már annyira, hogy a szegényebb sorsúak vagyonosabb pajkos társaiktól sem akarván elmaradni, ha önön csekély értékekből és élelemre szükséges béreikből ezen, rájuk nézve szerfelett drága ruhának megszerzése ki nem kerül, csalással, és még gyakrabban lopásokkal vagy rablással pótolják az arra fordítandó költséget.” 

Tornyos Józsefet Deák Ferenc ügyészi indítványára fogták perbe és ítélték el a cifraszűr miatt.

Borítókép: A Deák Ferenc politikus-hazafi, az 1848-as felelős magyar kormány igazságügy-miniszterének portréja a Göcseji Múzeum állandó Deák-kiállításán, a kehidakustányi Deák-kúriában (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)